Lakás, kocsi, diploma? Hogy is van ez az elvárásokkal?

17: Erről nem is tudtam... Kár, hogy csak 60 km-re lakom a szüleimtől és a hazajárás finoman szólva is szar lenne...

Egyébként szerintem a sok ember, aki a lakásra, kocsira és pénzre hivatkozik, csak valamire rá akarja fogni a saját hülyeségét. Én is albérletben lakom, amit a cégem fizet, kocsim még nincs, de talán lesz valami céges autó hamarosan, van diplomám és két nyelvvizsgám, ráadásul nem is vagyok hülye. Még sincs barátnőm és mostanában valószínűleg nem is lesz...

Hogy miért? Mert tudom, hogy belső problémáim vannak, ami miatt nem tudnék fenntartani egy párkapcsolatot (nem tartom magamat egyébként szerencsétlen lúzernek). Ezzel szemben több olyan volt osztálytársamnak is lett az elmúlt években felesége, akik semmit nem tudnak szinte felmutatni az érettségin kívül... mégis boldog párkapcsolatban élnek.

Mentális gondok állnak sok esetben a háttérben, nem pedig financiális, vagy egzisztenciális problémák...

Én panelban nőttem fel, panelba is költözöm, csak kisebbe, mint amiben felnőttem. Itt azért nehéz lett volna egy különálló lakrészt kialakítani. :-) Én nő vagyok, csak hogy tisztázzuk. A szüleim nem támogattak abban, hogy suli mellett dolgozzak, konkrétan óriási cirkuszt csináltak belőle, mikor főiskola mellett elkezdtem dolgozni. Biztos hozzájárult ehhez az álláspontjukhoz, hogy mindketten szegény családban nőttek fel, és apám konkrétan tényleg mindent megtett, hogy mi, a gyerekei, ne tapasztaljuk meg azt az életet, rengeteget pluszmunkázott, szakmájában egyébként is kiváló (most ment nyugdíjba, de még mindig hívják munkával kapcsolatban), és szereti is a szakmáját. Anyám is kiváló a saját szakterületén, de ott alacsonyabb a bérezés. Ez nem az ő hibája. Aztán anyámon előjött egy pszichés betegség, ami egyre rosszabbá vált, annak ellenére, hogy jár orvoshoz, és a család is beszélt az orvosával, ez rengeteg energiát kivesz a családból évek óta. Én betöltöttem a 30-at, de én is kaptam hideget-meleget, hogy 30 éves koromig még nem költöztem el. Nos, én ennek ellenére a lehetőségeimből és a nehéz családi háttér ellenére kihoztam a maximumot, tanultam, képeztem magam, többször voltam munkanélküli, de mindig talpra álltam, sokáig voltam kölcsönzött munkaerő, most határozatlan idejű szerződésem van, sokáig nem vették komolyan a tudásomat, itt igen, voltam minimálbéres is, harcoltam csaló munkáltatóval. Most lakást veszek, most jött el a lehetőség, de amióta dolgozom, erre gyűjtök, fenntartottam egy lakáskasszát, amit most felhasználok. Figyelj, és most jön a csavar! Nem használhatnám fel a pénzt úgy, hogy a munkáltatóm nem igazol le legalább fél évet előre. A pénzintézetet nem érdekli a múlt, a jövő legyen biztosítva amellett, hogy nézik a fizetés összegét is. Én meg 1-3 havi szerződéseknél évekig nem kaptam többet. Ahhoz, hogy én azt a megtakarítást igénybe tudjam venni, kellett egy olyan munkahely, ahol hosszú távon terveznek velem. Ha elköltözöm albérletbe (próbáltam), azt sem tudtam volna fenntartani hosszú távon ilyen munkakörülményekkel. Tehát maradtam a szüleimnél, amíg rendeződtek ezek a körülmények és összeszedtem a pénzt.

Volt olyan ismerősöm, akinek a szülei gyűjtöttek, és huszonéves korára lakást vettek neki, kiadták albérletbe, amíg teljesen önállóvá nem vált anyagilag, az enyémek nem, én kezdtem el a lakáskasszát is egyedül. Volt olyan ismerősöm, aki kertes házban nőtt fel és a régi sufnit átalakították önálló lakrésszé. De neki erre volt lehetősége, mert volt udvar és volt sufni.

