Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Egyéb kérdések » (Nagy szerelmi probléma) Volt...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

(Nagy szerelmi probléma) Volt már olyan, hogy valakivel átéltetek egy nagyon mély "közösséget" a párkapcsolat során, testileg-lelkileg, együtt voltatok (1-2 évig), majd szétmentetek? Hogyan dolgoztátok fel?

Figyelt kérdés

Nem tudtam aludni és azt gondoltam felteszek egy kérdést. Nagyon őrlődöm ezen.


Én egy ilyen helyzetben vagyok. Jelenleg úgy érzem, hogy nem fogok tudni már máshoz vonzódni. Nem tudnék máshoz érni így.


Sok volt a problémánk egymással. Én úgy érzem sokkal többet elviseltem, mint ő. És most ott tartunk, hogy vége van. A kapcsolatunk alatt nagyon sokszor éreztem, hogy a vesztembe tartok vele, de egyszerűen nem tudtam kiszállni. Elvarázsolt, oda voltam iránta. Máskor meg nagyon bosszantott, úgy éreztem, hogy tönkretesz, kicsinál. Láttam magam, hogy a későbbiekben akár meg is keseredhetek mellette vagy tönkremehetek. A jellemvonásai miatt úgy érzem, hogy kikészülnék. Nehézfejűnek és makacsnak tűnik sokszor. Nagyon sokszor úgy éreztem nem ért meg, nem figyel rám. Volt hogy meg akartam győzni valamiről és úgy tűnt, nem érti meg amit mondok vagy nem akarja megérteni.


Ugyanakkor meg csodálatosnak látom és egy kincsnek. Máskor meg úgy érzem, hogy rémesen bánik velem és nem értem, hogy teheti ezt meg.


Kiszolgáltatottnak érzem magam vele szemben. És nem csak azért, mert úgy érzem, hogy őt többen akarják, én meg senkinek sem kellek (Igaz, hogy ez nagyon frusztrál engem. Ő rendkívül vonzó, én meg nem. Bár a kapcsolatunk alatt mindig is hűséges volt). Azt is érzem, hogy lehet nekem már nem fog kelleni senki. Jelenleg konkrétan így érzem, hogy nem tudnék mással kezdeni, máshoz sem érni.


Pocsék hónapokat éltünk át, sok veszekedéssel. Ő rengetegszer szakított (csak ő), aztán többnyire visszajött vagy magunktól kibékültünk. Úgy érzem én tettem érte többet és én is buktam többet miatta a kapcsolatunk alatt.


Fogalmam sincs mit csináljak. Esténként rossz érzések vesznek erőt rajtam. Elgondolkodom, hogy ő lehet-e az igazi és ilyenkor úgy érzem, hogy igen. De nem tudom, hogy jól érzem-e. Első nagy és hosszú szerelem, sok kínlódással és kevesebb boldogsággal, de valahogy mégis éreztem iránta mindig is egy nagyon nagyfokú lojalitást.


Van, hogy úgy ítélem meg, hogy hagyni kell ezt a dolgot inkább. Van, hogy úgy érzem, hogy nem megy és vissza akarom szerezni.


Ilyen se veled se nélküled kapcsolatnak éltem meg. Néha úgy éreztem ott kéne hagyjam, de nem tettem meg. Azt hiszem olyan igazi tüzet nem éreztem iránta, mert sok olyan dolga volt, amik ezt meggátolták. Mintha most, miután vége, most érezném a tüzet (De lehet csak pislákol? Vagy ez nem az?). Nem tudom, hogy attól, hogy vége és a tudatalattim kínlódik és kaparna a legkívánatosabb társ után vagy azért, mert ő lenne az Igazi.


Igen komoly szexuális vágyat érzek iránta és éreztem mindig is. Úgy érzem, hogy más iránt nem tudnék így érezni. Külsőleg hihetetlenül vonzó, gyönyörűnek látom. Nem tudom, hogy az érzéseim mennyire elvakultak a külsőségek miatt, illetve a szexuális élmények miatt.


Tapasztalatlan vagyok és érzékeny. Nem tudom mit csináljak és kezdek kétségbeesni. Csak a gondolataimat forgatom és van hogy változnak az érzéseim és a gondolataim is.


Hatalmas nagy köteléket érzek iránta. Leginkább a közös múltunk miatt. Aminek része a szexualitás is és az is hogy régóta tart a kapcsolatunk.


