Léteznek-e valóban ronda fiúk?

Anas penelope, hogy én már hogy hiányoltam a leoltásodat. Na, de azért ilyen "kedves" szavak mellett nem lehet reakció nélkül elmenni. Egyrészről, ugyebár én tényleg ronda vagyok, legalábbis élőben. Küldtem képet több embernek is, de volt már, aki szőkének, volt aki vörösnek látta az én barna hajamat. Ha még egy ilyen alapjellemző megítélésében is ekkora tévedések vannak, akkor nagy rá az esély, hogy a rondaság kérdésében is előfordulhatnak ekkora tévedések. Ha viszont ez igaz, akkor talán jobb figyelmen kívül hagyni azokat az adatokat, amiben ekkora szórás tapasztalható. Ez ugyanis a "mérés" pontatlanságára hívja csak fel a figyelmet. Természetesen más, szintén a neten szerzett eredményeket is ilyenkor óvatosabban kell kezelni, mint pl. azt, amikor egy olyan oldalra töltöttem fel képet, ahol pontozni lehetett az adott személyt kép alapján 0-10 között, és az eredményem kb. 500 ember szavazata alapján 0,6 volt. És 2-est nem kaptam senkitől. Szóval, ha a neten szerzett vélemények nem számítanak a pontatlanság miatt, akkor maradnak az élőben szerzett tapasztalatok, amiknél egyöntetűen látszik, hogy rettenetesen ocsmány vagyok.

Mentális problémáim tényleg nincsenek. Talán egy kis szociofóbia, de ez nem akadályoz abban, hogy "csajozzak". Ez ugyanis csak arra vonatkozik, hogy ne akarjak magam köré barátokat, mert úgyis csak elárulnak. (Szintén tapasztalat)

Viszont kedves Anas, netán részleges amnéziában szenvedsz, ugyanis már leírtam, hogy egyszer fogytam 27 kg-ot. Szerinted volt valami pozitív hatása? Nem. Viszont jobban ismerem önmagamat, mint te, és jobban meg tudom ítélni, mit könyvelnék el sikerélménynek és mit nem. Külső szemlélődő számára már elértem olyan dolgokat, amiket más sikerként könyvelne el. Én nem, hiszen csak hoztam azt a minimumot, amit magamtól elvártam. A képességeimet figyelembe véve sem a diploma, sem a jó munkahely, sem a 3 beszélt idegen nyelv számomra nem siker, hanem elvárható minimum. De volt már, hogy semmi előzetes edzés nélkül, hájasan belevágtam egy 50 km feletti teljesítménytúrába, az utolsó tizen valahány km-t már úgy teljesítettem, hogy a cipőimen egy hatalmas lyuk volt a sarkoknál, konkrétan át lehetett látni a cipőn lévő lyukon. De nem adtam fel, megcsináltam. Igaz, hogy utána 3 napig alig tudtam lábra állni, de megcsináltam. Azért mert ezt egyedül is véghez lehet vinni. De hiába az akaraterő, hogyha a párkereséshez nem elég, bármit is csinálok, mert mindegyik csaj azonnal elutasít a külsőm miatt.

Ne, hogy azt hidd, most nem "fogyózom". Már 3 hete alig eszem valamit, és végre lejött az első kg is. Mellette pedig biciklizem és sétálok.