Léteznek-e valóban ronda fiúk?

Sziasztok!

Hűűű most tapsolhattok mert átrágtam magam mind a 30 oldalon. :D

Szia Gabter, nem hiszem h emlékszel rám, de Flórafló vagyok, néhányszor beszélgettünk privátban. Nem is tudom, hol kezdjem...

Én totálisan megértem, hogy miért van szükséged a kérdéseid feltevésére. Tisztában vagy vele, hogy válaszokat nem fogsz kapni, de ki kell írnod magadból. Ez így világos. De annyiban lehetnél korrektebb azokkal a hozzászólókkal, akik több tucat kommentet írtak neked, hogy legalább fontolóra veszed az javaslataikat, mert tényleg segíteni akarnak neked. :) Ilyenkor, legalább hálából annyit azért írhatnál, hogy "köszi, megpróbálom megfogadni". Ha így tettél volna, úgy sejtem, sokkal kevesebb krva anyázást kaptál volna.

Gratulálok a fogyásodhoz! Csak így tovább! Lehet, hogy lesz 3 év, mire normál testsúlyba kerülsz, de hidd el, ahogy egyre fogsz, egyre jobban fogod érezni magad. Nem mondom, hogy teljesen jól leszel de jobban, és az már nagy szó!

Olyan sosincs, hogy késő. Ha 35 éves korodban, akkor 35 éves korodban fogsz magadnak párt találni. A lényeg, hogy ne éld le egyedül az életed. Nem lesz könnyű, így is nagy a rizikófaktor, hogy nem sikerül, de az a helyzet, hogy ha icipicivel többet tennél a dologért, a mérleg nyelve a pozitív oldalra súlyozódna.

A pszichiáterről: volt egy időszak, amikor nagyon magányosnak éreztem magam. Hasonló volt a problémám mint neked. Egy gyógyszeres kezelés miatt 35 kilót híztam, emiatt a kutyának sem kellettem. Annyira magam alatt voltam, hogy kihullott az összes hajam, tiszta ekcéma volt az egész karom, sokszor már fogni sem bírtam mert a tenyerem is tele volt. A baj az volt, hogy magamba fojtottam a lelki gondjaimat.

Egy nap arra ébredtem, hogy sírtam álmomban. Tiszta víz volt az arcom meg a párnám. A lakótársaim mondták, hogy többször is felzokogtam éjjel. Na, ez volt a pont az i-n!

Elkezdtem fogyókúrázni, sportolni. Mindezt főiskola mellett, úgy hogy alig volt pénzem. Közben mindenféle kencét próbáltam az ekcémámra mert undorító volt. Nem segített. Orvostól orvosig jártam, de max csak egy kicsit javított a helyzetemen. Aztán fogtam magam és elmentem pszichológushoz, mert azt hallottam, hogy stressz és lelki baj okozza az ekcémás betegségek nagy részét.

Persze, egy másik városban kerestem dilidokit, két órányira az iskolavárosomtól és anonimként mentem el. Mivel nem ismert, teljesen őszintén elmondtam neki MINDENT! És csak azzal, hogy kiadtam magamból a problémáimat teljesen őszintén egy kézzel fogható embernek (és nem GYK-n szarakodtam) hat hónap alatt elmúlt az ekcémám és a hajhullásom is. Ez két éve volt. 111 kilóról lefogytam 60ra, a hajam visszanőtt és bár nincs párom, de jelentkező akad. Sokkal felszabadultabb vagyok és jól érzem magam. :)

Tudom, hogy az én helyzetem más, mert lány vagyok. De ha belegondolsz ettől eltekintve gyakorlatilag én is átmentem azokon, amiken te. 23 éves koromig még csak meg sem csókoltak soha.

Tudom, milyen az a magány, amiről írtál. Sokszor szinte eszét veszti az ember, annyira kínlódik.

De változtatnod kell rajta, és hidd el, egyedül nem fog menni. Kell valaki, aki előírja, hogy mit ehetsz és mit mozoghatsz. Én is dietetikus és személyi edző segítségét kértem. Az összes pénzem ráment, hiszen diákhitelből éltem akkor, de esküszöm, hogy megérte!

Csak azért írtam le mindezt, mert megértem a helyzeted, és azt szeretném elérni, hogy egy icipicit engedj a 22-ből, harcolj meg az álarccal, amit magadra öltöttél a hosszú évek alatt, és igenis kérj segítséget. Amíg ezt a lépést nem léped meg, addig nem fogsz tudni tovább lépni.

Ez a véleményem burokban. Nem tudom, mennyit értem el azzal, hogy őszintén leírtam, de nagyon megbántódnék, ha erre is csak a kifogásokat és a "de..." kezdetű választ kapnám. :)

További szép estét!