Mit gondoltok, milyen anyák és feleségek lesznek?

Ja bocsi, még ezt is elbasztam. Lemaradt a kor meg a nem jelölés.

24f

# 10-es voltam.

A mai nők iszonyat gyerekesek, önteltek, önzőek és lusták. Nem nagyon nézik a gyerekük érdekeit. Általában 1-2 év után elválnak, mert anyagilag úgy jobban ki lehet jönni és a gyerektartásból, meg a családipótlékból lehet menni shoppingolni, miközben a gyerek nem kap lóf#szt se. A társkeresők tele vannak egyedülálló anyukákkal. A válások 70%-át nők kezdeményezik.

Persze van kivétel, de egyre ritkább.

29F

Ok, némely válaszokat elnézve talán nem árt, ha ezt leírom...

Van egy ilyen jelenség (“Juvenoia”) miszerint a jelenlegi generáció hajlamos azt hinni, hogy a következő generáció alapjában véve el lesz cseszve/életképtelen lesz pusztán azért, mert nem ugyanazon körülmények között nevelkedtek, mint ők. Ilyen az agyunk, belénk van táplálva a dolog a fajunk túlélése érdekében.

Ha te bizonyos körülmények között nevelkedtél (a 90es évek értékrendjét szívtad magadba gyerekként) akkor a tudat alattid vészjelzéseket küld, ha látod, hogy a kövi generáció máshogy fog nevelkedni. Ugye ha a te esetedben beváltak az akkori körülmények, akkor vétek változtatni rajtuk. Ez vezet a tipikus "bezzeg a mai fiatalok!" mentalitáshoz, ami jelen volt az idők kezdetétől, és valszeg jelen is lesz, amíg létezik az emberi faj.

Szerintem összességében nem lesz nagy változás a gyereknevelésben (lesznek, akik le se sz@rják majd a gyereküket, és lesznek olyanok, akik képesek rendesen megnevelni őket... - kb mint ahogy eddig is volt) max annyi, hogy jobban el lesznek osztva a feladatok az anya és az apa között.

A házasságokban annyi változás lehet, hogy manapság könnyebbnek tűnik a válás, mint eddig, szóval pl ha kiderül a férjről, hogy hajlamos félrejárni, akkor nem megy az életen át tartó passzív (esetenként aktív) agresszivitás a felek között, de ettől függetlenül még mindig megvan az emberekben az összetartozás vágya.

21/N

Én borzalmas hipochonder anyuka leszek, de nem azért, mert elcseszett korosztályhoz tartozom hanem, mert alapból ilyen vagyok. (90-es vagyok, 25 éves) Van egy öcsém, aki már 2000 után született, na neki előbb a társkeresés lesz problémás, mert teljesen bele van butulva a számítógépes játékokba és iszonyat igénytelen hiába próbálja anya nevelni. Bár valószínűleg azért ilyen, mert kamasz. És nem anyu nevelésével van probléma, mert van egy velem kb egykorú (2 év korkülönbség) bátyám, ő normális felnőtt lett, jövőre lesz az esküvője, jó állása van, diplomás, jól néz ki, szóval olyan nők álma. Az öcsém is ilyen lehetne ha összekapná magát.

Az eltanult viselkedés mintákról meg csak annyit, hogy én pont ahhoz a generációhoz tartozok, akiknek a szülei kamaszkor idejére döntötték el, hogy na már lassan 10 éve nem működik a dolog, váljunk el, de az elmúlt 10 évet végig ordítottuk egymásra, a gyerekre. És alapból frusztrációval indultak, mert az ő szüleik is csak ordibáltak egymásra, de ők még mindig együttvannak, mert a nagyszülői generációnál szégyen a válás. Nekem nem váltak el a szüleim, ők kivételesen szerették egymást, csak apu beteg lett, meghalt. Így mondjuk van egy plusz viselkedésminta előttem anyukám szerepében, aki ezek után a jéghátán is megélünket mutatta meg, mert azonkívül, hogy hiányzott, hiányzik apa és nincs velünk, másban nem változott az életünk. Ugyanúgy jártunk nyaralni vagy síelni és nem voltak filléres problémák. Egyetem alatt anyu tudott minket támogatni, így az álmainkat megvalósíthattuk, amiért nagyon hálásak vagyunk neki. És amíg apu élt, addig hangos szó ritkán volt köztük. Ha veszekedtek is nem előttünk, gyerekek előtt. És mindig megoldottak mindet, mert tűz és víz voltak személyiség terén, szóval biztos voltak konfliktusaik, de 21 évig együtt voltak megcsalás nélkül. (apu a végén már félrebeszélt, így az anyunak szánt szerelmi vallomásokat néha mi kaptuk, amíg felügyeltünk rá, már nem ismert fel minket, és szörnyen hasonlítok anyura...)

