Az egyik kérdésen felbuzdulva: Hány éves korától elvárás hogy a lány tudjon főzni? Elvárás egyeltalán?

"A lányok, akikről írtam, 25-27 évesek, szóval nagyon is az a korosztály, úgyhogy tényleg ne általánosíts."

Lehet. Sokan mondják, hogy 25 fölött normálisabbak a nők. Én 23 vagyok. A saját korosztályomban nem ezt tapasztaltam.

"Szerintem egyébként önmagában nem szánalmas, ha valakinek nincs családja, élettársa 30 éves korára, nekem ezzel nincs problémám, mert ezer oka lehet."

Ha nem is akar, akkor valóban nem az. Viszont családot alapítani fiatalon kell szerintem. Én látni akarom az unokáimat, és nem akarom, hogy a harminc éves gyerekemnek kelljen majd pelenkáznia.

Éppen azt írtam le hogy nem kell azt nézni hogy minden nő lusta és a pénzre hajt,és igen.Szánalmas és ostoba vagy.

Megpróbáljuk elmagyarázni hogy a nők is dolgoznak,vezetik a háztartást,ebben hol van a lustaság?

Elárulnád hogy te miket szoktál csinálni amitől jobb vagy mi?Te is minden nap főzöl?Te is takarítsz?Tanulsz a munka mellett?

Mitől vagy annyival szorgalmasabb mint én vagy bárki más?

Lehet, hogy fiatalon kell családot alapítani, de nem biztos, hogy úgy hozza az élet.

Én például mostanra úgy terveztem, hogy családom lesz, és legalább egy gyerekem. De nincs, sőt, élettársam sincs. A céljaim közül eddig egyet értem el: van egy munkám, amit imádok. Én is azt mondom, hogy fiatalon érdemes családot alapítani. De ha már így alakult, sok mindent nem tudok kezdeni vele. Más, egy férfi is lehet úgy vele, hogy 29 évesen, 8 év együttélés után hagyja el a barátnője, és akkor egyedül van, se családja, se élettársa. Akkor most el kellene ítélnem? Dehogy is.

Azt sem tartom szánalmasnak, aki egyáltalán nem akar családot. Az ő dolga, csak akkor nincs keresnivalónk egymással, mert én meg nagyon szeretnék.

Emellett persze van ezer más dolog, amit meg szánalmasnak tartok, de ez megint egy másik kérdés.

"Elárulnád hogy te miket szoktál csinálni amitől jobb vagy mi?Te is minden nap főzöl?Te is takarítsz?Tanulsz a munka mellett?"

Bennem meg van a szándék a munkára. Én azért akarok dolgozni, mert tudom, hogy a munkám hasznos lesz, nem pedig a megélhetésért. A nők többsége kényszerből dolgozik. Továbbá elitiskolába jártam gimnáziumba, versenysport és a tanulás mellett annyit dolgoztam, ami a családi vállalkozás megkívánt. Ami a házimunkát illeti, általában heti kétszer főzök. A takarítást a szobatársammal közösen intézzük. Kollégista vagyok. Az egyetemi órarendem olyan, hogy mellette dolgozni nem lehet van, hogy nyolcig bent vagyok.

"Más, egy férfi is lehet úgy vele, hogy 29 évesen, 8 év együttélés után hagyja el a barátnője, és akkor egyedül van, se családja, se élettársa."

Ilyen velem nem történne meg. Ha egy csaj három-négy év után nem akar házasodni, és nem akar gyerekeket, akkor csak feleslegesen rabolja az időmet.

"Bennem meg van a szándék a munkára. Én azért akarok dolgozni, mert tudom, hogy a munkám hasznos lesz, nem pedig a megélhetésért. A nők többsége kényszerből dolgozik. Továbbá elitiskolába jártam gimnáziumba, versenysport és a tanulás mellett annyit dolgoztam, ami a családi vállalkozás megkívánt. Ami a házimunkát illeti, általában heti kétszer főzök. A takarítást a szobatársammal közösen intézzük. Kollégista vagyok. Az egyetemi órarendem olyan, hogy mellette dolgozni nem lehet van, hogy nyolcig bent vagyok."