33: Igen, jelenleg is pszichológust keresek a városban, ahol lakom. Másfél hónapja bepróbálkoztam egy magán pszichiáternél is, de miután majdnem megölt a gyógyszerével, azt a vonalat hanyagoltam.

Egyébként én nem bántom azokat az embereket, akik másokat hibáztatnak. Régen én is ilyen voltam és egy pszichológus kellett ahhoz, hogy rájöjjek: a nagy részéről magam tehetek.

Az életem során volt jó néhány udvarlóm, de úgy igazán csak kettőbe tudtam beleszeretni. Közülük az egyiknek van lakása, de nincs diplomája és amikor megszerettem, kocsija sem volt. A másikról egyik sem mondható el a fentiek közül.

Tehát ennyit erről.

Van, akinek számít, van, akinek nem.

Naaaa fiuk..komolyan mondom jot nevettem. :D

Nos teny hogy 100000 bol nehez elkoltozni.

Igen akkor kell vallalni masodallast vagy egy olyan helyet keresni ahol tobbet fizetnek.

Nekem is van ket allasom ebbol tudom finanszirozni a berleti dijat rezsi kaja ami kell.

Itt nem arrol van szo hogy mindenkinek sajat lakas kocsi esatobbi, hanemarrol hogy felnott ferfi embernek legyen mar annyi vagya a felnovesre hogy nem otthon lakik. Akinek jol fizeto munkaja van az megengedheti maganak egy melobol. Akinek nem az meg tegyen erte. Azert 30 fele mar ne otthon lakjon a mama hotelben mert az kenyelmes.

Azok meg akik itt sapitoznak hogy az osszes nonek lakas kell meg merci azokbak szolok hogy sok normalis no is van a vilagon csak tul kene lepni azokon a kulsosegi idealokon amit egy normalis no egyszeruen nem engedhet meg maganak. Es most nem az apolt megjelenesrol beszelek.

Mert az alap.

Jarjon fitnessre, heti fodrasz, latest divat, esatobbi. Na ezeket csak mas kontoojara lehet finanszirozni a jeln hazai viszonyok mellet 1% kivetellel.

Most ha engem teszem azt a pelda kedveert harman megcsaltak akkor minden ferfi ilyen?

Tehat akkor ha titeket teszem azt tiz no atvert akkor mind ilyen?

Jajjj...komolyan mar dunat lehetne ezekkel a sztereotip kerdesekkel es valaszokkal rekeszteni.

Attol nem lesz igazatok hogy napi huszezerszer leirjatok.

Kérdésem a következő mindenkihez: elfogadjátok-e azt az alap tézist, miszerint:

1. Engem ne tartson el senki.

2. Én nem akarok eltartani senkit.

Szerintem ezek reális elképzelések, és becsülendők. Na most azt tudjátok-e ,hogy a "nők" az egy elég széles kategória, amibe beletartozik a minimálbéren tengődő pénztáros nénitől kezdve a többdiplomás multinál dolgozó nő is aki félmilliót visz haza.

Tehát ha e fenti alap tézisek igazak, akkor az a kérdés:mindenki jogosan várja-e el ugyanazt.

Persze ezek elméleti kérdések, mert az, hogy valaki többet keres vagy kevesebbet az részlet kérdés. De az már nem az, ha nem tudunk elmenni együtt nyaralni, vagy étterembe, színházba, mert ő nem engedheti meg magának, következtetésképpen mindig én állom, az én kocsimmal megyünk és az én lakásomba térünk haza. Ez így már nem jó.

Tehát úgy gondolom, az az ésszerű elvárás, hogy mindenki el tudja tartani magát, ne függjön senkitől. Nem baj, ha nincs lakás, közösen lehet. De azt is csak úgy jó, ha egyenlően adunk bele, másképpen kialakul az a helyzet, hogy egy szakításnál amikor jön a fele-fele, kiderül hogy az egyik fél jó ha a negyedét adta.