Valamint engem elég szigorúan fogtak, bár lehet azért, mert lány vagyok, öcsémnek már sokkal lazább szabályai vannak. A bátyámnak ugyanolyan szigorúak voltak, mint nekem, bár ő meg első gyerek volt... :) Szóval én nem vagyok híve a liberális nevelésnek, mert látom, hogy nem használ a volt osztálytársaimat látva. Némelyik egy akaratos hisztérika lett, hisz első szóra mindent megkapott és neki bármit szabad volt. De a poroszos nevelésnek se vagyok híve, valahol a kettő között félúton kellene megtalálni a megoldást. Arról már nem is beszélve, hogy egy gyereknek szüksége van a szüleire. A mai gyerekek jó része, azért is egy elfuserált valami, mert a szülei vagy letojják vagy nem érnek rá foglalkozni vele annyi munkájuk van. Így lehet megkövezni de én olyan férjet szeretnék, aki mellett nem kell a belemet kidolgozni hanem nyugodtan elvállalhatok egy szigorúan 8 órás állást és a maradék időben a gyerekkel, gyerekekkel lehetnék. Vagy ha megcsípek egy nagyon jó állást a férjemnek legyen majd lazább állása. Két karrierista nem fér meg egy csárdában, bár én nem vagyok karrierista így nincs probléma, csak kell egy pasi, aki ezt elfogadja. (persze láblógatós se, lesülne a bőr a képemről ha eltartott cicamicának állnék.)

Az idősebb korosztályban is vannak nagyon idióta szülők. Ebben a korosztályban is vannak normális emberek, akik majd normális nevelést adnak a gyerekeiknek.

Ez szerintem általános jelenség, hogy nem értünk egyet mások nevelési stílusaival. Tudod, mindig mindent jobban tudunk :) Ismerősi körömben van egy baba, a szülei még a 80as évekből származnak (höhö), nagyjából minden döntésüket helytelenítem, ami csak van, a gyereknevelést illetően (nincs gyerekem, de vannak dolgok, amiket egyértelműen nem csinálnék- alkoholt adni a picinek, pl), a baba egyelőre mégis teljesen normálisan fejlődik, többet mosolyog mint sír, és láthatóan kötődik a szüleihez, szóval még az is lehet, hogy a nevelési hibák ellenére normális felnőtt lesz belőle.

Azt a tanulmányaim során megtanultam, hogy alapvetően amíg odafigyelsz a gyerekre, addig nagyon elrontani nem lehet a dolgot. Nem csak a szülők nevelése befolyásolja a későbbi felnőtt létet, egyrészt vannak vele született dolgai is, másrészt a különböző időszakaiban más-más behatások formálják. Az első 10 évben valóban a szülői nevelés ad egy alapot, de az utána következő 10 év is legalább ugyanolyan fontos, és nem tudom, mennyire emlékszel vissza arra az időre, kérdező, de akkor már a szülői nevelés sok esetben hatástalan.

Akiket ma nagyon szid mindenki, azok a tini korosztály, nem biztos, hogy a rossz szülői magatartás miatt olyanok, amilyenek, ők most lázadnak, 90%-uk lenyugszik és normális lesz felnőtt korára. Akármilyen érzékeny és válaszkész szülő is vagy, a tinikort nem tudod bejósolni, milyen lesz. A gyereked milyen barátokat választ, milyen társaságba csöppen, ott ragad-e, vagy lesz-e bátorsága kilépni belőle... Nekem volt bátorságom, eljöttem egyetemre, lassanként már talán be is fejezem, állandó párom van, akivel ha minden igaz, nemsokára már össze is házasodunk. Ezzel szemben egyik (volt) barátnőm benne ragadt a tinikori társaságban, kibukott az egyetemről, és pénzért férjhez ment külföldre, hogy a "férjét" csak az esküvő napján látta először. Azóta semmit sem tudok róla, lehet, hogy már elváltak. De nem csak ez volt a legrosszabb húzása, amióta kikerültünk a gimiből, elkezdett füvet terjeszteni (nyilván maga is aktív használója volt), és ha pénzt kért volna a kalandjaitól, akkor nem kellett volna egy talponálló kocsmában dolgoznia, mert tuti elegen lettek volna, hogy megalapozza a jövőjét.

Ugyanaz a korosztály vagyunk, mindketten 93-asok, ismerem a szüleit, normális emberek, a hugát is ésszerűen próbálják nevelni, őt is szerették, foglalkoztak vele, jóban is voltak alapvetően. Ő sokkal jobban kijött a szüleivel, mint én az enyémekkel, mellesleg. Szóval itt nem csak a szülői nevelés számít.

www.port.hu/hulyek_paradicsoma_idiocracy/pls/w/films.film_page?i_film_id=86995

Ez az a film.

Valahol a személyiségtől és a neveléstől függ!A csoportosulások a feltűnőek, akik divatolnak és hangoskodnak mindenhol,nem tudnak viselkedni. Az én környezetemben a tömegközlekedésen és az utcán látom őket,naplopók valószínűleg :D Ahogy írták előttem, sok függ attól, hogy milyen társaságba kerülnek,és ki tudnak-e később onnan lépni.

Az én időmben is volt nagy divatolás,meg pasizás, van gimis,általános iskolás osztálytársam,akinek gyereke van, de végeztek egyetemet is. Még a rosszabb társaság,ahonnan sikerült kikerülnöm is normálissá alakult, szép családjuk van, de abban az időben a szülői nevelést nem láttam nagyon sehol. Tudtam nagyjából persze, hogy kinek vannak engedékeny,és kinek vannak nemtörődöm szülei,és kit tiltanak mindig mindentől, de ez csak kis szelet! Sok függ a személyiségtől,mert a szülői hatás úgyis elmúlik,le kell válni róluk stb.

27N