Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mi értelme van az életnek?
Mindig is hülye voltam az emberekhez, nem beszélgettem senkivel.. mindenki csak kinevetett azért, aki voltam. Visszahúzódó, csendes alkat. Nem beszélgettem senkivel, inkább játszottam magamban.
Mára eléggé antiszociális ember lettem, nem járok emberek közé, nem érdekel igazán semmi, nem foglalkoztat semmi. Talán egész életemben ilyen voltam. Nincs jövőképem... Egyszerűen már semmilyen jövőképem nincs.
Boldogtalan vagyok, nem érzem magamat jól a bőrömben. Egyedül érzem magamat baromira. Nem vagyok az a full töketlen vadbarom, akinek ne lett volna soha senkije, de lehet, hogy pont ezzel van a legnagyobb gondom:
TALÁN SOHA NEM IS KELLETT VOLNA, HOGY LEGYEN!!!
Életemben egyetlen egyszer voltam igazán szerelmes, egyetlen egy emberért ugrottam meg annyiszor és tettem meg szinte mindent, hogy lehet kevés ember tenne meg hasonlóakat.
De egyedül maradtam... egyedül maradtam, mert akire azt hittem, hogy fontos vagyok neki, totálisan lelépett egy másik pasival.
Ennek pedig már 2 éve lesz lassan..
Beleőrültem már a fájdalomba, mert nem az a fajta ember vagyok, aki csak ugrik tovább. Megy és megy tovább, mert úgy is van másik.
Egyetlen egy ember létezett számomra, imádtam, mindennél jobban. Az életem értelme lett, amikor megismertem.
Csak sajnos semmivel nem különb mint a mai fiatalok többsége:
Még pedig abban, hogy minek kitartani egy mellett, menjünk és menjünk tovább, hiszen mások ezerszer jobbak bárkinél.
Belefáradtam... mindenkivel csak összeveszek. Mindenki csak bánt és nem segít semmivel. Bár azt hiszem, hogy nem is tudnak segíteni.
Mert nem igénylem a segítséget. Nem igénylem már a társaságot.
Ha alszom ha nem, a napjaim egyre csak szarabbak, egyre csak szürkébbek.
Nem akarok csinálni semmit, nem akarok megmozdulni semerre. És pláne nem akarok a nyomoromat, a depressziómat rányomni senkire.
Most tiltottam le a legjobb haveromat is, mert meguntam, hogy a nyomoromat ráverem.
Mai napig azt kérdezem magamtól, hogy miért mindig én? Tényleg ennyire szánalmas alak vagyok, hogy mellettem senki nem tud megállni és azt mondani, hogy "Szeretlek" és nem hagynálak el soha?
Emberi lény vagyok, érző lény mint mások.. Tele fájdalommal mára és keserűséggel, amit nem tudok ki ölni magamból.
Rühellem az embereket, rühellem azt ahogy bántak velem és bánnak velem.
Bár vége lenne az egésznek, bár ne kellene többet felkelnem és tükörbe néznem, mert undorodok magamtól. Undorodok attól is, hogy egyedül vagyok.
Mindenki csak cserben hagyott..
Most már az se tudna boldoggá tenni, akit szerettem, még ha vissza is kaphatnám. Pont azért, mert már más hozzányúlt. És neki úgy is ez kellett, szóval undorodnék tőle.
Nem kívánok én semmit, csak valaki véget vethetne már ennek, mert nem bírom a szenvedést!!!
V. Dávid voltam, Tiszaföldvár... Age: 28.
Magamra maradtam és nincs kiút ebből a pokolból.. még egy orvos sem rántana ki ebből, mert akár mit tenne, akár ki... én már örökké csak egyedül érezném magamat..
A hétvégén most itt volt az egész család, összegyűlve, kivertem a balhét, rosszul lettem, utálom, ha itthon vannak. Rühellem azt, hogy bátyáimnak meg van a maga élete, meg van a maga párja, csak én vagyok a család fekete báránya, aki senkinek nem kell.
Mindennapi szinten azt kívánom már csak, hogy múljon el az élet. Egy csaj se néz ilyen idióta, elcseszett valamire. De nem is tudom, nem is akarom hogy nézzenek.
Úgy se tudom már jól kezelni a helyzetet. Csalódtam, összetörtem..
Öngyilkos is akartam lenni. De ahogy láthatjátok, ez nem igazán jött össze.
válasza: válasza: válasza: válasza:Azért, kedves 9-es, mert a pszichológus csak betegebbé tesz. Neked nem tűnt még fel, hogy minden évben több lelki nyavalyát "fedeznek fel"? Ezek valójában nem az orvostudomány vívmányai, hanem álbetegségek. Minden, magával mit kezdeni nem tudó fiatal pszichológusnak tanul. Ontják az egyetemek az új "szakembereket", akik meg szeretnének élni a szakmájukból, ezért pácienst kell gyártani maguknak.
