Akkora igényeim lennének?

Ja, hogy plátói szerelmed is van most kérdező? Erről hadd szóljak valamit: pont egy korod béli lánnyal jártam így. Csodálatosakat beszélgettünk (neten--> nagy táv miatt itt), hónapokon át minden egyes nap. Meg volt a közös rezgés, találkozásról is volt szó, de ő félénk volt és mindig leterelte óvatosan. Amikor már eltelt 1 hónap és továbbra sem hozta fel magától, rákérdeztem 2-3 hetente, hogy akkor lesz-e találkozás, hogy legalább esélyt adjon a dolognak, hogy megismerhessük egymást, ha már ennyire jól elvagyunk. Persze, hogy úgy alakította, hogy a végén még nekem kellett elnézést kérni amiatt, mert meg akartam személyesen ismerni. A beszélgetések alatt kibökte, hogy évek óta van egy plátói szerelme, egy srác, akit lényegében alig ismer, de valamiért nagyon nem közömbös iránta és a mai napig megdobban a szíve, amikor olykor meglátja. Kérdeztem, miért lehet ez. Nem tudott válaszolni. Viszont amikor mondta, kifejtette, hogy a jó tulajdonságai, a kinézete, úgy minden stimmel. De hogyan ismerheted valakinek a tulajdnságait, ha nem is ismered, mint személyt, mert nem beszélgetsz vele nap mint nap órákat, és nem töltesz el vele egy rakás időt? Ez a megideologizálás. Tegnap egy kérdésnél egy lány tökéletesen leírta a plátói szerelmek esszenciális lényegét:

"Mivel nem tudjuk megélni valójában, csak idealizáljuk a személyt, és nem fogunk csalódni se benne (mert nincs kapcsolat), ezért mindig is így fog megmaradni az emlékezetünkben..."

:)

Akinek hosszú az előző válasz és ezért nem olvasná el annak itt van röviden: Amikor valakibe beleszerettél és soha többet nincs kapcsolat köztetek akkor azt szereted aki volt és nem azt aki lett.

(de egyébként hasznos válasz)

A nők szörnyes ostobák pedig csak egy ostoba szájából hangozhat el.

Ez olyan dolog amiről nem tehet az ember(általában) és ha így van akkor együtt élhet vele. Személy szerint így jártam lassan 8 évvel ezelőtt. Lassan 4 éve vagyok együtt a barátnőmmel és szeretem, attól függetlenül,hogy a másik is megmaradt.