Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Hogyan éljem túl terhesen,...

Hogyan éljem túl terhesen, egy háromévessel, nehéz anyagi körülmények közt, hogy anyukám meghalt egy tragikus balesetben?

Figyelt kérdés

Van egy négyéves kisfiam, és húsz hetes terhes voltam, amikor anyukám vétlenül, fiatalon meghalt egy borzasztóan tragikus balesetben. Mindennek két hónapja. Eleinte könnyebben viseltem, de most már érzem, hogy nem könnyű évek várnak rám. Anyagi problémáink nekünk is vannak, és a párkapcsolatomat is nagyon megviselik a nehéz hétköznapok, de mindezek ellenére kitartunk egymás mellett. Minden családi segítség nélkül szépen neveljük a gyermekünket, én gyes mellett végeztem egy kétéves nappali képzést is, hogy könnyebb legyen a későbbiekben elhelyezkedni. Mégis nagyon nehéz. Ezért nem értem, hogy miért jönnek ezek a sorscsapások, miért érdemlek ilyet? Úgy érzem, segítség nélkül nem tudok megbírkózni mindezekkel. Tudom, hogy a párkapcsolatomból tudnék erőt meríteni, de 5 éve sajnos nem voltunk egy percig sem kettesben, nem tudom kire bízni a kisfiamat. Tudom, ha megszületik a tesó, erre megint nem sok lehetőség lesz. Néha azt érzem, összeroppanok, nem birom ép ésszel. Barátaim nagyon messze élnek, újakat kisgyermekkel nagyon nehezen szerzek, hiszen alig győzöm a napi teendőket.

Hátha tudtok pár vigasztaló szót... :(

Vagy legalább, hogy más is van ennyire nehéz helyzetben.


2013. ápr. 20. 16:07
 1/7 anonim ***** válasza:
100%

Merre laktok? Ha gondolod, és nem túl messze, akkor megpróbálok segíteni házimunkában, vagy vigyázok a fiadra egy kicsit, hogy tudjatok kettesben lenni a pároddal, vagy csak beszélgetni.

Én "csak" munkanélküli vagyok, ezért időm van bőven. És így én is hasznosabbnak érezhetném magam.

2013. ápr. 20. 16:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/7 anonim ***** válasza:

Megoldás mindig van, csak meg kell látni, sokszor alkalmazkodást kíván az ötlet, én leírom a saját esetemet és adok egy ötletet, de nem biztos, hogy ez neked bejön.


Nekem nem anyukám, hanem a férjem halt meg, a baba a hasamban volt, és volt egy nagyobb gyerekem már. Tehát életcsapás másokkal is előfordul.


Az volt a szerencsém, hogy vissza tudtam menni dolgozni, árvaságit kapnak a gyerekek. Nálunk az anyagi része visszaállt a helyére és a szüleim támogattak lelkileg, de még így is nehéz volt.


A te esetedben az a baj, hogy anyukád után úgy tűnik nem maradt sem anyagi, sem erkölcsi támasz. Súlyos "emberhiány" van nálatok.

Pótnagymamát kellene talán odavenned magatokhoz. Ha ehhez nincs erőd, akkor ágybérlőt, akivel tudsz beszélgetni is, egyetemistát pl., aki segít a babysitterkedésben is.


Esetleg erre van lehetőség nálatok?

2013. ápr. 20. 16:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/7 A kérdező kommentje:

Hát, mivel mi magunk is egyszobás albérletben nyűglődünk, erre nincs lehetőség.

Nagyon sajnálom, ami Veled történt, kedves második. Borzasztóan kiszámíthatatlan az élet.

Én 3 éve 400 km-re költöztem a szüleimtől, a párom munkája miatt. Tehát nem ők tartottak el, és csak háromhavonta tudtunk találkozni. Ez az, ami nagyon fáj nekem. Valahol mélyen éreztem, hogy kevés az időnk már együtt, sokszor törtem ki sírásban, mint egy kisgyerek, amikor egy náluk töltött hét után haza kellett indulnunk. Nem tudtam megmagyarázni, de valami mélyről jövő fájdalom szakadt fel mindig belőlem.

Lelki támasz volt nekem, ahogyan én is neki, és most néha elborzaszt a felismerés, hogy egyedül maradtam, nincs senki aki igazán feltétel nélkül szeretne. És csalódtam a sors kiszámíthatóságában, és rettenetes gondolatok gyötörnek, hogy mi történhet még. Sokszor nem merek kimenni a gyerekkel az utcára, mert félek, hogy tragédia történhet. Borzalmas. Tudom, hogy arra kell koncentrálnom, hogy hogyan oldjam meg, és hogyan biztosítsak jövőt a családomnak, de fogalmam sincs merre induljak.

2013. ápr. 20. 16:38
 4/7 anonim ***** válasza:
Nyiss a szomszédok felé, keress egy másik kisgyerekes barátnőt, aki egy kis időre elhívhatja játszani a Tiédet, hidd el, ha visszahívod az se lesz rémisztő. Ha jól kijönnek a gyerekek, a Te idegrendszered is simul egy kicsit. Keress lelki támaszt is, : családgondozó, lelkész, vagy egyszerűen csak említsd meg a védőnődnek, milyen ember hiányod van,hátha tud valami jót ajánlani.
2013. ápr. 20. 18:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/7 anonim ***** válasza:

2. vagyok, gondolkoztam azon, hogyan fordíthatnál még a sorsotokon


Esetleg eltartási szerződést vagy valami hasonlót köthetnétek időssel? Mondjuk igaz anyagilag nem tudjátok támogatni, de van olyan idős ember talán, akinek a lelki támasz is elég.


Próbálj meg valami hasonlóban gondolkozni, hirdetést feladni, hátha összejön valami. Vannak idősek akik csak társalkodónőt keresnek pénzért, talán ez is jó lenne, anyagilag és lelkileg is.

2013. ápr. 20. 19:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/7 anonim ***** válasza:
Még mindig nem írtad, hol laktok?!
2013. ápr. 20. 21:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/7 anonim ***** válasza:
Arra még nem gondoltál, hogy oviba kellene íratni a kisfiadat? A gyereknek is jót tenne, ha ismerkedne új gyerekekkel, mire a kistesó megjön, addigra túl lennél a beszoktatási hercehurcán. A második baba születése előtt egyébként is helyre kellene állnod lelkileg is. Ráadásul az ovis társak szülei között találhatsz új ismeretségeket, barátokat. És maradna időtök a pároddal egymásra is.
2013. ápr. 23. 10:33
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!