Mi az az indok ami miatt végleg elhagynátok a párotok, férjetek (2 gyerek mellett)?
A helyzetem nem valami rózsás. Igazából mióta megszületett a lányunk, azóta szinte mindig marjuk egymást, mert - szerintem nincs eleget a lányunkal, és engem szinte teljesen elhanyagol, - a munkájába takarózik, hogy ez fárasztó, közben pedig a kapcsolatunk, hanyatló félben van. Amikor teherbe estem a második picivel, még 75 % ban kiegyensúlyozott volt a viszonyunk, azóta viszont szinte semmilyen. Ő nem képes ezt belátni és - úgy érzem - felnőtt fejjel megoldani. Ő 29 én 25 éves. Akárhányszor leülnék vele megbeszélni, ő vádaskodásnak fogja fel, és az egész "megoldás találás" kudarcba fullad. Már nem próbálkozom, de érzem hogy lassan meghal a kapcsolatunk.
És még mielőtt pár férfi a férfi társai védelmébe szállna, elmondom hogy mielőtt terhes lettem én is dolgoztam IGEN napi 11-12 órában fizikai munkát, pont ott ahol ő! Szóval pontosan tudom milyen nehéz, és emellett még a háztartást is vezettem munka után...stb. most pedig igazán csak annyi a bajom, hogy úgy érzem minden elől a munka alá bújik, és mintha csak egy házban laknánk, és számára ennyit jelentünk. Semmi kedves gesztus, ha megkérem hogy vigyázzon pár percet a kislányunkra, már húzza a száját hogy fáj a háta, és hogy a kislány anyás és ugysem marad meg nálla, stb. szóval inkább kifogásokat gyárt, minthogy elkezdené az "apaságot" gyakorolni.
És persze nekem is van rengeteg hibám, amiket nagyon is jól tudok, ezért próbálom őket kompenzálni, vagy folyamatosan javítani. De ezt nem érzem kölcsönösnek.
válasza:Azért még nem kéne feladni és elmenekülni a probléma elől.
Lehetséges, hogy tényleg vádaskodó a hangnemed, és csak másképp kéne hozzá szólj.
Ha meg nem, ha tényleg az ő készülékében a probléma, akkor én a következőt tenném:
Valamit kitalálnék, hogy pár napra szépen magára hagyjam. Bejelentés nélkül, szép csendben. Lehetőleg úgy, hogy a gyerekekre is neki kelljen vigyáznia. (Persze ha vannak akkorák, hogy kibírják nélküled is pár napig.)
És akkor talán elkezdene gondolkodni és ő maga is foglalkozni a problémátok megoldásával!
Szóval mondjuk szombat reggel kezébe adod a gyerekeket, és "lemész a boltba". De elfelejtesz hazamenni egy ideig...
Ha hív, ha keres, akkor nem ordibálsz vele... hanem elmondod, hogy gondolkodsz, sírsz, és megmondod, hogy hiányzik neked akkor is, ha ott van melletted... stb.
válasza:Megcsalás vagy bántalmazás, ilyenért biztos hogy nem.
Próbáljatok egy kicsit elszabadulni kettesbe.
válasza: válasza:Szerintem nem annyira vészes ez a helyzet, mint amennyire most érzed. Igaza van az egyik válaszolónak, nem kell megfutamodni. Most egy pár napos szabadságra lenne szükségetek, ahol is egy kicsit el tudnátok lazulni. Tudod Te is, hogy milyen fárasztó a 11-12 órás műszak, hisz csináltad, és háztartást is vezettél.
Jelenleg úgy érzed, mélyponton vagytok, amit el is hiszek. Próbáljatok meg lazítani, ha van rá lehetőség, kicsit passzoljátok le a gyerekeket és csak kettesben legyetek, egy pár órára, mert mindkettőtöknek nagy szüksége van rá. Nem kizárt, hogy eltávolodtatok érzelmileg egymástól, viszont észrevetted a problémát, és próbálsz javítani rajta. Azzal, hogy felhívod rá a figyelmét, és meg szeretned vele beszélni, sokat nem érsz el, a legtöbb férj szerint ez teljesen normális, szuper párkapcsolat, és teljesen jól érzik magukat benne.
válasza: válasza:Azt az egyet erősen kihagyjátok a képletből, hogy ha a másiknál minimális fogadókészség sincs, akkor nehéz bármit is megbeszélni.
Az egész biztosan nem vezet célra, ha lemegy kutyába - és így éri el, hogy a férje ne kezelje kutyaként? Ez a logika hogy jött ki bárkinek is?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!