Létezik egy kapcsolatban olyan, ahol a férfi és a nő egyenlő?

7-essel csak az a probléma, hogy nem tudja, mi a különbség az "ugyanolyan" és az "egyenlő" szavak között. Soha nem lesz ugyanolyan a férfi és a nő, mert különböznek.

De attól még lehetnek egyenlőek. És szerintem csak az ilyen kapcsolatok működnek igazán. Persze alá-fölérendeltségi viszonyban is el lehet lenni hosszútávon, de teljesen más élményeket ad, mint egy kiegyensúlyozott viszony a kapcsolatban.

Én egyébként ezt úgy képzelem - pontosabban úgy is élem át a párommal, hogy ez az egyenlőség azért folyamatosan kibillen. Egyenlőek vagyunk, ugyanúgy tiszteljük egymást, ugyanannyira tartjuk egymást értékesnek, egyikünk sem dominál a másik felett, mégis vannak olyan helyzetek, amikor az egyikünk felülkerekedik. Most hozok két nagyon egyszerű, közhelyes példát: ha elromlik valami, én nem értek hozzá, ki vagyok neki szolgáltatva, ő pedig fölényben van, mivel meg tudja javítani - de ha össze kell rittyenteni egy vendégváró vacsorát, abban a helyzetben én leszek a domináns, és ha még segít is, akkor is rám hagyatkozik.

Szóval összefoglalva szerintem az egyenlőség abból adódik, hogy egyensúlyban vannak ezek a helyzetek. Néha ő dominál, néha én, és mégsem egyenlőtlen a kapcsolat, mert az ilyen szituációkat leszámítva egyenlő társai vagyunk egymásnak, és tisztelettel, egymás le-nem-nézésével tudjuk megbeszélni a konfliktusainkat is.

Nincs ilyen. Általában a férfi irányít, de van vagy 20%-nyi papucsállatka, akiket meg a nők irányítanak.

Egyáltalán sehol, semmilyen körülmények között nincs olyan, hogy két ember egyenlő legyen. Ha két haver elmegy mondjuk sörözni és csak beszélgetnek, akkor is az egyik az irányító a másik az irányított.

Nincs egyenlőség.