Minden nőnek az a mániája, hogy együtt éljen valakivel? Vagy csak én fogok ki mindig ilyet? Többi Lent.

Nincs pénzem eltartani egy munkanélkülit, úgyhogy az nem játszik. :-) Lehet munkát találni és lehet apránként is előre jutni, én végigjártam a szamárlétrát, nőként még sokszor hátrányban is voltam, mert mi van, ha elmegyek szülni (mire?), meg egyebek, de pár hónapnál tovább egyszer sem voltam munka nélkül, elvállaltam sokfélét, valamennyit válogattam, mert van egy szint, ami alatt ráfizetés, hogy finoman fejezzem ki ezirányú tapasztalataimat, de egyébként aki túl sok kifogást talál, az felejtős. :-)

Az 1-2 hónapot én is korainak tartom, bár, tudja a fene, ha már régről ismered azt, akivel összejössz, mert semleges közegből ismeritek egymást, és nem egy totál idegen, ott akár még ez is beleférhet.

Sajnos vannak ilyenek, nem éri meg foglalkozni velük. Nekem a szüleim nem díjazták, mikor elkezdtem dolgozni, gondolták, elég, ha eltartanak, amíg tanulok, aztán majd diploma után elég lesz, ha dolgozni kezdek, merthogy az ő fiatalkorukban ez még így működött is. De egyrészt engem igazolt az élet, jól jöttek azok a diákévekben eltöltött munkák is, no meg szeretek dolgozni.

Egy embert tudok, akinek megártott a gőz és lerokkant, mert olyan helyen dolgozott, de azért ő azt hosszú évekig csinálta, nem csak idényben. :-)

Na de akkor már rég nem arról szól a kérdésed, hogy "minden nő együtt akar élni valakivel", hanem hogy kifogtál olyan nőt, akinek se lakása, se munkája, és az életét veled akarta megoldatni.

Az a helyzet, hogy egy ilyen beállítottságú ember (ha férfi, ha nő) teljes mértékig alkalmatlan egy párkapcsolatra, akkor is, ha nem akar hozzád költözni.