Ha valaki állandóan azt mondja, hogy "én nem, én biztos hogy nem", akkor az nem gyanús egy kicsit? A férjemnek van igaza?

Arról lenne szó, hogy az unokabátyám talált nekem munkát egy ismerősénél. Egy társaság vagyunk nagyon mindenkivel és ennél az ismerősnél munkát kaptam. Nos ez az ember ugyebár az én főnököm, akivel eléggé jóban lettem. Normálisnak tűnik, bent a cégnél néha dumálunk, hülyéskedünk és jól elvagyunk. Inkább úgy érzem magam, mintha barátom lenne a társaságban. Neki van párja és ugye nekem is. Arról lenne szó, hogy az én párom azt megjegyezte, hogy szerinte ez az ember akarhat is valamit és sose lehet tudni, hogy mi a "szándéka". Viszont azt észrevettem én is olyan furcsa a tekintete, amikor rám néz, de nem nyomul meg semmi. S az viszont nagyon furcsa, hogy ez az ember nagyon sokszor felhozza nekem a munka kapcsolatokat, hogy milyen érdekes hogy itt Mo-on nagyon sokan azonnal nyomulásnak vesznek dolgokat és hogy milyen rossz az, hogy a férfiak azonnal rányomulnak egy nőre, amint valami új vagy valami jó nő van a csapatban. (az én "csapatomban" nincs férfi dolgozó).

Nagyon sokszor nyomatékosítja azt, hogy nem jó,ha van nyomulás, viszont közben meg a párom kissé féltékeny erre az emberre. Én meg úgy vagyok vele, hogy ha pl én féltékeny vagyok valaki miatt, akkor az nem ok nélküli. Az ember megérzi a "konkurenciát" és szerintem a féltékenység ösztönös. Nem?

Amúgy nem lesz semmi se közöttünk, csak kíváncsi vagyok, hogy ti mit szóltok ehhez és tényleg igaz-e az az állítás, hogy ha valaki nagyon nyomatékosít valamit, hogy "én nem én nem" akkor tényleg az ellenkezője is lehet-e és csak kerít?!