Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mi értelme van az életnek?
Mindig is hülye voltam az emberekhez, nem beszélgettem senkivel.. mindenki csak kinevetett azért, aki voltam. Visszahúzódó, csendes alkat. Nem beszélgettem senkivel, inkább játszottam magamban.
Mára eléggé antiszociális ember lettem, nem járok emberek közé, nem érdekel igazán semmi, nem foglalkoztat semmi. Talán egész életemben ilyen voltam. Nincs jövőképem... Egyszerűen már semmilyen jövőképem nincs.
Boldogtalan vagyok, nem érzem magamat jól a bőrömben. Egyedül érzem magamat baromira. Nem vagyok az a full töketlen vadbarom, akinek ne lett volna soha senkije, de lehet, hogy pont ezzel van a legnagyobb gondom:
TALÁN SOHA NEM IS KELLETT VOLNA, HOGY LEGYEN!!!
Életemben egyetlen egyszer voltam igazán szerelmes, egyetlen egy emberért ugrottam meg annyiszor és tettem meg szinte mindent, hogy lehet kevés ember tenne meg hasonlóakat.
De egyedül maradtam... egyedül maradtam, mert akire azt hittem, hogy fontos vagyok neki, totálisan lelépett egy másik pasival.
Ennek pedig már 2 éve lesz lassan..
Beleőrültem már a fájdalomba, mert nem az a fajta ember vagyok, aki csak ugrik tovább. Megy és megy tovább, mert úgy is van másik.
Egyetlen egy ember létezett számomra, imádtam, mindennél jobban. Az életem értelme lett, amikor megismertem.
Csak sajnos semmivel nem különb mint a mai fiatalok többsége:
Még pedig abban, hogy minek kitartani egy mellett, menjünk és menjünk tovább, hiszen mások ezerszer jobbak bárkinél.
Belefáradtam... mindenkivel csak összeveszek. Mindenki csak bánt és nem segít semmivel. Bár azt hiszem, hogy nem is tudnak segíteni.
Mert nem igénylem a segítséget. Nem igénylem már a társaságot.
Ha alszom ha nem, a napjaim egyre csak szarabbak, egyre csak szürkébbek.
Nem akarok csinálni semmit, nem akarok megmozdulni semerre. És pláne nem akarok a nyomoromat, a depressziómat rányomni senkire.
Most tiltottam le a legjobb haveromat is, mert meguntam, hogy a nyomoromat ráverem.
Mai napig azt kérdezem magamtól, hogy miért mindig én? Tényleg ennyire szánalmas alak vagyok, hogy mellettem senki nem tud megállni és azt mondani, hogy "Szeretlek" és nem hagynálak el soha?
Emberi lény vagyok, érző lény mint mások.. Tele fájdalommal mára és keserűséggel, amit nem tudok ki ölni magamból.
Rühellem az embereket, rühellem azt ahogy bántak velem és bánnak velem.
Bár vége lenne az egésznek, bár ne kellene többet felkelnem és tükörbe néznem, mert undorodok magamtól. Undorodok attól is, hogy egyedül vagyok.
Mindenki csak cserben hagyott..
Most már az se tudna boldoggá tenni, akit szerettem, még ha vissza is kaphatnám. Pont azért, mert már más hozzányúlt. És neki úgy is ez kellett, szóval undorodnék tőle.
Nem kívánok én semmit, csak valaki véget vethetne már ennek, mert nem bírom a szenvedést!!!
V. Dávid voltam, Tiszaföldvár... Age: 28.
Magamra maradtam és nincs kiút ebből a pokolból.. még egy orvos sem rántana ki ebből, mert akár mit tenne, akár ki... én már örökké csak egyedül érezném magamat..
A hétvégén most itt volt az egész család, összegyűlve, kivertem a balhét, rosszul lettem, utálom, ha itthon vannak. Rühellem azt, hogy bátyáimnak meg van a maga élete, meg van a maga párja, csak én vagyok a család fekete báránya, aki senkinek nem kell.
Mindennapi szinten azt kívánom már csak, hogy múljon el az élet. Egy csaj se néz ilyen idióta, elcseszett valamire. De nem is tudom, nem is akarom hogy nézzenek.
Úgy se tudom már jól kezelni a helyzetet. Csalódtam, összetörtem..
Öngyilkos is akartam lenni. De ahogy láthatjátok, ez nem igazán jött össze.
"Mire kéne, hogy jó legyen? Semmire. Semminek nincs értelme az életemben. Szó szerint semminek. Az életemnek egyáltalán nem."
Utálom a példabeszédet, kérdező. De hadd meséljek valamit.
16 se voltam, amikor meghalt faterom. Nem sokra rá anyám lelépett egy orvos barátjával. Testvérem nem volt, egyedül maradtam egy állami bérlakásban. (40 éve még az volt a trend) Mivel nem akartam intézetbe kerülni, nem szóltam senkinek. Helyette a TÜZÉP-en éjszakai vagonrakást vállaltam. Legálisan ezt persze nem tehettem, hanem a "valódi" vagonrakó brigáddal beszéltem meg, hogy a fele béremet jattolom nekik. Én dolgozok, ők mehetnek sörözni. Naná, hogy belementek! 600-1000 db 50 kilós cementes zsákot átpakolni nem volt piskóta.
Így jártam végig a középiskolát, és később az egyetemet is munka mellett végeztem. Olyan is volt, amikor nem találtam munkát, és idősebb hölgyeknél kellett meghúznom magam, akiknek "természetben" fizettem a kosztért-kvártélyért.