Egyik sem ok, hogy lenézz másokat, főleg nem így bele a vakvilágba. Kollégistaként a valódi életről meg vajmi keveset tud még az ember. Tudom, mert voltam kollégista.

Mellesleg, amíg nem tudod, mit jelent a betevő falatért dolgozni, addig nem tudod, milyen az igazi munka. Szép ez az elképzelés, hogy "azért dolgozok, mert tudom, hogy a munkám hasznos". De ha kikerülsz a burokból, és egyedül kell talpra állnod, az egészen más lesz, mint amit a középiskola vagy az egyetem alatt megszoktál. Nem állítom, hogy nem állod meg a helyed. Csak azt, hogy a világból még csak nagyon kicsi szeletet látsz.

BTW elitgimi, munka, versenysport. Ezek még nem nagy dolgok, hogy ilyen bizonyítványt állíthass ki a női nemről, mint amiből elindult a vita.

"Ilyen velem nem történne meg."

Ezt sosem tudhatod.

"Mellesleg, amíg nem tudod, mit jelent a betevő falatért dolgozni, addig nem tudod, milyen az igazi munka. Szép ez az elképzelés, hogy "azért dolgozok, mert tudom, hogy a munkám hasznos". De ha kikerülsz a burokból, és egyedül kell talpra állnod, az egészen más lesz, mint amit a középiskola vagy az egyetem alatt megszoktál. Nem állítom, hogy nem állod meg a helyed. Csak azt, hogy a világból még csak nagyon kicsi szeletet látsz."

Olyan munkám lesz, hogy igazábol nem fog gond lenni az állástalálással. Remélhetőleg mire végzek a fizetéssel sem. Ha a munka pénz része érdekelne, akkor eszembe se jutna itthon dolgozni. Ami gond lehet az a terhelés, de azt egészen jól bírom. A burokból pedig nem kerülök ki. Az egész szakmám egy nagy burok. :-D

"BTW elitgimi, munka, versenysport. Ezek még nem nagy dolgok, hogy ilyen bizonyítványt állíthass ki a női nemről, mint amiből elindult a vita."

Ez annyiból jogos, hogy valóban az első hozzászólásom túlzottan általánosított. Tényleg sok hölgyet ismerek az IDŐSEBB korosztályból, akik iszonyatosan keményen dolgoznak, én csak a saját korosztályomban gondolkodtam. Az ő munkához való hozzáállásuk viszont elkeseítő. Dolce vita, élnek a mának se célok se semmi. Csak a buli, az alkohol stb. Persze vannak kivételek, ez igaz.

Ami a pártalálást illeti jó, tényleg el lehet cseszni az időt, akaratlanul. De nekem egyetlen ilyen ismerősöm van csak. Ő tíz évet szúrt így el. A többiek elszórakozták a fiatalságukat, és csak harmincon felül kezdtek el gondolkodni, hogy hopp család is kellene.

"A burokból pedig nem kerülök ki. Az egész szakmám egy nagy burok."

Akkor meg dolgozd fel, hogy nem mindenki ilyen szerencsés. És emiatt senkit nem kell lehordani. Másrészt az életben bármi megtörténhet, ami miatt már nem leszel képes ezt a munkát csinálni.

Otthon dolgozni megint más, azt ne keverjük ide.

Én még nem érzem magamtól annyira távol a korosztályt, amiről beszélsz, nem hinném, hogy ez a két év generációs szakadék lenne. De azt sem, hogy baj, ha valaki bulizik. Én például a heti 80 óra munka után szeretek elmenni a barátaimmal inni jó néhány sört hétvégén. Akkor én már csak a bulizásnak élek? Biztos van, aki csak ennyit lát az életemből, és ezt gondolja. Szóval a látszat általában csal.

BTW nem LESZ gond az álláskereséssel