Mit szólnátok, ha a gyerekvállalást a jövőben intelligenciaszinthez kötnék?

"De éppen valaki 88-as iq teszttel még lehet jó szülő, ha egyébként magas eq-val rendelkezik és egyszerűen csak mindig fáradt volt amikor az iq teszten részt vett."

-->Szerintem ez igazán kétséges. Akinek alacsony a fluid intelligenciája, (az egyetlen hivatalos, valódi IQ-val foglalkozó szervezet, a MENSA próbatesztje pl ezt méri) az nem lehet feltétlenül jó szülő. Hiszen a gyermeknevelés során addig tök ismeretlen problémákkal is találkozhat, amit ha nem tud a helyén kezelni, segítség hiányában hozhat olyan döntéseket, amik károsak a gyerekre nézve. Talán kegyetlen kicsit amit most mondok, de ahhoz, hogy valaki jó szülő legyen, a puszta jó szándék, a szeretet (gondolom erre céloztál az EQ-val) édeskevés. Jó szándékból okoztak már problémákat emberek másoknak, nyilván azért, mert előtte nem tudták mérlegelni a helyzetet. (Itt jön be az IQ hiánya...)

Ezért írtam, hogy lenne egy cseszett tanfolyam és vizsga. Sok kiemelkedően magas intelligenciájú szaktársam van, akit jól és közelről ismerek, műszaki szakkolégiumban laktam évekig. NEM BÍZNÉK RÁJUK GYEREKET. Még egy kutyát se biztos.

Egyébként a mensa tesztjét 3x vagy 4x lehet talán ismételni. Én 125-öt elértem náluk, de pl az online tesztjükön fáradtan olyan kérdéseket rontottam el, hogy nem hittem el. Pl volt az a kérdés, ahol az volt a közös pont a szavakban, hogy volt bennük egy szám (mEGY, sztripTÍZ, ilyenek), és a 4 válasz volt a HÉTfő, kedd, szerda, csütörtök. Választani kellett hogy melyik illik a sorba. És simán rájöttem, hogy mi az összefüggés (számok), de a 4 nap közül egyszerűen nem tudtam kiválasztani, hogy melyikben van szám. Ezen ugye volt egy időmérő és bepánikoltam és nem tudtam kiválasztani, hirtelen egyikben sem volt számomra szám. Ezkezőre meg emiatt fogsz idegeskedni, hogy az előző sem lett jó. Simán lehet, hogyha az első tesztet kipihenten írod, 98at kapsz, de így 88 lett. Akkor emiatt nem lehet gyereked? De valakinek, aki még gyakorolt is és úgy sikerült a 90, már lehet? Ennek semmi köze a gyerekneveléshez.

Itt nem a szeretetről van szó amúgy, hanem a beleérzőképességről. Nagyon sok magas iq-jú ember erre egyáltalán nem képes. Ha nem tudod átérezni, mi baja a gyereknek, nem is fogod tudni kezelni. Mindkettő kell. De önmagában ez a 2 szám nem sokra elég.

Még egy egyetemre sem iq teszt alapján veszik fel az embereket, holott ott reális is lenne. Nem abban kell meghatározni egy alsó határt, mert nem tudod objektíven meghatározni azt a számot, amit el kell érni.

De ha olyan készségeket vizsgálsz, amikre valójában szükség lesz, azt lehet objektíven nézni. Tedd a jelentkezőket valós szituációkba, neveltess fel velük egy kisállatot ha úgy van. Nekem aránylag magas az iq-m, de így is rendszeresen elfelejtem meglocsolni a szobanövényeimet, pedig nagyon szeretem is őket.

Miért ragaszkodnánk az iq teszthez, amikor nem kapcsolódik ide szorosan. Értelemszerűen kell egy bizonyos iq, hogy ezen a vizsgán valaki átmenjen. A jogosítványhoz is kell egy bizonyos iq, mégsem kell iq tesztre menni előtte. Ha nem diktatúrában akarod bevezetni egy utópisztikus világban (de akkor már miért nem képzeljük gy az utópisztikus világunkat, hogy mindnki iq-ja legaább 100-as?), hanem egy demokratikusabb rendszerben, ahol az emberek ezt AKARJÁK, akkor nem kötheted iq teszthez. Viszont mindenki nyerne vele, ha a leendő szülőknek elmondanák, hogy mire is kell számítaniuk, mit hogyan érdemes kezelni. Többféle módszertannal ismerkedhetnének meg, utána pedig elméleti vizsgák után gyakorlatiasabb feladatokat kéne megoldaniuk. És nem pelenkacserére gondoltam, hanem pl a gyerek ezzel és ezzel a gonddal jön haza az iskolából, mit teszel, stb. Ha ezekre előre fel vannak készítve akkor mindenféle iq-jú ember sokkal jobban fog reagálni, amikor tényleg szembejön vele ez a szituáció vagy bármi hasonló. Ha mindenki azzal tölti az idejét, amiben akár informálódhatna arról, hogy hogy is kell egy egészséges gyereket felnevelni, hogy iq tesztekre gyakoroljon, akkor nem leszünk előrébb. Márpedig ez lenne, ha arra tesztelnél.

