Mi a véleményetek a nőverésről?

1: Erre már tényleg nem tudok mit írni,erősen kétbites,hímsovén gondolkodású egyén lehetsz, mivel azt írtad,ezért csinálod,gondolom nem egyszer ütötted már meg a feleséged(valahol írtad, hogy még a hajtépés is belefér nálad,gratulálok...). Ugyancsak írtad, hogy a nejednek ugyanaz a véleménye erről,mint nekünk,tehát igencsak kétlem, hogy ettől ő marhára boldog lenne melletted. Nyilván valami miatt veled van, gondolom az anyagi biztonság miatt, vagy esetleg a saját családjában is ezt látta az apjától és azért hiszi,hogy ez rendben van,ezért még nem kell vállni, ha a férjem rendszeresen felpofoz, ha "rosszul" viselkedem. De hidd el, hogy a nők nagyobb százaléka ezt bizony nem tűrné el(hálistennek). Olvass szakirodalmat a családon belüli erőszakról, nem feltétlen azért maradnak benne a kapcsolatban a nők/férfiak(ha arányaiban annyiban nem is,de bizony vannak férfi áldozatok is,ezt sem szabad elbagatelizálni szerintem),mert olyan halál boldogok lennének,de ezt most nem fogom neked kifejteni.

2:Én nem dominancia alapján gondolok egy kapcsolatra. Nem értem,miért kell minden esetben kizárólag a férfinak dominánsnak lennie és mindenben mindig igazat adni neki,még akkor is, ha irgalmatlan nagy baromságokat hord össze. (írtad valahol azt is, hogy mivel te vagy fizikailag erősebb ezért hagy döntsed már el,hogy mikor adsz egy nőnek igazat és mikor nem) Egy normális kapcsolat két egyenlő félből áll,akik összerakják amilyük van,és mindkét fél beleteszi az erősségeit a kapcsolatba és kölcsönösen tesznek a másikért,a kapcsolatért. Nem nyom el senki senkit és megadják a egymásnak a tiszteletet. Együtt hozunk döntéseket, nyilván vannak olyan területek,amikhez ő sokkal jobban ért,éppen ezért az ő szava a döntő, van ami viszont nekem megy jobban. De szerintem ebben nem fogunk egyet érteni, úgyhogy felesleges erről vitáznunk.

3.Nem fogok képet küldeni, mert nem adott erre engedélyt, hogy idegeneknek küldözgessem el a fotóját. Ha elhiszed,ha nem,ezek bizony megtörténtek(de gondolom ezt te továbbra sem hiszed el).Nagyon asszimetrikus arca van alapból, de még egy rendellenesség miatt a szája is nagyon furcsán áll. Megint hoztál példát lányok által megalázott srácokról,és azt is iszonyatosan elítélem, de úgy látom, hogy te ki vagy hegyezve(meg a pasik egy nagy százaléka is) a nők által elkövetett negatív cselekményekre és egy kisebbség által általánosítotok majdnem mindenkire(te írtad állandóan, hogy a nők nagyon nagy százaléka r*hadék). Bőven tudnék saját és nőismerősök/rokonok/barátok köréből is kismillió példát hozni férfiak által elkövetett utcai zaklatásokra, buszos fogdosásokra, gusztustalan beszólogatásokra, szimpla tahóságokra és még sorolhatnám. Volt, hogy elment mellettem egy pasi(kb. 30-40-es,normális utcai ruhában volt, nem valami alkesz csövesnek nézett ki),belemarkolt a fenekembe és a fülembe súgta, hogy ő meg akar b*szni. 13-14 éves voltam,tél volt és térdig érő béna pufikabát volt rajtam. De nyilván az ehhez hasonló sztorik sem történtek meg, vagy ha igen, akkor biztosan nem így,hiszen ezt mi mindenképpen túlreagáljuk és kiszínezzük,ugye? Nem általánosítok ezek miatt mégsem a nagy százalékára,hálistennek sok normális,intelligens, jólelkű férfit is ismerek.

"De sajnos nem, a nők megszokták, hogy bármit megtehetnek, úgysem lesz következménye."

Ezt szerintem nagyon rosszul látod, és valahogy úgy hangzana helyesen, hogy vannak olyan kapcsolatok, amikben a nő vagy a férfi olyan dolgokat is megtehet a partnerével, amit egy egészséges önbecsüléssel rendelkező és/vagy valamilyen szempontból nem kiszolgáltatott élethelyzetben lévő, illetve nem kapcsolatfüggő ember nem tűrne el a párjától.

