Utálom a nőket. Lehet még barátnőm?

nekem nem attól lett önbizalmam, h vonzó lettem. Lett önbizalmam és így lettem (egyesek szemében) vonzó....

az élet minden területén megmérettettem magam, meló, szülőktől való leválás, önálló élet és ahogy alakultak ezek a dolgaim, úgy emeltem egyre feljebb a fejem. Azelőtt hajlamos voltam azért is elnézést kérni h létezem. Ma már nem hagyom, h ismeretlenek véleménye, hozzá(m)állása határozzon meg, de fontos az interakció, mert ha mondjuk 5* ugyanabba a problémába futok bele, akk nem biztos h a másik öt a hibás, lehet h az én készülékemben keresendő a probléma....

A külső egy dolog (sajnos mki hozott anyaggal dolgozik, én sem leszek egy playmate soha), de ha emögött van habitus, gerinc, kiállás: hidd el, azt észreveszik mások. Csak rajtad áll, h teszel szert erre. Mert millió meg egy példa mutatja h igenis lehet.

Kérdező a 38- as reagálásodra figyelmedbe ajánlanám, a 2 sor közepétől kezdődő írásom. (ok íróna vicc nem ugyanaz, de ebben az esetben lefedi a te reagálásod is). A habzó száj messze van a vinnyogós megfogalmazástól. Én pusztán tény megállapítást tettem. Annyi igazi problémával találkoztam már amit én is mások is sokkal több méltósággal viseltünk, hogy ezek után ez nemcsak pitiánernek tűnik, de a reagálásod is gyerekes. Nem tudom, egy 19 évestől többet vártam volna. Lehet velem van a gond.

OwmMyBalls - köszönöm a normális hangnemet, nem teljesen értek egyet, hisz a nők közt is vannak kevésbé szépek, és ha csak mozgó lyuknak néz valaki az nem igazán dob az önbecsülésen akárhogy hangoztatják is egyesek. Mégis sokkal kevesebb nőt hallok panaszkodni meg megutálni a másik nemet emiatt.

Nem olvastam végig a válaszokat.

De azt mondom ilyen hozzáállással ne is legyen csajod, hagyd meg őket a normális pasiknak, egyiknek sincs szüksége ilyen hozzád hasonló önsajnáltató, töketlen idiótára.

Ha meg utálod őket, legyél meleg, akkor minek neked csaj? :)

Én sem vagyok egy adonisz, engem is egy rakat lány elhajtott a fenébe, és akkor mi van, van ilyen. Nem kezdtem el itt rimánkodni, mert azzal aztán tényleg elértem volna, hogy legyen barátnőm! Nem mondom, hogy a lányok szentek, igen vannak köztük nagyon alattomosak, velük nem kell foglalkozni. Attól, hogy téged mindenki elutasít, ahogy állítod, nem biztos, hogy mindig a lányok a hibásak.

Erről abszolút nem vagyok meggyőzve. Ez éppúgy lehet igaz, mint egy elbaltázott mentési kísérlet. Bár nem tudom melyik a jobb, ha abban éled ki magad, hogy embereket hergelsz a neten (ennyi figyelem/szeretet hiányod van?) vagy ha ennyire hülye vagy mint a kérdésben...igazából magadat ásod csak el.

igaz

36-ostól kérdeznék pár dolgot.

Ezekből persze fel lehet építeni egy önbizalmat összességében ha mindegyik a helyén van,akkor persze.De mi van ha az embernek nincsenek barátai,mert mondjuk nem találkozott olyannal az életben,akik nem ilyen felszínes emberek,vagy csak szimplán elköltöztek a barátai,és még millió lehetőség van arra,hogy miért nincsenek egy embernek esetleg barátai.

A másik,nekem például a családomban durva dolgok történnek/történtek kiskoromban is,ami eléggé meghatározó volt a mostani életemre is,apám alkoholista,,és sajnos nincs pénzem más lakásba költözni,mert nem 2 forintról van szó,viszont Anyám meg tűri ezeket,hiába csinálok bármit,én meg felette nem tudok dönteni...Régen terrorba tartotta a családot is,mióta felnőttem,azóta már nem meri,mert többször megvédtem a családomat azóta.De a mai napig iszik,és undorítóan viselkedik,beszélni nem lehet vele.

Régebben sportoltam aktívan,de mivel egyetemre járok,nincs időm mellette aktívan sportolni,mert egymás rovására menne a dolog.(Nem büfé szakra járok,hozzátenném,hanem mérnökit tanulok.)De a sportolás sem segít ezen igazából,ez nem ilyen egyszerű dolog,másrészt engem középiskolában végig csesztettek,megaláztak,mert vékony voltam és annak születtem.Mindenkinek elterjesztették,hogy én milyen "nyomorék" vagyok,és utána persze hogy senki nem akart igazán velem barátkozni.Pedig semmi rosszat nem tettem,csak szimplán annyit,hogy vékonynak születtem.Volt több lány is aki tetszett a suliból,mint utólag kiderült az egyik aki nekem nagyon tetszett,én is tetszettem neki,csak azért nem jött össze velem,mert az hogy nézett volna ki a többiek szemében...

Na az ilyen dolgok azért betesznek rendesen az embernek,és hiába próbálom én a helyén kezelni,akkor sem nagyon lehet,főleg nem ennyi "trauma" után.Arról már nem is beszélve,hogy elvesztettem az egyik legfontosabb személyt az életemben,akitől nagyon sokat,szinte mindent tanultam,a nagypapámat nemrég.Apám soha nem törődött velem,így csak tőle tudtam tanulni férfias és érdekes dolgokat.

Szóval akkor így a történet nagyját tudva ítélkezzen bárki is felettem,vagy akár más felett,mert soha sem tudhatod mennyi és milyen traumákon esett át az adott ember,és milyen élete van/volt.Az sem mindegy milyen emberekkel találkozik az életében,mennyire hasonlítanak hozzá,mert én például nem találkoztam ilyennel,vagy ha igen,akkor is elköltözött máshová,vagy elment külföldre kategória játszódott le...

23/F