Én is telesírhattam volna a kispárnámat a sanyarú sorsom miatt, csak éppen arra jöttem rá, hogy a rinyálás még a szomszédba se hallatszik át, és ha akarok valamit ebben a tetves életben, akkor csak magamra számíthatok. És tudod mit? Örülök, hogy így alakult! Örülök, hogy időben rájöttem erre, mert ez vezetett a boldog élethez. Mert az az igazi boldogság, amikor körülnézel, és rájössz, hogy amit látsz magad körül, azt mindet te magad teremtetted elő a nagy büdös semmiből.
Szóval vagy magadat kösd fel, vagy a gatyádat, de ha semmit sem teszel, ne csodálkozz, ha nem is történik semmi.
Szánalmas vagy!
Téged nem érdekel,hogy más élete milyen volt.
Nem csodálkozom,hogy nincsenek barátaid és hogy elhagyott a nőd.
Te menthetetlen eset vagy egy megzakkant élő halott. Részemről leszarom a nyomorult befelefordult életed. Nem érsz te semmit sem! Hagyj minket békén a nyafogós idétlen életeddel.
1: Erre csak annyit mondok, hogy: Senki fejéhez nincs pisztoly fogva, hogy ide jöjjön, és a kis kiírásomat olvasgassa.
2: Nem nem érdekel, hogy kinek milyen élete volt, hanem egyszerűen az ember alapból olyan, hogy nem foglalkozik mások életével. Addig a pontig, amíg nem lányokról van szó, teszem azt 14-15 éves lányokról, akiket 20-23 éves pasik akarnak felszedni.
Bár minden esetben az emberek jobban szeretnek foglalkozni másokkal, mint a saját életükkel.
Amúgy M. gratulálok neked, hogy annyi szaron keresztül menve és boldog életed lett.
De: 28 évesen, nem szeretek emberek között lenni, nem tudok beszélgetni senkivel. Nem vagyok érdekes egyéniség, mert semmi nincs bennem, ami bárkit megfogjon.
Engem a munka se tenne boldoggá, mert pénz által sem nyernék boldogságot.
S nekem nincs kedvem sehol azt hallgatni, hogy másoknak milyen jó élete van. Nem tudok emberek között lenni, mert odakint is csak még jobban boldogtalan vagyok.
Hiába dolgoznék, bennem ott mozogna a gondolat, hogy egyedül vagyok akkor is, mint ember.
Utóbbi tudom üti egymást, de két értelmű:
Az emberek nem foglalkoznak azzal, hogy kinek mi volt az életében, úgy foglalkoznak az ember életével, hogy jelenleg mi van vele.
Tehát belepiszkálnak mások életébe, ahelyett, hogy magukkal foglalkoznának.
Szerintem simán nem kéne annyira önzőnek lenned. Mindent csak akarsz, és ha nem kapod meg akkor durci van. Basszus egész életemben nem foglalkoztam annyit magammal, mint amit te most ide leírtál. Mindenkit hagynak ott lányok, majd jön másik. Ha szeretsz valakit akkor örülsz, hogy mással boldogabb, különben csak magadat szeretted a kapcsolatban. Ez ilyen egyszerű! Lépj ki az önzésedből. A világ csodaszép, csupa öröm. Az emberek meg persze, hogy utálják azt akinek a legfőbb küldetéstudata, hogy más jókedvét elvegye. Ugyanazt a zsigerből jövő nyomorultságot nyomod mint József Attila. Menj el pszichiáterhez szerintem a VELAXIN 50 mg kiszed a depidől három hét alatt.
Persze az első héten cefedtűl rosszul leszel tőle, de utána a problémáid 90% nem fog érdekelni.
NYAF,NYAF, NYAF! Csak ezt tudsz,nyafogni,hisztizni!Öngyilkosságra gondolsz,de ha valaki meg is írja,hogy legyél öngyilkos,akkor máris börtönt kiáltasz rá!
Leírod itt az idióta életed,várod a válaszokat és zsigerből támadsz ha valaki leírja az őszinte gondolatait az életedről,hozzáállásodról,felfogásodról,de ha más írja le az élettörténetét az már téged nem érdekel!
Ha tanácsot,biztatást adnak téged az nem érdekel!
Ha azt tanácsolják,hogy legyél öngyilkos,megsértődsz!
Te tényleg menthetetlen vagy! Nem lehet biztatni,mert eldöntötted,hogy az élet szar! Az emberektől undorodsz!
Élni nem akarsz,de meghalni sem!
Sírsz a volt csajodért,holott ő meg szarik a fejedre! És hallod! Igaza van! Egy öt éves gyermeknek több az esze mint neked! Ezt veheted sértésnek barátom!
Ne szedd össze magad és utáld,gyűlöld az embereket!
Minden percben a halál,az öngyilkosság körül forogjanak a gondolataid!
Minden másodpercben a volt csajodra gondolj és kegyetlenül fájjon a hiánya!
Mert ez vagy te! Itt írhat bárki bármit bármilyen biztató mondatokat,tanácsokat te csakis az a szürke,unalmas életű nyomorult nyafogós leszel.
Engem a munka se tenne boldoggá...
Hiába dolgoznék...
---
Ezek szerint nem is dolgozol? Otthon ülsz reggeltől estig, és töprengsz? Akkor nem csodálom, hogy ilyen mélyre süllyedtél. Menj dolgozni, kérdező. A munka nem ördögtől való foglalatosság. Vagy nem bánom, veheted annak is, de a lényeg, hogy foglalatosság. Lefoglal egész nap, nem érsz rá saját hülyeségeden rugózni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!