Ti elhagynátok a párotokat azért mert lebénult egy balesetben?

Attól függ, mennyire és hogyan képes, folytatni az életét, milyen mentalitással. Természetesen azonnal semmiképpen nem hagynám el. De ha besavanyodik, magába fordul és semmi célja, jövőbeni kilátása nincsen, úgy nem tudnék együtt maradni vele.

Ha elfogadja, hogy ez történt, de ettől a lehetőségeihez képest folytatja az életét, akkor meg sem fordulna a fejemben, hogy elhagyjam.

Ez a kérdés már nekem is eszembejutott. Nagyon húsbavágó.

Szerintem a legtöbb ember fejében ilyíenkor átfut,hogy miféle bénulásról van szó.

Bocsánat,hogy nem válaszolok és foglalom a helyet,de szerintem ezt csak útólag lehet eldönteni.

Ehhez hasonló,hogy felenvelnéd-e a kisbabádat aki tulajdonképpen képtelen lesz felnőve megállni a lábán?

Súlyos születési rendellenességre gondolok.Mentális zavar. Vagy örökbeadnád?

Joban rosszban egeszsegben betegsegben ..

Soha nem hagynam el mert nnem tudnek tukorbe nezni utana

42 eves no

Nem a járásra való képességébe szerettem bele, hanem önmagába.

Nem hagynám el!

Csak ha a személyisége is megváltozna persze akkor is csak akkor ha tudnám hogy képes lenne belül a régi önmaga lenni.

Ha az én barátnőmmel történne valami, akkor mindig mellette lennék az biztos. Ő szeret motorozni, ő ilyen motor mániás családban nőtt fel és ugye ő is ezt "örökölte" Én meg inkább a négykerekűek világát szeretem.

Ha a barátnőmmel történne egy durva baleset mellette lennék és nem hagynám el. De ha látnám rajta hogy befordul, és egyszerűen már nem lesz önmaga semmi célja nem lesz és egyszerűen már én sem tudnék rá hatni. Akkor elhagynám, főleg ha a szerelmünk rovására is menne, és engem semmibe venne már.

Ez nagyon nehéz kérdés, és nagyon függ a körülményektől is, életkortól is.

Csak akkor lehet tudni a választ, ha valaki egy ilyen helyzetbe kerül. Más a kezdeti lelkesedés, de mi lesz 5-10-15 vagy még több év múlva?