Nem baj, ha kidobom az exemtől kapott emlékeket?

Nem baj, egyáltalán. Én a tűzre szavazok általában.

26/F

Amit lehet, elajándékozok, mint mondjuk plüssök, amit nem lehet, azt kidobom, mint egy kézzel készített valami, viszont ami használati tárgy/könyv/stb., vagyis a funkciója miatt nem köt az exhez, azt megtartom. Szóval egy parfümöt, ha tetszene az illata, megtartanám, ha nem, akkor odaadnám valakinek, egy ékszert is odaadok, de mondjuk egy fűrészt megtartanék.

Ha neked úgy könnyebb, ha semmi esély, hogy újra összejöjjetek, ha nem érzed azt, hogy később jó lenne, ha ezek meglennének, mert szép emlékek, akkor nyugodtan dobd ki.

Az exem gondolt egyet, összeszedte ezeket a cuccokat és vitte :D :D Ezüst nyaklánc, plüssök, ilyenek.

Ami maradt: közös, bekeretezett fotó, ez még aznap benyomtam egy fiókba, lefordítva. Azt se tudom megvan e még. Vlamai kacat hányódik még itt, mert éppen jó bigyókat beledobni, de ez sincs szeme előtt, és ha legközelebb a kezembe akad, szerintem megy a kukába.

Szem elől mindenképpen eltenném ezeket a cuccokat. Aztán vagy kuka, vagy ajándék, vagy egy dobozban a szekrény mélyére. A csokit edd meg, naptár a kukába, büdös parfümből meg csinálj pénzt, ha tudsz, azt' jóvan. :)

A múltaddal együtt, eldobjátok a jövőtöket is.

Nem kell a múltat feledni, eldobni. Le kell zárni, és tanulni kell belőle.

Nekem sincs meg minden, amit az exektől kaptam, de semmit sem dobtam ki, dacból, vagy bosszúból, vagy mert azt hittem, hogy felejteni akarok. Ez nagyon gyerekes. A szüzességeteket sem kapjátok vissza, csak mert el akarjátok felejteni. Attól még hogy letagadjátok, hogy megtörtént, ugyanúgy megtörtént.

A múltad, köztük az exed miatt vagy olyan, amilyen vagy. Kitörölhetetlenül az életed része. Minek azt hazudni magatoknak, hogy nem számított, és főleg megtagadni a saját múltatokat?

Miért lenne? Ez a te életed.

Exemtől csak a legelején kaptam bármit is.

Egy pólót és egy könyvet tartottam meg. A pólót sehol se láttam ugyanolyat,anyagába van festve az a minta és mindenhol csak vasalt lenne,a könyv meg az egyik kedvencem,nem kaptam meg sehol sem azóta.

Mindent kihajigáltam, szép sorban. Egyetlen egy apró használati tárgyat tartottam meg, már fogalmam sincs, miért, hiszen párszáz forintért vehettem volna helyette másikat. Így éveken át "kísértett" az ex emléke, de egyre kevésbé. Aztán meg eltűnt az a cucc valahogy, de nem is kerestem.

A közös fotókat nem dobtam ki, elvannak az albumban, nem szoktam nézegetni.

Részemről szó sincs arról, hogy "letagadnám a múltat", tudom, hogy nem lehet meg nem történtté tenni. (Bár örülnék, ha lehetne...) Egyszerűen ami volt, elmúlt, nem akarok emlékezni rá, még a szép dolgokra sem. A jelen a fontos, és a jövő. Ezekre pedig, pontosabban bizonyos területeikre semmilyen hatással nincs a múlt. Más területekre viszont megváltoztathatatlanul, de ezt a helyzetet is lehet normálisan kezelni.