Terhességi depresszió, vagy csak a nehéz anyagi helyzet hozza ki ezt belőlem? (Ha valaki van, aki hasonló helyzetben van, írhatna privátban)

Sziasztok!

Bocs,hogy hosszú lesz,de úgy érzem,ha leírom talán könnyebb lesz.

Kezdem az elején...

Októberben derült ki,hogy terhes vagyok.Akkor már 13 hetes volt az én kisbabám.Pont akkor költöztünk albérletbe.És azóta egyszerűen szörnyű minden.Kilátástalan,nem tudom mit tegyek.Mi lesz így az én kislányommal?Semmi pénzért nem adnám senkinek,már abban a pillanatban imádtam mikor megláttam a monitoron,és azóta csak egyre jobban.Körülbelül 4 hét múlva már a karomban tarthatom...alig várom.

Na szóval jöttek a nehézségek...már akkor munkanélküli voltam pár hónapja,és azóta is :( .Pedig mindent megpróbáltam.Nagyjából januárig "rendben" is voltak a dolgok,igaz voltak nehéz hetek,anyagi problémák,és az ebből következő veszekedések a párommal is sajnos.De ami ebben az évben van az már szörnyű,egyszerűen úgy érzem feladom....belefáradtam,nem bírom tovább.

Februárban a párom 45.000 ft fizetést kapott,akkor még nem is sejtettük miért.Az albérletet nem tudtuk kifizetni,ezért a főbérlő egyből kitett minket 15 napos határidővel.Hála Istennek rá két napra megvolt a következő albérlet,ismerős adja ki nekünk.Nagyon nagy szerencsénk volt,mert kauciót nem tudtunk volna sehogy fizetni,mivel az előző visszajáró kauciója elment a január hónap rendezésére.

Közben kiderült miért kapott olyan kevés fizetést a párom...vonják a fizetése 33%-át,egészen novemberig.Nekem február óta már semmi jövedelmem...úgyhogy 45-55.000 ft körüli összegből "élünk" azóta...albérletben.Annyi a szerencsénk,hogy édes apám is velünk lakik,elég nagy lakás.Ő havonta 30.000 ft-ot vállal be,úgyhogy nekünk "csak" 50.000 ft havonta amit kell fizessünk.Apám alkoholista,én ezt már elfogadtam...neki napi szükséglet már hajnalban mikor dolgozni megy az ital,ami körülbelül napi 2.000 ft-ot tesz ki neki.Elítélendő dolog tudom,de ital nélkül nagyon rosszul van...láttam már delíriumban,elég volt egyszer...szörnyű napok voltak azok.Úgyhogy el fogadom inkább,hogy nem tud segíteni...bár ez nem teljesen igaz,mivel a babának szükséges dolgokat állta,ami nem kis összeg volt.Van a bankban pénze,ami még anyukámmal közös lakásuk eladásából maradt,de nem nyúzhatjuk állandóan őt.Annyira elcseszettnek érzem az egész életem...eddig mindig megoldottam a nehéz helyzeteket,a tipikus "jég hátán is" megélő típus voltam mindig.Mindig volt valahonnan keresetem...de most....egyszerűen szarnak érzem magam.Páromnak van másodállása,de az csak olyan mint a kutya vacsorája...vagy van vagy nincs...most már hetek óta nincs munka a rossz idő,és egyéb okok miatt.Egy építkezésen szokott dolgozni.Most vagyunk azon a ponton,hogy nincs tovább innen.Napról-napra élünk alamizsnából,vagy a nagypapám szán meg pár forinttal vagy anyukám,de az ő segítségük is véges.Ráadásul a nagyapám végstádiumos rákos,már nem is kezelik.Minden nap,úgy búcsúzok tőle,hogy lehet,hogy holnap már nem kel fel :( .Ez is rendesen padlóra tesz...hát még az,hogy az utolsó napjai azzal telnek,hogy minket "segélyez"...nekem kellene őt segítenem.

Nem tudom mit tegyek...mindent megpróbáltam,hogy a Tgyás/Gyed jogosultságomat érvényesíteni tudjam,de ki vesz fel manapság egy várandós nőt?Hiába van meg,az ezekhez kellő munka napjaim száma az utóbbi 2 évben,bőven...még több is...ha nem vagyok jelenleg biztosított buktam az egészet.

Nemsokára megérkezik a pici,és nem tudom mi lesz...Gyessel,családi pótlékkal együtt sem lesz elegendő bevételünk,még önmagunk,nemhogy a gyerek eltartására...annyira elkeserít ez az egész.

Egész nap a bőgés határán vagyok,mert sajnálom ezt a szegény kis embert aki most is éppen ficánkol a pocakomban.

Kérdések kavarognak a fejemben...Miért ilyen körülmények közé kell születnie?Miért romlott el ennyire minden?Mit vétettünk?

Más is él ilyen kilátástalan helyzetben mint mi?Jó lenne egy kicsit beszélgetni,hátha lelket tudnánk önteni egymásba.