Azt írtad korábban, hogy "az a bizonyos barátnőm tényleg porig alázott a család előtt, ... a büdös életben nem lehetett semmit megbeszélni. Akármit csináltam én voltam a szar, ha nekem volt igazam akkor megsértődött és nem beszélt velem egy hétig."

Én pontosan tudom, hogy ha így viselkednék, vagy akár csak ennek a töredékét megengedném magamnak, akkor a Párom úgy elhagyna, mint a huzat, nem pedig pofonokkal próbálná kiköszörülni a jellememben vagy viselkedésemben mutatkozó "kisebb csorbákat".

A konkrét inges történetnél maradva, ha én beszélnék így vele valaha is akár mások előtt, akár négyszemközt, úgy megmondaná ott és akkor őszintén hogy mit gondol a viselkedésemről, hogy nem kéne elküldenie a fenébe, mert magamtól is alig várnám, hogy indulhassak.

(És mielőtt esetleg félreértenél, ez nem a te akkori viselkedésednek szóló kritika, csak egy reflexió arra, hogy valóban megengedhet-e egy nő bármi magának.)

És nem azért nem viselkedem így a Párommal, mert nem akarom, hogy elhagyjon, hanem azért, mert szeretem és tisztelem, és fontos nekem, hogy ő is boldog legyen velem, és ha nem is kisebb-nagyobb konfliktusoktól mentesen, de alapvetően harmóniában tudjunk élni.

A tiszteletet és azt, hogy ő fontos nekem, meg nem azzal sikerült kivívnia, hogy fizikailag erősebb nálam - már csak azért is, mert közel másfélszerese a testtömege az enyémnek, - hanem valami teljesen mással.

Nem azért nem kezdek el pofozkodni vele, mert én húznám a rövidebbet, hanem azért, mert csak önvédelemből tartom elfogadhatónak a fizikai erőszakot, másrészt van bennem annyi önkontroll, hogy akkor sem tennék ilyet indulatból, ha ezzel netalán bármit is meg lehetne oldani (mint ahogy szerintem egyébként nem).

Én sem állok be a a fizikai erőn alapuló dominancia sorrendbe, és nem keverek le egy fülest annak a nálam gyengébb fizikumú főiskolás srácnak, aki pofátlan módon elém furakszik a távolsági buszra való felszállásnál, vagy vulgáris v. obszcén módon beszól a jelenlétemben egy lánynak, pedig kilenc év evezés után meg tudnám úgy küldeni, hogy valószínűleg nem köszönné meg. Azokat sem töröltem képen egyetemista koromban egy zsúfolt budapesti buszon vagy villamoson, akik időnként a helyzettel visszaélve hátulról a lábaim közé nyúlkáltak, csak olyat mondtam jó hangosan, hogy a következő megállónál vörös fejjel, megszégyenülten sündörögtek le a buszról.

Nem törlök képen se nálam gyengébbet, se nálam erősebbet azért, mert komoly kivetnivalót találok a viselkedésében, vagy időnként mélységesen elítélendő dolgot tesz a szemem láttára.

Azt írtad korábban: "akkor ha pofozkodásra kerül a sor akkor is legyetek egyenlő felek."

Ezzel kapcsolatban egyszer már megkérdezhetem (a 81. hozzászólásban), hogy úgy érted-e, hogy ha én, mint nő kezdem a pofozkodást, vagy ha a férfi kezdi, de nem válaszoltál rá.

Ha nem szándékosan siklottál át felette, csak a rengeteg azóta született hozzászólás miatt valahogy elsikkadt, akkor megtennéd, hogy most válaszolsz rá? Köszönöm.

gondolom nem kell írnom nem vettem a fáradtságot ezt mind elolvasni de néhány érdekesség azért tőlem pár válaszra

a nőt szavakkal kell jó útra téríteni tekintéllyel mert megtanul tisztelni és elfogadni ez oda vissza működjön és semmi gond nem lesz soha,mindent meg lehet beszélni

miért van az hogy életemben nem akart egy nő sem beégetni mások előtt? vagy megalázni,vagy flegmázni vagy tiszteletlennek lenni? :D pedig nem az a jófiú típus vagyok

és mégis tudta mi az a tisztelet alapból.

eszembe se jutott hogy valaha nekem ártani akarna szavakkal vagy bárhogy.

pedig én aztán nem éppen a legintelligensebb és legszerényebb nőkkel jártam régebben :,D hanem pont az ilyen nagyhangúakkal.

szóval nem tudom miféle nőket fogtál ki.De fontos az emberismeret és eleve azt engedni magadhoz akiben megbízol

nagyon meg kell válogatni.

a választáson van a hangsúly,minek választanál olyan nőt akivel csak a bajod van? a tiszteletet el lehet érni simán és könnyen.

igazából sosem ártott nekem senki,és ezt valószínű a szeretetreméltó jellememnek köszönhetem :D de mondjuk egy pitbullba se rúg bele az ember nem?

a megcsalás az más téma,az egy szomorú téma! a bizalommal való vissza élés

nagyon nagyon csúnya dolog,ott a házat gyújtsátok fel minimum egymásra ha ilyen van.

a tűz kiűzi a rossz lelkeket az emberekből ha hiszitek ha nem!