Nem kell fáradtan IQ tesztre menni, ilyen egyszerű :D Amúgy meg ezt az újraírást nem igen támogatom. Minek? Az IQ nagyrészt örökölt képesség, és a szcientológusok tévtanításai ellenére >>nem lehet<< fejleszteni, max minimálisan. Tehát egy 90-es IQ-val rendelkező ember nem fog 2 év múlva 130-ra felugrani. Feltételezésem szerint esetleg 95-re. Egyébként meg egy valódi IQ tesztben csak logikai feladványok vannak, tehát akár írástudatlan afrikai emberrel is ki lehetne töltetni. Aminek már lexikális tudás szaga van, az kamu.

Nyilván amit Kérdező felvetett, csak elmélet, úgy mint az Európai Egyesült Államok. De valóban nem lenne rossz ötlet valahogy szabályozni, hogy ki vállalhat gyereket, és ki nem, hiszen szörnyű, hogy milyen emberek vannak. Bár az IQ mellett egyéb dolgokat is lehetne mérni, hiszen önmagában ha valaki intelligens, de rosszindulatú, az nem vezetne jóra. Viszont egyik sem lehetne meg a másik nélkül. Kevés, ha valaki önmagában csak jóindulatú, és kevés, ha önmagában csak valaki intelligens. Bár egyedül ez utóbbival már lehet boldogulni a világban, míg előbbivel önmagában kétségeim vannak. És ezeket a teszteket folyamatosan frissíteni kellene, hogy ne lehessen rá készülni tudatosan.

Érdekes dolog ez az intelligens, unintelligens téma egyébként. Majd kiderül, hogy merre halad az evolúció az idők folyamán, és milyen emberek lesznek.

Az IQ szint nem jelent semmit. A logikai gondolkodást méri. Az autisták jó részének az átlagnál magasabb az IQ szintje (120-140 is simán megvan néha) de nem csak magukról nehéz gondoskodniuk hanem sokuk gyakorlatilag alkalmatlan a szülő szerepre. (kivételek mindig vannak, de ritka)Sőt, minél magasabb az IQ sokszor annál ridegebb személyiséggel társul. (Ami a nem megfelelő pártokra szavazást illeti: sokszor a diplomás réteg hozza a legsügérebb döntéseket, pedig legalább átlag IQ azért kell hozzá. )

Ami a családvállalásnál fontos lenne az az EQ azaz érzelmi intelligencia.

Továbbá a gondolkodás rugalmassága.

Tehát inkább jellemvonások, mint egy szám ami azt méri hogyan tudsz logikai feladatokat megoldani.

Szerintem nem lehet kívülről meghatározni hogy kinek lehet gyereke. Arról nem is beszélve hogy van akit éppen a kemény gyerekkora sarkall arra, hogy nagy dolgokat vigyen véghez az életben. Nem érdemes a sorssal és a természettel harcolni, mert úgy van jól ahogy az van.

Inkább megvonnék minden nemű támogatást azoktól, akik annak ellenére vállaltak mondjuk három gyereket, hogy egy szobás lakásban laknak. Nagyon rövid időn belül mindenki meggondolná, hogy akar e úgy újabb gyermeket, hogy nincs hova? Ez hülyén hangzik, de én mindig abban hittem, hogy a pozitív dolgokat és eredményeket kéne díjazni. Pl ha a gyerek ötöst kap, senki nem mond semmit, ha egyest meg büntetik. Fordítva miért nem próbálják ki? Ugyanez van a segélyekkel, azokat támogatjuk akik nem értem, hogy a mélyszegénységbe eleve minek szültek, aki meg megfelelő körülményeket biztosít a gyerekének az le van tojva. Persze lehetne mérgelődni, hogy a kis Einstein palánták a mélyszegénység bugyraiból így nem tudnak felföldi, de ha körbe nézünk,szerintem látható, hogy nem ez történik jelenleg és a vagyonos okos emberek pedig annyi lehetőséget biztosítanak a gyerekeiknek, hogy átlagos képesség ide vagy oda, annyit megtanul, hogy vigye tovább a céget.

Én inkább azokat támogatnám akik már amúgy is vitték valamire és úgy szülnek. Pl vettek egy házat, van munkájuk és most gondolkoznak.