Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mi értelme van az életnek?
Mindig is hülye voltam az emberekhez, nem beszélgettem senkivel.. mindenki csak kinevetett azért, aki voltam. Visszahúzódó, csendes alkat. Nem beszélgettem senkivel, inkább játszottam magamban.
Mára eléggé antiszociális ember lettem, nem járok emberek közé, nem érdekel igazán semmi, nem foglalkoztat semmi. Talán egész életemben ilyen voltam. Nincs jövőképem... Egyszerűen már semmilyen jövőképem nincs.
Boldogtalan vagyok, nem érzem magamat jól a bőrömben. Egyedül érzem magamat baromira. Nem vagyok az a full töketlen vadbarom, akinek ne lett volna soha senkije, de lehet, hogy pont ezzel van a legnagyobb gondom:
TALÁN SOHA NEM IS KELLETT VOLNA, HOGY LEGYEN!!!
Életemben egyetlen egyszer voltam igazán szerelmes, egyetlen egy emberért ugrottam meg annyiszor és tettem meg szinte mindent, hogy lehet kevés ember tenne meg hasonlóakat.
De egyedül maradtam... egyedül maradtam, mert akire azt hittem, hogy fontos vagyok neki, totálisan lelépett egy másik pasival.
Ennek pedig már 2 éve lesz lassan..
Beleőrültem már a fájdalomba, mert nem az a fajta ember vagyok, aki csak ugrik tovább. Megy és megy tovább, mert úgy is van másik.
Egyetlen egy ember létezett számomra, imádtam, mindennél jobban. Az életem értelme lett, amikor megismertem.
Csak sajnos semmivel nem különb mint a mai fiatalok többsége:
Még pedig abban, hogy minek kitartani egy mellett, menjünk és menjünk tovább, hiszen mások ezerszer jobbak bárkinél.
Belefáradtam... mindenkivel csak összeveszek. Mindenki csak bánt és nem segít semmivel. Bár azt hiszem, hogy nem is tudnak segíteni.
Mert nem igénylem a segítséget. Nem igénylem már a társaságot.
Ha alszom ha nem, a napjaim egyre csak szarabbak, egyre csak szürkébbek.
Nem akarok csinálni semmit, nem akarok megmozdulni semerre. És pláne nem akarok a nyomoromat, a depressziómat rányomni senkire.
Most tiltottam le a legjobb haveromat is, mert meguntam, hogy a nyomoromat ráverem.
Mai napig azt kérdezem magamtól, hogy miért mindig én? Tényleg ennyire szánalmas alak vagyok, hogy mellettem senki nem tud megállni és azt mondani, hogy "Szeretlek" és nem hagynálak el soha?
Emberi lény vagyok, érző lény mint mások.. Tele fájdalommal mára és keserűséggel, amit nem tudok ki ölni magamból.
Rühellem az embereket, rühellem azt ahogy bántak velem és bánnak velem.
Bár vége lenne az egésznek, bár ne kellene többet felkelnem és tükörbe néznem, mert undorodok magamtól. Undorodok attól is, hogy egyedül vagyok.
Mindenki csak cserben hagyott..
Most már az se tudna boldoggá tenni, akit szerettem, még ha vissza is kaphatnám. Pont azért, mert már más hozzányúlt. És neki úgy is ez kellett, szóval undorodnék tőle.
Nem kívánok én semmit, csak valaki véget vethetne már ennek, mert nem bírom a szenvedést!!!
V. Dávid voltam, Tiszaföldvár... Age: 28.
Magamra maradtam és nincs kiút ebből a pokolból.. még egy orvos sem rántana ki ebből, mert akár mit tenne, akár ki... én már örökké csak egyedül érezném magamat..
A hétvégén most itt volt az egész család, összegyűlve, kivertem a balhét, rosszul lettem, utálom, ha itthon vannak. Rühellem azt, hogy bátyáimnak meg van a maga élete, meg van a maga párja, csak én vagyok a család fekete báránya, aki senkinek nem kell.
Mindennapi szinten azt kívánom már csak, hogy múljon el az élet. Egy csaj se néz ilyen idióta, elcseszett valamire. De nem is tudom, nem is akarom hogy nézzenek.
Úgy se tudom már jól kezelni a helyzetet. Csalódtam, összetörtem..
Öngyilkos is akartam lenni. De ahogy láthatjátok, ez nem igazán jött össze.