Első kapcsolat és nem tudom, hogy kezeljem, egyáltalán hogy valóban abba kéne-e hagyni. Rengeteg minden zavar benne. Van ami kétségbeejtő. Ugyanakkor sokszor csodálatosnak látom.


Nem tudom, hogy menjek-e utána, akarjam visszaszerezni vagy ne. Egyáltalán hogy hagyjam-e rá, hogy ő tegye meg a kezdőlépést, ha akarja. Ha ő az igazi, akkor nem lehet, hogy vissza kéne találjunk egymáshoz? De ha ez igaz akkor neki kell lépnie vagy nekem?


Nagyon hosszasan veszekedtünk, én elmondtam az érzéseimet, gondolataimat, ő is az övéit. Nem tudtunk kiegyezni. Én úgy éreztem, nem ésszerű amiket mond, ahogy érvel és nem fogja fel amit én mondok. Most hagyjam a sorsára? Mivan, ha mindketten ráfázunk? Vagy mivan, ha ő majd kiéli magát másokkal és utána kellenék neki, de ez már nekem nagyon-nagyon fájna?



Mit csináljak? Mit gondoltok?


2014. nov. 12. 04:24
1 2
 11/13 anonim ***** válasza:
73%

Egyértelmuű, hogy a fő gond az, hogy önbizalomhiányod van.

Úgy látod, hogy másnak nem kellenél, ezért foggal körómmel ragaszkodsz A férfihez. A külsőségek dominálnak, mert úgy érzed, hogy ezt a szép férfit meg kell tartani.

Írd le a jó és a rossz dolgokat a kapcsolatotokban, és dönts.

A leírtak alapján nem is értem, hogy miért vagytok még együtt.

Kezdd el szeretni magad, és akkor nem lesz szükséged egy destruktív kapcsolatra ahhoz, hogy boldog legyél.

2014. nov. 12. 07:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/13 Dynah01 válasza:

Hát ahogy ezt az egészet leírtad, szinte minden egyes szavad pontosan ráillik az én jelenlegi életemre is. Másfél hónapja szakítottunk a párommal, 9 év után! Szintén első szerelem.

Rengetegszer gondolom azt, hogy ennyi évet, ennyi együtt töltött időt, és annyi mindent, amit együtt átéltünk nem akarok veszni hagyni. De sajnos be kell látni, ha egy kapcsolat nem működik. A miénk az utolsó két-, két és fél évben romlott meg, de a gondok már előtte is megvoltak, csak az összeköltözéssel felerősödtek. Szívemből szeretem, még mindig ő a mindenem, és egyszerűen nem tudom (és ő sem tud) elengedni. Eddig én akartam újrakezdeni, de miután kitisztult a fejem, rájöttem, hogy ez nem fog menni évekig. Bele fogunk csömörleni mindketten a kapcsolatba. Most pedig ő jött rá, hogy mennyire hiányzom neki, és vissza akar kapni, de én kitartóan tolom el magamtól. Ne tudjátok meg, ez mennyire baromi nehéz! Életem legnagyobb szenvedését élem át, de ki kell tartani, akkor is ha az ember belehal egy kicsit, mert mindig arra gondolj, hogy később jobb lesz. Minden szakítással erősödik az ember,azt mondják, és hogy tanulsz belőle, tehát elvileg, ha odafigyelsz, a következő kapcsolatod ennél már csak jobb lehet. Természetes, hogy most nem tudsz másra gondolni, elképzelni sem, hogy fogsz még tudni mást szeretni. Jelenleg én is pont így érzem. De a környezetemben mindenki azzal vigasztal, hogy ez természetes érzés, sőt az lenne fura, ha nem éreznénk így. De - bármilyen sablonos szöveg is, tényleg igaz - az idő az egyetlen ami segít. Ezt sajnos ki kell szenvedni, meg kell gyászolni a kapcsolatot, és ami a legfontosabb: a saját boldogságod érdekében ki kell bírni!

2014. dec. 4. 20:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/13 anonim ***** válasza:
Elég hasonló helyzetben voltam mint te. Közhely, de nekem az idő segített. Jó egy év, másfél kellett, de helyrejöttem. Addig is foglald le magad mással, próbálj minél kevesebbet gondolni rá.
2014. dec. 23. 12:39
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!