Terhessegi depresszio?

Nemis igazan tudom hogy szoktak kezdeni az ilyenfajta segelykialtast! 24 eves lany vagyok. Es nagyon szomoru.21 hetes terhes vagyok. A baratom elhagyott amikor 3,5honapos terhes voltam, mert az mondta h mar csak egy kicsit szeret. Amikor megtortent a dolog en szerettem volna bevenni az esemeny utanani tablettat de azt mondta h ha terhes leszek akkor o szeretne a babat, es mikor akarok kisbabat hisz mar nemsokara 25 leszek. Ezzel az utolsoval elgondolkodtatott. Hagytam magam befolyasolni, mert vak voltam es szerelmes. A fiubol azota kiabrandultam. Munkaban azota hatat fordit nekem es masfel honapja nem koszon. Nagyon haragszom magamra amiert ilyen buta hulye voltam h ennyire hagytam h vezessen. De most itt a Baba a pocimban aki semmirol sem tehet es nem kerte tolem az eletet. (A fiu sose jott velem vizsgalatokra mindig nekule mentem). Azt hittem vegig tudom csinalni az egeszet de sokszor erzem h nem megy nem fog menni. Tudom h a velemeyek osztozni fognak de szeretnek igazi segitseget kapni. Londonban elek mar 4,5 eve. Van munkam, munkahelyemen szeretnek. Van kb 6 telneg jo baratom itt kint, es a noverem is itt el. Az Anyukankat 11 honappal veszitettuk el egy tragikus auto balesetben (Anya halala elott 2 hettel lett vege egy 4 eves kapcsolatomnak ahol a szerelem elmult. ) Apukam es ocsem otthon elnek. Nem szeretnek haza koltozni, ertelmet nem latom. Es tudjatok mindig megprobalok ujra es ujra nekiugaszkodni az egesznek de valahogy mindig vissza esek a mely godorbe. Mindig mondom magamnak h talpra allok es tovabb megyek. Hogy jelentkezek egyetemre, apolono v rohammnetos leszek es igenis viszem valamira az eletben. Csak tudjatok nagyon maganyos vagyok, tudom h itt vannak a barataim testverem akik melletem allnak de az megsem olyan. Veluk sem tudok minden dologgal teljesen oszinte lenni, mert nem akarom h rosszat gondoljanak rolam, persze biztos nem tennek mert akkor nemis baratok. De en nagyon szomoru vagyok ettol a Babatol. Az egesz eletemet megvaltoztatja. Szerette volna oceanjaro hajora menni dolgozni de pont a terhessegemmiatt lemondtam (a fiu arra is azt modta h menjek ha szeretnek mert terhesen kell dolgozni) Szoval almaim terveim mindig voltak, de sokat sirok, ugy erzem ennek nem szabadott volna igy tortennie. Buta voltam nagyon. Mar arra is gondoltam h Anya kuldte nekem fentrol ezt a Babat h ne legyek egyedul, de erre en keptelen vagyok. Nincs aki atoleljen, szeressn. Es tudom a kisbabaval nagyon nehez lesz parkapcsolatot talalni valaha is. Mar banom h nem vettem be a gyogyszert. Tegnap azon gondolkodtam h ha orokb adnam egy olyan parnak akik regota szeretnenek babat lehet h a picinek is jobb lenne. De h tehetnem ezt a sajat Babammal? Tudjatok csak probalok valaszt keresni meg magamban is. Persze emliteni sem merem a testveremnek az orokbe adast. A csalad par tagja otthonrol a facebookon gratulal de a hatam mogott tudom h kibeszelnek h: tartozasom van meg egyedul h fogom csinalni stb. De erre csak azt mondom h vegye felvalaki a cipomet es jarja vegig az utamat. Meg tartom a babat tudom h egyedulallo Anya leszek. Csak nagyon felek. Az egesz eletem megvaltozik, nemfogok tudni elmenni sehova mert a babat mindig vinnem kell magammal. Ugy erzem tudom milyen feleosseg Anyanak lenni. Tudom problemaja mindenkinek van, ezzel tisztaban vagyok en is. Tetszik most egy fiu James, de sose leszunk egyutt, mert ot zavarja h az a fiu a gyerek apaja. En megertem ot, ismerjuk egymast szeptember ota, es ha nem hagyom h Eduardo a gyerek apja befolyasoljon akkor talan lett volna koztunk valami. Meg mindig tartjuk a kapcsolatot de kerdezem magamtol h meddig? Aranyos fiu meg telneg tetszik. Tudom h senki nem akar engem igazabol csak gond es banat vagyok. Ugy szeggyellem magam. Kerlek segitsetek! Adri Londonbol