"Magamra maradtam és nincs kiút ebből a pokolból.. még egy orvos sem rántana ki ebből, mert akár mit tenne, akár ki... én már örökké csak egyedül érezném magamat.."
Próbáltál már egyáltalán orvoshoz menni? Akármilyen hihetetlen, ha ügyes szakemberhez mész, pár hónap alatt tud olyan szinten segíteni rajtad, hogy homlokegyenest megváltozik az életed.
Totál egyértelmű, hogy súlyos depresszióban szenvedsz.
Nem voltam és nem is akarok menni! Megérdemlem az élettől, azt amit kapok. És megérdemlem, hogy felemészt az előző kapcsolatom, előző párom elvesztése.
Nem érek semmit, csak egy lúzer vagyok, elbaszok mindent.
Nem akarok élni, hogy egy életen át szenvedjek, mert a fájdalmamat egyetlen orvos sem orvosolhatja!
Inkább azt akarom, hogy múljon el minden.
Rajtam mindenki csak nevet.. gyűlölnek..
Az a baj ezzel a wall of textel, hogy nincs mit mondani rá. Akármilyen jó szándékú dolgot írnánk ide, te úgyis csak arra használnád hogy folytasd az önsajnálatot.
Mindenkinek vannak rossz korszakai és meg van a saját drámája amitől szenved. Azt gondolom az ember az életében őt ért csalódásokat ugyanolyan nehezen éli meg mint egy másik. Még akkor is ha belátja hogy a két "tragédia" közt ég és föld a különbség.
Az egész siránkozásod arra épül, hogy nem felelsz meg olyan elvárásoknak amiket csak te támasztasz magadnak. Felteszed magasra a lécet, hogy nyafoghass ha nem tudod megugrani. Mit vársz tőlünk? Azt írod antiszociális vagy, mégis egy szociális hálóra hányod fel a világfájdalmad...
"Rajtam mindenki csak nevet.. gyűlölnek.." = "... mindenkivel csak összeveszek."
Szerintem rakj rendet kicsit fejben. Sok ilyen típusú embert ismerek/ismertem. Ül a gödör mélyén és szenved hogy nem húzza ki senki onnan. Pedig ki tudnának mászni, de egyedül nem akarnak.
Minden olyan problémád ellen tehetnél amiket leírtál. Az élet ilyen. Ad egy pár maflást, padlóra küld. Ha ott maradsz a te dolgod, de a többség feláll és tovább megy. Ez már csak a te döntésed!
nem értem, miért azonosítod be magad.
ez egy cry for help?
Tele vagy fájdalommal,csalódásokkal,reménytelenséggel. Az én véleményem az,hogy neked nem szakember segítsége kell. Nem találom okos ötletnek amikor az ilyen lelki bajjal küzddő embert máris eltemetik és a problémájára máris piszichológust ajánlanak. Írharnék "bölcs", bíztató mondatokat,de tudom ide most nem ez kell. Minden ember egy egyéniség,minden ember azt hiszi az amit csinál az a jó még én is,hogy írom neked ezeket a sorokat hiszem,hogy jókat írok neked ,lesz akinek nem tetszik a mondanivalóm es felülbírálja. Ez így van rendjén. Én is megjegyjem ha valami nem tetszik és más is így tesz.
Lelkizhetnénk,hogy kinek mi fáj az életében ki mekkora csalódásokon,fájdalmakon esett át,de fölösleges. Van aki már attól kiborul,hogy a kormány internet adót akart bevezetni és sokan hisztizve mentek ki az útcára törni,zúzni ordibálni. Nekik az volt a legnagyobb bajuk neked meg az amit leírtál. Szerintem azoknak kéne pichológus,akik kimennek az utcára hisztizni csak azért mert kikapott a kedvenc ficicsapatuk vagy törnek,zúznak csak azért mert bevezették volna az internet adót. Szóval a te problémád az ilyen hisztiző emberek számára nem fontos. Hidd el nem veled van a baj és ne feledd,ne ostorozd magad. Nevess azokon akik rajtad nevetnek.
8: "Nem találom okos ötletnek amikor az ilyen lelki bajjal küzddő embert máris eltemetik és a problémájára máris piszichológust ajánlanak."
Miért is? Sok "egészséges" ember is jár pszichológushoz azért, hogy még többet ki tudjanak hozni magukból. Akkor egy egyértelműen komoly problémákkal küzdő ember miért ne mehetne el? Sokkal több értelme van annak, ha egy szakember foglalkozik vele, mint annak, hogy mi itt okoskodunk pl.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!