Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
(Nagy szerelmi probléma) Volt már olyan, hogy valakivel átéltetek egy nagyon mély "közösséget" a párkapcsolat során, testileg-lelkileg, együtt voltatok (1-2 évig), majd szétmentetek? Hogyan dolgoztátok fel?
Nem tudtam aludni és azt gondoltam felteszek egy kérdést. Nagyon őrlődöm ezen.
Én egy ilyen helyzetben vagyok. Jelenleg úgy érzem, hogy nem fogok tudni már máshoz vonzódni. Nem tudnék máshoz érni így.
Sok volt a problémánk egymással. Én úgy érzem sokkal többet elviseltem, mint ő. És most ott tartunk, hogy vége van. A kapcsolatunk alatt nagyon sokszor éreztem, hogy a vesztembe tartok vele, de egyszerűen nem tudtam kiszállni. Elvarázsolt, oda voltam iránta. Máskor meg nagyon bosszantott, úgy éreztem, hogy tönkretesz, kicsinál. Láttam magam, hogy a későbbiekben akár meg is keseredhetek mellette vagy tönkremehetek. A jellemvonásai miatt úgy érzem, hogy kikészülnék. Nehézfejűnek és makacsnak tűnik sokszor. Nagyon sokszor úgy éreztem nem ért meg, nem figyel rám. Volt hogy meg akartam győzni valamiről és úgy tűnt, nem érti meg amit mondok vagy nem akarja megérteni.
Ugyanakkor meg csodálatosnak látom és egy kincsnek. Máskor meg úgy érzem, hogy rémesen bánik velem és nem értem, hogy teheti ezt meg.
Kiszolgáltatottnak érzem magam vele szemben. És nem csak azért, mert úgy érzem, hogy őt többen akarják, én meg senkinek sem kellek (Igaz, hogy ez nagyon frusztrál engem. Ő rendkívül vonzó, én meg nem. Bár a kapcsolatunk alatt mindig is hűséges volt). Azt is érzem, hogy lehet nekem már nem fog kelleni senki. Jelenleg konkrétan így érzem, hogy nem tudnék mással kezdeni, máshoz sem érni.
Pocsék hónapokat éltünk át, sok veszekedéssel. Ő rengetegszer szakított (csak ő), aztán többnyire visszajött vagy magunktól kibékültünk. Úgy érzem én tettem érte többet és én is buktam többet miatta a kapcsolatunk alatt.
Fogalmam sincs mit csináljak. Esténként rossz érzések vesznek erőt rajtam. Elgondolkodom, hogy ő lehet-e az igazi és ilyenkor úgy érzem, hogy igen. De nem tudom, hogy jól érzem-e. Első nagy és hosszú szerelem, sok kínlódással és kevesebb boldogsággal, de valahogy mégis éreztem iránta mindig is egy nagyon nagyfokú lojalitást.
Van, hogy úgy ítélem meg, hogy hagyni kell ezt a dolgot inkább. Van, hogy úgy érzem, hogy nem megy és vissza akarom szerezni.
Ilyen se veled se nélküled kapcsolatnak éltem meg. Néha úgy éreztem ott kéne hagyjam, de nem tettem meg. Azt hiszem olyan igazi tüzet nem éreztem iránta, mert sok olyan dolga volt, amik ezt meggátolták. Mintha most, miután vége, most érezném a tüzet (De lehet csak pislákol? Vagy ez nem az?). Nem tudom, hogy attól, hogy vége és a tudatalattim kínlódik és kaparna a legkívánatosabb társ után vagy azért, mert ő lenne az Igazi.
Igen komoly szexuális vágyat érzek iránta és éreztem mindig is. Úgy érzem, hogy más iránt nem tudnék így érezni. Külsőleg hihetetlenül vonzó, gyönyörűnek látom. Nem tudom, hogy az érzéseim mennyire elvakultak a külsőségek miatt, illetve a szexuális élmények miatt.
Tapasztalatlan vagyok és érzékeny. Nem tudom mit csináljak és kezdek kétségbeesni. Csak a gondolataimat forgatom és van hogy változnak az érzéseim és a gondolataim is.
Hatalmas nagy köteléket érzek iránta. Leginkább a közös múltunk miatt. Aminek része a szexualitás is és az is hogy régóta tart a kapcsolatunk.
Első kapcsolat és nem tudom, hogy kezeljem, egyáltalán hogy valóban abba kéne-e hagyni. Rengeteg minden zavar benne. Van ami kétségbeejtő. Ugyanakkor sokszor csodálatosnak látom.
Nem tudom, hogy menjek-e utána, akarjam visszaszerezni vagy ne. Egyáltalán hogy hagyjam-e rá, hogy ő tegye meg a kezdőlépést, ha akarja. Ha ő az igazi, akkor nem lehet, hogy vissza kéne találjunk egymáshoz? De ha ez igaz akkor neki kell lépnie vagy nekem?
Nagyon hosszasan veszekedtünk, én elmondtam az érzéseimet, gondolataimat, ő is az övéit. Nem tudtunk kiegyezni. Én úgy éreztem, nem ésszerű amiket mond, ahogy érvel és nem fogja fel amit én mondok. Most hagyjam a sorsára? Mivan, ha mindketten ráfázunk? Vagy mivan, ha ő majd kiéli magát másokkal és utána kellenék neki, de ez már nekem nagyon-nagyon fájna?
Mit csináljak? Mit gondoltok?
Azt kívánom Neked, hogy az illetőnek minél előbb legyen valakije. Mert Te csak a csettintésére vársz és ugranál is. Mondhatnánk most itt Neked bármit, köd van rajtad.
Ennek a kapcsolatnak semmi értelme, magad is tudod. Most azt hiszed nincs jobb, óóhhh dehogynem!
Hűha ...komoly érzelmi vihar dúl a lelkedben ,amit nem is csodálok . ...Figyelj ,ha ő az akit neked szánt az ég ,akkor vissza találtok egymáshoz ...és el sem megy mellőled ....DE NE TE LEGYÉL AKI MEGTESZI A KEZDŐ LÉPÉST .
...Egyébként én úgy eszem észre ,hogy te iszonyat függsz tőle ..szinte a rabja vagy ! Ez nem jó ..így "megfojtod " őt és elüldözöd magad mellől .
Ha már egy kapcsolat első éveiben nincs meg az összhang, felesleges egy életet építeni rá.
Most pedig ragozhatjátok tovább, lehet itt mindenféle tanácsot adni.
" Volt már olyan, hogy valakivel átéltetek egy nagyon mély "közösséget" a párkapcsolat során, testileg-lelkileg, együtt voltatok (1-2 évig), majd szétmentetek? "
-sok millióan jártak már így a világon,
Az első szerelembe, az első hosszabb kapcsolatba mindenki belehal egy kicsit, ez teljesen normális.
Klisé, és ez a jelen állapotodon nem segít, de az idő ezt is megoldja majd, ahogy minden mást.
Csak meg kell várnod míg eloszlanak a felhők, és egyre tisztábban át fogod látni, ezzel együtt a lelki szenvedéseid is múlni fognak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!