#166: Megértelek kérdező, te viszont azt láthatnád be, hogy elég meredek mennyiségű információtömeg halmozódott itt fel.

Szóval akinek nincs rá egy fél napja, hogy végigolvassa az bizony meg fogja kérdezni újra és újra.

Nem mindenki képes a gyorsolvasásra... A 84%-os ráadásul konkrét regényeket ír végig bár te sem panaszkodhatsz.

(Az a hozzászóló vagyok, aki arról érdeklődött, hogy mégis hogy kell érteni azt az elvedet, hogy:

"akkor ha pofozkodásra kerül a sor akkor is legyetek egyenlő felek."

(Írt más is rajtam kívül 83%-os felhasználóként többször is, akinek egyébként egyetértek a véleményével.)

"83 A kérdésedre reagálva:

Ez mindkettő esetben igaz. Ha egy nő kezd pofozkodni az nem feltétlen kell hogy pofonnal végződjön a férfi részéről, bár nem mondom lehet hogy nem tudnám tolerálni. Ha a férfi kezdi és a nő visszaüt abból szerintem egy kiadós dugás lenne :D Nincs jobb egy heves dugásnál."

Én egyenlő feleknek tekintem a férfiakat akár párkapcsolatban, akár az élet más területén, és se a páromat, se az exeimet nem pofoztam fel azért, mert esetleg időnként nem tetszett valami a viselkedésükben, és ezentúl is máshogy kívánom rendezni az esetleges konfliktusainkat.

De ha valaha ilyet tennék (amivel igencsak meglepném magamat), és én is kapnék cserébe egy hasonló erejű fülest, akkor belátnám, hogy megharcoltam érte.

Soha nem éltem vissza azzal, hogy a férfiak többsége úgy szocializálódott, hogy van benne annyi önmérséklet és belátás, hogy ilyen esetben sem ütne meg egy nőt, és ezután sem kívánok visszaélni ezzel, másrészt totálisan értelmetlenek tartanám a pofozkodást, mert szerintem nem fog megoldani valamit, amit egy két értelmes, ráadásul egymást szerető ember által folytatott beszélgetés nem tud megoldani.

És azt is nagyon valószínűnek tartom, hogy engem sem azért nem ütött meg soha férfi, ha épp nem úgy viselkedtem, ahogy szerinte kellett volna, mert pontosan tudja, hogy abból nem egy visszakézből lekevert pofon, aztán meg "egy kiadós dugás" következne, hanem azért nem, mert sok más számomra lényeges szempont mellett - részben tudatosan, részben ösztönösen - érzelmi intelligenciára szűrtem őket ismerkedéskor.

"A kisebb csorbákat pedig lehet fizikai bevatkozással korrigálni, mert szerintem egy férfi részéről lehet ez is a szándék jele, hogy harcol a nőért... a nő ellen."

Túl azon, hogy ki mikor, milyen esetben tartja elfogadhatónak a pofozkodást, azok a női viselkedések, amikről írtál a te konkrét eseted, meg a kis péniszű barátod esete kapcsán, azok szerintem nem éppen "kisebb csorbák", hanem annak az nagyon egyértelmű jelei, hogy valaki kb. semmibe veszi az érzéseidet, az emberi méltóságodat, az önérzetedbe gázol és pofonok helyett szavakkal bánt, mégpedig tudatosan.

Másrészt nem osztottál meg sikersztorikat arról, hogy hány barátnő/élettárs/feleség viselkedését sikerült "nőveréssel" megreformálnod szakítás helyett, így nekem nem igazán az jött le, hogy neked bevált volna a módszer.

De nyilván olyan stratégiát alkalmazol ilyen téren, amit te célszerűnek tartasz és a te értékrendeddel összefér, a feleséged, esetleges leendő partnereid meg majd úgyis eldöntik, hogy nekik hol van az a bizonyos határ.

"Az általad emlegetett csodálatos társadalom a nők szintjére degradálja a férfiakat, nem pedig a férfiak szintjére emelik a nőket ez a baj."

Ja, hogy a nők gyárilag alacsonyabb rendűek?