Kérdező meg csak egy későn érő kamasz, az ő szokásos világfájdalmával. Mindenki átesett ezen, ő is kinövi majd.
"Öngyilkos is akartam lenni. De ahogy láthatjátok, ez nem igazán jött össze."
Aha. Olyan balfék vagy, hogy ha magadba akarsz zuhanni, melléesel, bazki.
válasza:Jaaj... Hagyjuk már az ilyen "Mi értelme van az életnek?" típusú kérdéseket! Az emberek oly rövid ideig élnek, ezért újra meg újra ugyanazokat a hibákat követik el, sokan azzal vannak elfoglalva, hogy eszeveszettül keresik az értelmet az életben és közben csak egyet felejtenek el; ÉLNI és élvezni.
A halál unalmas, míg az élet érdekes, tele van meglepetéssel. Nem feltétlen kell benne értelmet keresni, a lényeg, hogy megtaláld benne a helyed. Ne küzdj az élettel, csak élj!
válasza:Kedves V.David Tiszafoldvar.
Mindenkinek mas az elet ertelme,ezt nem mi fogjuk megvalaszolni neked.
De szerintem csak ugy erdemes elni hogy fejlodunk es igyekszunk jobba tenni a korulottunk levo emberek eletet.(nem csaladi vitakat generalva es letiltva a legjobb baratunkat).
Nyugodtan mondhatom h a tiedtol szarabb helyzetben levo emberek is talaltak megoldast a problemaikra (koztuk en is,reszletekkel nem farasztalak),es tudod miben kulonboznek ezek az emberek toled?Hogy akartak a valtozast es tettek erte es biztak benne hogy ez CSAK egy melypont a sok kozul amibol ok gyoztesen fognak kikerulni.Mert harcosak es kuzdenek az utolso leheletukkel azert h jobb legyen az eletuk.Ha egyedul nem jovok ra a megoldasra,segitseget kerek v utanaolvasok.
Speciel engem az vitt elore hogy kivancsi voltam mennyit birok es meg akartam mutatni magamnak es a vilagnak h en meg ezt is tulelem,mert kulonb vagyok mint az,aki beleroppant.Es sikerult.Most jobb mint valaha is gondoltam es tudom h ez a jutalmam azert mert kitartottam.
Egyszer ugyis el kell innen menni,sajnalnam ha ezt nem erhettem volna meg mert eldobom magamtol az eletet idejekoran.
Orulok h sokan megkerestek h peldat mutattam nekik.
Ugyhogy azt tanacsolom,adj magadnak egy zaros hataridot amig nyalogatod a sebeidet es dagonyazol az onsajnalat mocsaraban es kezdd el pozitivan nezni az eleted.Kezdj el neha mosolyogni,kezdd el meglatni a jelenlegi eletedben is a jot,pl h van egy baratod aki meghallgat es van csaladod.Van ket labad,ket kezed,nem vagy szellemi fogyatekos,mas ennyit sem kapott az elettol. Pl Nick Vujic...
Tuzz ki ertelmes celokat es erd el.Legyen az sport,szellemi kihivas,barmi ami sikerelmenyt nyujt.
Es a legfontosabb,egy no sem erdemli meg h 2 evig sirjanak utana.Akkor nem o a parod akivel majd leeled az eleted.Ennyi,nem tobb.
Ismerek olyat aki 11eve azt mondta h o mar feladta h csaladja legyen.Mara 3gyerek boldog edesapja,sikeres vallalkozo es gyonyoru felesege van.Annyit csinalt h tullepett azon h o egy luzer es elkezdett hinni magaban.Es masok is elkezdtek hinni benne.Ennyi a titok.Ne add fel.Az tul egyszeru.
Hanyagolom a hülyeséget, hogy kezd el nézni a jót az életemben... Mosolyogjak, haha, de nincs min mosolyognom.
Egyszerűen és nagyszerűen belefáradtam.
Szenvedek és megőrültem... minden napi szinten a fejemben jár, vele álmodok. Nem tudok ez ellen mit tenni.
Lehet a sok "okos" ember túl teszi magát, ami helyes lenne, de én nem ők vagyok.
Nekem mindig is nehezen ment a küzdés bármiért is, 28 éves vagyok, más normális embereknek több éves kapcsolataik voltak ilyen idősen.
