Van itt olyan, akinek a gyerekvállalást nagyon megsinylette a házassága?

Nekünk igen, válás lett belőle. Bár egyet kell értenem az első válaszolóval, hogy így utólag visszagondolva voltak problémák előtte is, de a gyerek megszületése után csúcsosodott ki. Nagyon várt gyermek volt, nem is mondhatni, hogy elkapkodtuk, mert 3 éve voltunk házasok és már 9 éve voltunk együtt mikor megszületett. Nálunk a legfőbb gond az volt, hogy a férjem túlságosan csak apuka akart lenni. Pont fordítva ahogy lenni szokott. Tényleg annyi helyen olvasni, hogy maradj nő, meg néha szervezz kettesben programot, na nálunk hiába tettem meg bármit. Nem aludt köztünk a kislányom, én aludtam az Ő szobájába, hogy a férjem tudjon pihenni, mivel hamar átaludta az éjszakákat, 5 hónapos volt mikor visszaköltöztem a hálószobába. Igyekeztem nem elhagyni magam, persze a gyerek az első. Sorban álltak a nagyszülők a kislányért, de férjem nem engedte sehova, mondván mi hárman vagyunk már egy család, és rossz anya vagyok, ha a gyerek nélkül akarok lenni. De úgy hidd el, hogy még 3 évesen se engedte a nagyszülőkhöz nélkülünk, csak ha muszáj volt, például ovi szünet volt és nem tudtunk szabit kivenni. De a legtöbbször inkább a nagymamám jött vigyázni rá hozzánk, hogy ne a gyerek menjen. Nem akartam én wellnesezni menni hetekre, csak mondjuk egy mozi, anyukámék, tesómék mindenki vállalta volna pár órára, de az Ő családja is. Volt hogy apósom könyörgött neki, hogy ne vigyük a gyereket a házassági évfordulós ebédünkre. Nem vittük, náluk hagytuk végül, de rohantunk haza, a kislány ekkor már 4 éves volt. A nőiességem, az önbizalmam teljesen padlóra került, és igazából az anyaságom is, mert folyamatosan azt hallgattam, hogy én rossz anya vagyok, amiért ilyen igényeim vannak. Nem akartam minden hétvégén menni és hármasba szerveztünk programokat, de például volt olyan hogy baráti összejövetelre is el kellett vinni. Ez egy szülinapozás volt egy étterembe, nem késő éjjel, de Ő volt az egyetlen gyerek, sőt mindenki a jelenlévők közül gyermektelen volt. Képzelheted hogy unta a 4 éves. Nekem meg arról szólt az este hogy Őt szórakoztatom, nem hogy beszélgetni nem tudtam, de még enni sem rendesen. Nem is kellett volna apukáméknál aludnia, csak 3-4 órát tölteni náluk. Apukámék amúgy 400 méterre laknak tőlünk. Teljesen belefáradtam mindenbe, imádom a kislányom, de nagyon hiányzott a férjem. Aztán beadtam a válást, mert úgy éreztem 31 évesen nem így kellene élnem. Persze én lettem a legnagyobb szemét k..., el akarja perelni a kislányt, mindent összehord rólam. Ja, és nem egyszer próbáltam vele megbeszélni a dolgokat, nagyon sokszor. De mindig az volt a válasz, hogy hárman vagyunk egy család, és én rossz anya vagyok, ha a gyerek nélkül jól érzem magam.

Ha a gyerekvállalást, vagy a gyerektelenséget megsínyli a házasság, ott a kapcsolattal van baj.

Nálunk is megsínylette. Persze, korábban is voltak problémák, de megbeszéltük, úgy nézett ki rendbe jött, a terhesség alatt minden tökéletes volt, mint egy álomban, de ahogy megszületett a baba, a férjem hirtelen megint szabadságra vágyott és csak a haverok meg az utazás van. :( Állandóan egyedül vagyok otthon. Ahogy hazaérek a munkából, a férjem meg glanzban várja, hogy indulhasson el otthonról. :( Válni fogunk hamar.