Igazából baromira rosszul esik ám ez nekem. és nem tudom, miért csinálják?

amikor én egy lányt szeretek, tiszta szívvel szeretem, őszintén, szavakkal, tettekkel próbálom a lehető legkülönfélébb módon kifejezni, még azt sem lehet rám mondani, hogy unalmas, mert elég változékony, fantáziadús f*szi vagyok, néha huncut, perverz, néha romantikus, néha kreatív módon lepem meg a lányokat, szóval, ha mondhatjuk sokoldalú, figyelek a lányokra. értem én, hogy van egy csomó hibám, miszerint néha elég önző módon viselkedek, vagy nyers vagyok, néha picit, de nem vészesen erőltetek dolgokat, csipkelődő, és az arcom távol áll az álompasi kategóriától, és a természetem is nehéz, de mindemellett, akit szeretek, úgy szeretek, ahogy lefogadom (és ez itt nem egószagtól dús dolog lesz), soha sem fogja őt/őket valaha szeretni. nem vagyok néha elég bátor, akárhogy is próbálom ezt levetkőzni, idővel ezt levetkőzöm, ha a lánnyal nagyon jól mennek a dolgok. viszont, gyakran jártam úgy, hogy csak azért küldtek el, mert a „suli legjobb pasija” épp a lányra hajtott. és hogy nehogy már elrontsam a dolgot, belerondítsak. pedig amíg ez a fickó nem jött a képbe, tökéletes volt minden, és a lány is boldog volt. szóval nem értem, azért, mert a pofám nem tökéletes, már egyből sz*r vagyok? mert úgy vettem észre, hogy ez a legfőbb probléma. nem azt kell most gondolni, hogy én olyan lányokra hajtok, aki a „suli ribanca”, hanem különleges lányokra, az átlagtól eltérőekre, gyakran nem is a külsejükbe szeretek bele, hanem amilyenek. de ha feltűnik egy helyesebb fickó, akkor valahogy én már egy sz*r leszek hozzá képest, és gyakran, ilyen konkrétan megmondják a lányok, hogy „kevés vagyok”. és hogy, úristen, milyen aranyos az a jópasi, mert a büfében vett nekik valami italt, én meg mondjuk virággal leptem meg őket/őt, és ilyenkor ez pl. elfelejtődik. és olyan dolgokat kezdenek ajnározni, és különlegességként megemlíteni a „jóf*sziban”, ami bennem alapjáraton megvan. lehet kicsit zavaros lett, meg, hosszú, a lényeg gondolom érthető. mindig sz*rba vagyok nézve, ha épp jön egy „helyesebb” fickó, és eldobnak, mint egy zsebkendőt, még az olyanok is, akikkel minden tökéletes. tudom, hogy távol állok a főnyereménytől, de eldobni, mindenkinek, csak azért, mert nem vagyok jóképű, vagy nem vagyok a „jópasik” körében, az elitben.. miért van ez? igazából annyira fárasztó és lehangoló már ez, hogy már gyakran azt sem tudom, mit kellene tennem, vagy egyáltalán tennem-e valamit...