Miért tetszik, aki amikor "kellett" volna nem vonzott?

Egy 5 éves kapcsolatomból léptem ki körülbelül egy éve. Ő volt az első barátom. Vele volt az első csók, az első alkalom stb. Már nagyon régóta, körülbelül 2 éve ismerek egy fiút, aki nagyon jó barátommá vált, már a kapcsolatunk alatt és bár nem miatta történt a szakítás,8 hónappal a fent említett kapcsolatom után összejöttünk...Most vissza mennék picit az időben...A két barátom között volt egy férfi, nagyon érett volt,tele célokkal, nagyon jól focizott és hatalmas hite volt, még életében nem próbálta ki a cigit és ezek mellett nagyon jóképű is volt. Amikor megismerkedtünk nem akartam még barátot, ennek ellenére párszor találkoztunk, jó volt, viszont úgy éreztem hiányzik valami, ami a mostani barátommal megvan..Pár hónap után megkérdezte tőlem, hogy mi legyen.Kapcsolat vagy hagyjuk? Én a kapcsolat mellett döntöttem, ő pedig hirtelen visszakozni kezdett, pedig mindvégig ő volt az aki nagyon szerette volna a kapcsolatot..Másnap találkoztam vele és egy lánnyal, aki most a barátnője, de nem érdekelt, mert tényleg úgy éreztem, hogy ez volt a jó döntés és végre szabad vagyok. Rá egy hónapra történt, hogy összejöttem a barátommal.Minden nagyon jól ment, bár már az elején is tudtam, hogy nem egyezik az értékrendünk és hogy sok mindent nehéz lesz kezelnem vele kapcsolatban, mert érzelmileg sérült, de nem érdekelt mert szerettem, ő meg még jobban engem..Időközben jöttek a nézeteltérések és egyre inkább úgy éreztem hiányzik a tisztelet a kapcsolatunkból, meg, hogy nem sarkall változásokra, a puszta jelenlétével, ahogy az előbbi fiú tette.Sokszor félretettem a büszkeségem, megalázkodtam, tűrtem és tűrtem...MERT SZERETEM ÉS Ő IS SZERET. Énis követtem el hibákat persze, nem is kicsiket..

Mostanában egyre jobban úgy érzem, hogy érdekel az a fiú és, hogy rá nem pedig a mostani barátomra lenne szükségem..