Nekem 6 évvel ezelőttig sz**om nem volt:
Nem jártam soha bulizni, (megjegyzem ez nem is változott), rühelltem, meg nem is igazán jól érezni akartam volna magam egy bulin, kikapcsolódni, hanem mindig megpróbálni találni valakit, hogy ne legyek egyedül.
Csak egyszerűen mivel az egész el**eszett életem a játékok körül forgott, nem foglalkoztam azzal, hogy mit szeretnek az emberek, miről beszélgetnek normálisan, ezért konkrétan a sötétségtől kongott a fejem, ha valakivel beszélgetni kell.
Édesanyám 2010. január 3.-án hunyt el, 51 évesen korában. A legfontosabb ember volt az életemben, őt szerettem a legjobban.
Apámék, bátyámék nem foglalkoztak velem értelmesen soha, meg utáltak is, már mint bátyámék..
Nem tehettem róla, hogy gyereknek betegként születtem és nekem több mindent megvettek, több minden hülyeséget megkaptam.
Mivel 9 és 11 év van köztünk, nem is tudom hogy nekik milyen életük volt. Idősebbik bátyám az már nem is volt itthon, mikor gyerek voltam, a középső is többnyire kollégista volt, alig volt itthon.
Teljesen a nulláról elkezdeni valamit, amit egész életem alatt kellett volna megtanulnom, egyszerűen nem megy semmi.
Engem sose érdekeltek az autók, hogy milyenek, milyen motor van bennük, mennyivel mennek, nem izgatott.
Ugyan így vagyok a motorokkal és egyéb dolgokkal. Nem foglalkoztatott.
Nem olvastam könyveket, anyám ezzel ellentéteben imádott. Ő állandóan esténként könyvet olvasott.
Mondjuk volt olyan könyv amit elolvastam, Lőrincz L. Lászlónak, vagy angol változatában: Laslie L. Lőrincz, mindkét névvel adott ki könyveket, na pl a Vérfarkas éjszakáját kiolvastam.
Soha nem voltak barátaim, mert egyszerűen mindenki rám volt szállva, hogy nem vagyok olyan mint ők. Mindig is kívül álló voltam. De az volt a legszarabb még az egészbe, hogy olyan emberek is sokszor cs**ztettek, akiket nem is ismertem.
Nem szeretem az embereket, a nagy többség, beképzelt, nagy képű, bulizós, iszákos ember, szeret a középpontban lenni, így soha nem is vágytam rá igazán.
Bezárkóztam és lehet papíron 28 éves vagyok, de belülről inkább egy hülye gyerek, kb ez vagyok én. Ezért soha nem is nyitottam felnőttek felé és nem is akarok. Mert nem érdekelnek.
Mindig a fiatalabbakkal értettem jobban szót.
Persze ma már nem mennék alább ilyen 14-16 évesre.
A t**öm ki van azzal, hogy akit szerettem, nem vette észre azt, hogy szeretem. Hogy törődtem vele, hogy ott álltam mindenben.
Eltiltották, jöttek az új pasik az életébe. Én nem voltam izgalmas, nem tudtam sok mindent nyújtani, csak önmagamat és egy k**va tiltás végett, meg el is dobott.
Igaza van a sok felnőttnek, ma már semmit nem értékelnek a nők.
Az emberek régen megoldották a problémáikat, ma meg már egyszerűen tovább állnak és mennek máshoz.
Ő fiatal volt, én már öregnek érzem magam. Nem akarok megszokni mást, nem is akarok senkit megismerni. Csak eltűnni a bűbánatos francba.
Összesen volt 3 barátnő az életembe, másfél hónap, 1 hét, (bár ezt nem tartanám semminek inkább), 1 év 3 hónap.
Tudom, hogy én vagyok a hülye, szóval ideje lenne eltűnni a világból, mert gyenge vagyok és nekem ez nem való!
válasza:Rázd meg kicsit magad és kelj fel és indulj el. Ne azért mert van értelme, hanem mert csak.
Esetleg szerezz egy hangszert és pötyögj a saját kedvedre, ne azért hogy előadj valamit csak mert jó.
válasza:Van még a világon kb 2 milliárd másik nő akinek bejönnél, na jó inkább 500 millió.
De te egyetlen egy miatt sajnáltatod magad? Most hogy kiírtad magadból lépjél szépen tovább.
Nem, nincs olyan nő akinek bejönnék. Ebben nagyon tévedsz. És engem meg nem érdekel más nő. Miért sajnáltatás, hogy nem akarok semmit? Nincs célom... ja mert kiírtam..
Értem... nem létezik senki, aki engem szeretni képes lenne.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!