Most akkor a homoszexualitás betegség, vagy nem az?

Úgy látom mindent leírtak már előttem, ehhez újat én se tehetek hozzá. De örülök, hogy most épp többségben vannak a gondolkodók itt.

(Egy leszbikus)

Sokan írják mekkora egy homofób ez a tanár, de szerintem nem. Hivatalosan azért nem számít már betegségnek, mert nem(csak annyira amennyire a balkezesség vagy a színtévesztés) felel meg a betegség kritériumainak. Természetesen a mai napig csak sejtések és vélemények vannak az okairól, ez aktív kutatási terület. És mivel csakis a melegeknek állt érdekében levetetni a betegségek listájáról, nyilván ők voltak azok akik pedáloztak érte. Ebben idáig, ha feltételezzük a semlegességet akkor semmi homofób nincs.

Viszont néhány válasz helyesbítésre szorul. Vannak vélemények, amik szerint öröklődik a hajlam, vannak vélemények akik szerint a születés pillanatában véglegesen eldől és vannak, akik(és jómagam szerint is) a születéstől a serdülőkorig tartó életszakaszban formálódik, és legfőképpen a külső környezeti hatások befolyásolják. Félreértés ne essék, nem mondom hogy nincs igaza annak aki azt mondja hogy születése óta meleg, vagy annak aki azt mondja hogy örökölhető. Én azt mondom, ezek sokkal kevésbé valószínűek a a fokozatos kialakulás elméletéhez képest. Hogy alá is támasszam: kb 2 éve folytatok kutatást a melegek(de főleg a leszbikusok) családi hátteréről és gyerekkoráról. Nem kell nagy dologra gondolni, ez csak annyit jelent hogyha valahol szóba elegyedünk, akkor rákérdezek ilyen dolgokra. Durván 20 alanyom volt eddig. Az esetek döntő többségében az apa semleges(elzárkózott, elvált, külön/távol él) vagy kifejezetten negatív(agresszív, durva, részeges, kötekedő). Akinek van testvére, az leggyakrabban azonos nemű és nagyrészt városban nőttek fel, ritka a falusi.

Az igazság az, hogy nyitott szemmel kell járni és kialakítani a saját véleményed. Ha a melegek köszönik jól megvannak amíg békén hagyják őket, a heterókat meg nem kényszeríti senki, akkor van értelme a szájkaraténak?

Egyébként a sokat emlegetett homofóbokat sem kellene politikai pártként kezelni, valójában nagyon kevesen vannak. Soknak tűnhet, pl amikor kocsmában egy hangos egyén elkezdi szidni a melegeket, nyilván a legtöbben helyeselni fognak mert ha nem tennék, vagy neadj'uram a védelmébe venné őket kapásból le lenne búzázva. Ez már csak így van. De a valóságban miért lenne bármi baja velük? Ha tényleg heteró, akkor nem volt és soha nem is lesz ilyen kapcsolata, ergó nincs köze hozzá, nincs mit utálnia. A tévében latextangában flangáló díszköcsögöt pedig nemis a homofóbok, hanem a normális melegek utálják a legjobban amiért ezt kell látnia a népnek 'meleg' címszó alatt.

Nekem a biológia tanárom valami olyasmit mondott, hogy semmilyen génváltozás nincs, meg semmi erre utaló jel, csak ez valamiért így alakul. Össze is veszett vele az egyik osztálytársam, hogy de biztos nem azért melegek, mert azok akarnak lenni...stb.. Ugyanakkor... olyat is hallottam már, hogy minden ember valamilyen szinten biszexuális, csak ezt a vágyat próbálja elnyomni magában és inkább a társadalmi normák szerint él. Sokan azzal érveltek, hogy ilyen nincs, hogy homoszexualitás, mert ha az állatvilágban nincs jelen, akkor nálunk miért? Az igazság az, hogy az állatvilágban is jelen van. Főleg a majmoknál(akikről néhányan azt mondják, hogy a legközelebbi rokonaink). A homoszexualitást valószínűleg azért tekinthetik betegségnek, mert fogalmuk sincs kialakulásának okáról.

"Homoszexualitás

A homoszexualitásról egyértelmű, konszenzusos biológiai elmélet még mindig nincs, folyamatosan élő kutatási terület. Létezik például a hormonális elmélet, miszerint a férfiak alacsony tesztoszteron szintje okozza a saját nemükhöz vonzódást. Aztán később a terhesség alatti stresszes életmóddal is összefüggésbe hozták, mely elmélet alapja a világháborúk utáni nagy számú homoszexuális személyek születése -erre hivatkozik a Nő felemelkedése és tündöklése című könyvében Szendi Gábor pszichológus is. A 90-es évek elején pedig az X kromoszóma végszakaszának egyik génjét tették felelőssé a kialakulásáért. Amiben egyre többen megegyeznek, az az, hogy a melegséget nem lehet tanulni, mint mintát nem lehet követni, meleggé senki nem válik, meleggé születik az ember. Húsz éven keresztül végeztek holland tudósok kutatásokat nyomon követéssel, mígnem bebizonyították, hogy a leszbikus vagy meleg szülők gyermekei nem lettek nagyobb arányban melegek, mint a nagy átlag, ugyanakkor emberileg mégiscsak toleránsabb, elfogadóbb felnőttekké váltak."

