Utálom a nőket. Lehet még barátnőm?

Kezeltesd magad, mert a hiba valahol a gondolataidban van.

A kijelentésed, hogy utálod a nőket, gyökeresen ellentétes azzal, hogy barátnőt akarnál. Ez elég egyértelmű.

"Azt értsék meg a női válaszolók, hogy a férfiak érzelemvilága más, és máshogy működik az önbecsülés/büszkeség. Abban nyilván igazatok van, hogy a nők utálata nem fog megoldást hozni a helyzetre. Sajnos ez genetikai adottság, valaki jóképű, annak csodás fiatalsága lehet, aki nem, annak inkább később kezd beérni az élete, amikor a nők már nem annyira a kinézet alapján ítélnek meg minden egyes szót és tettet. A nagy kérdés az, hogy éljék túl ezek a srácok ezt a kb. 10 évet, sérülések nélkül, ép önértékeléssel."

Az a bizonyos 10 év hány éves kortól hány évesig tart?! Én huszonéves vagyok most, és rám se néznek a nők, az idősebbek sem.

Szerintem olyan 25 felett kezd átállni a gondolkodásuk, nyilván a jóképűt egész életükben előbbre fogják sorolni, és sok olyan nő van (főleg a szépek), akik mindig is a jóképűvel akarják a szexet, és mellette állandó kapcsolatra átlagos pasit tartanak, aki állja a cechet, és sétáltatja a bolognese/mopsz/csivava kiskutyát.

Ha én visszakapnám az elveszett éveket az életemből, mélyebb kapcsolatba kerülnék kevésbé szép lányokkal, mert az az érzelmi élmény, a megélt szexualitás olyan dolgokat adhat az életedhez, amit nem fogsz szép nőktől megkapni, csak ha keservesen megfizeted az árát. Nehéz dolog ez, mert nem könnyű együtt lenni valakivel, akihez nem vonzódsz, de valahogy át kell állítani az igényeket. Ne nézz pornót, ne nézegess szép nőket se a neten, se a strandon.

Tudod, egyetlen fiút ismertem eddig, akivel nem csak a lányok, a fiúk is botrányosan bántak. Legalábbis nem foglalkozott vele senki, sokat csúfolták, összesúgtak a háta mögött - gimnáziumban. Nem szerették, mert stréber volt, mert teljesen máshogy viselkedett, mint a többiek. Mindent bemagolt, ez volt az egyetlen dolog, amihez értett. Volt benne valami furcsa, szerintem enyhe autizmussal küzdött, a lényeg, hogy jelentősen kilógott a sorból. Nem csak a kapcsolatokban, de a mozgással is akadtak problémái, az osztálytáncon teljesen meglassulva lépegetett. Azért nyilvánvaló volt, hogy komoly érzései és önálló gondolatai is vannak, ez tükröződött az esszéin például, de a viselkedésén nem látszott semmi. Ő volt a legsemlegesebb ember, akivel találkoztam.

Ha te nem vagy ilyen beteg, akkor kizárt, hogy mindenki elutasítson, hogy mindenki úgy viselkedjen veled, ahogy leírtad. Ellenben nem kicsit paranoiás lehetsz, és mint egy csomó befelé forduló embernek, neked is leginkább az a problémád, hogy túl sokat gondolkozol. Ezek a gondolatok egy idő után úgy berágják magukat az agyadba, hogy el is hiszed őket, különféle bizonyítékokat találsz azok helyességének alátámasztására.

Aztán ismertem néhány fiút, akikkel gyakorlatilag semmi probléma nem volt, csak az, hogy féltek egy kapcsolattól, és mindentől, ami azzal járt volna. Ez megakadályozta őket abban, hogy ismerkedjenek. Féltek az érintéstől, a bensőséges beszélgetéstől, attól, hogy teljesen kitárulkozzanak másoknak, attól, hogy egy kapcsolat milyen következményekkel jár, meg attól, hogy ha valamit "elrontanak", ha nem lesznek tökéletesek, akkor nem fogják szeretni őket. Az elutasítástól való félelem pedig megbénította őket, holott egy átlagos embernek elég magas az ingerküszöbe, elég pozitívan tudja fogadni, ha pl. elböffenti magát valaki.

A szorongásodat, megfelelési kényszeredet tehát kezelni kellene, mert a probléma veled van, nem pedig mindenki mással, pl. a nőkkel.

Egyébként megsúgom, hogy a férfiak versengése, a megfelelési vágyatok, a kisebbségi komplexusotok mind-mind a patriarchális társadalomban gyökeredzik.

[link]

19-es szerintem ott nincs igazad, hogy aki a teljes önbecsülését a nők által történő megítélés köré építi az egy eget verő barom. Senki nem mondta, hogy be kell állni a sorba és elhinni a "barátoknak", hogyha nem falod a nőket akkor lúzer vagy.

Vettem észre, hogy a pasiknál az önbecsülés másképp működik, ált. hatalmas arcuk van a semmire elvárják a tisztelet merthogy ők "férfiak" aztán az első 'pofon' után leülnek szűkölni a földre. A "csajoknak magasak az elvárásai, a csajok vannak elszállva" stb. Nekem ebből van elegem, hogy mindig más a hibás, muszáj bűnbakot keresni. Nyilván nem mind, de a sokra ez jellemző. Komolyan én lennék a legboldogabb ha találkoznék végre több normális, komplexus nélküli pasival, de egyelőre olyan ritkák mint a fehér holló.

Kérdező, én se akarnék olyan emberrel ismerkedni aki kapásból "utál" mert nőnek születtem. Szerinted ez mégis milyen indítás?