Én ezt találtam a neten. De szerintem még mindig nem tudjuk az igazságot. Amihez pedig nincsen reális magyarázat/ gyógyszer, attól félnek az emberek és kitaszítják társadalmukból. Vegyük pl. az AIDS-et, mivel erre nincs ellenszer, ezért a társadalom fél befogadni olyan embert, aki AIDS-es, pedig az nem olyan, mint egy nátha, hogy tüsszentéssel terjed. Ez onnan jutott az eszembe, hogy láttam egy kisfiút a TV-ben, 4 éves volt és AIDS-es. Persze az édesanyjától örökölte meg... Szegényt sajnáltam, mert semmilyen élete nem lesz. Az igazság az, hogy a társadalmunk sajnos nem elfogadó, amire nincs magyarázat, amitől félünk, arról egyszerűen vagy nem veszünk tudomást, vagy éppen ellenkezőleg, ki akarjuk irtani... Szerintem a homoszexualitás sem bűn, sem betegség, viszont aki homoszexuális az biztos nem csak gondol egyet és az lesz." Jaj de jó, azt akarom, hogy kirekesszen a társadalom,olyanok utáljanak, akik nem is ismernek, ezért most meleg leszek"-hidd el, hogy senki nem így kel fel reggel. Annyira elterjedt ez, hogy ujjal mutogassunk a másikra valamiért, hogy az hihetetlen. Akár mi is a homoszexualitás, végre már elfogadhatnánk, nem pedig utálkozva elfordulnánk ismerőseinktől/családtagjainktól. Én így gondolom, nem kell ehhez megállapítani az okát, el kell fogadni, hogy ez van és kész:)

Gondoltam szóljon hozzá egy biológiatanár/biológus is…

Sokat lehet viaskodni a betegség definíciója kapcsán, és az is nagyon valószínű, hogy a meleg mozgalmak erősödése is szerepet játszhatott az akkori amerikai döntésben, így számomra legalábbis nem lehet igazán hiteles. Inkább nem ezek a gyakran emlegetett definíciók felől közelíteném meg a dolgot. Egy évmilliók óta létező evolúciósan stabil stratégiát (ESS), amely a közösség és ezzel közvetett módon az egyed (egyén) túlélését segíti elő, azaz fitnesznövekedést okoz, nem neveznék betegségnek. Természetesen lehetnek hátrányai is ezen stratégiáknak: például a sarlósejtes vérszegénység is egy ESS a trópusokon, és a maláriával fertőzött területeken fitnesznövekedést okoz, a közösség (populáció) egészére előnyös hatással van. Az ember közösségi lény, legalábbis arra szelektálódott az idők során, így az ősközösségben (valamint az előtt) meg voltak a feltételei a homoszexualitás fennmaradásának, hasznosságának. Sajnos ennek jelentősége a civilizációval csökkent, individualizálódó társadalmunkban pedig még fokozottabban szorul vissza.

Az örökölhetőséggel és néhány további fogalommal kapcsolatban kisebb pontatlanságok (vagy félreérthető mondatok) vannak egy-két válaszban. Abból a szempontból valóban nem mutatható ki az öröklődés, hogy homoszexuális emberek által nevelt gyermekek nem mutatnak szignifikánsan nagyobb hajlamot homo-, vagy biszexualitásra. A genetikai (helyesebben epigenetikai, vélhetőleg nem génben kódolt) örökölhetőség azonban meglehetősen szilárd lábakon áll, habár a pontos mechanizmust még nem ismerjük. Ezt támasztja alá a homoszexualitás anyai ágú halmozódása (azaz egy meleg férfinak nem lesz nagyobb eséllyel meleg a vér szerinti gyermeke, viszont ha az anya családjában többször megjelent a homoszexualitás, akkor a születendő gyermek homoszexualitásának esélye is jóval nagyobb). Az epigenetikai kód például az időszakos (esetünkben vélhetőleg a méhen belüli) hormonális koncentrációkat is befolyásolja, amely szintén hatással lehet a szexuális orientációra akkor is, ha születés után már semmilyen hormonális differencia nem mutatható ki az átlagnépességhez viszonyítva. (A méhen belüli hormonális hatásokon alapul, azt támasztja alá az „ujjhosszpróba” is. Azaz a meleg férfiak mutató- és gyűrűsujjának aránya gyakran nagyobb az átlagnépességénél.) A homoszexualitás kialakulásának másik oka, és/vagy másik összetevője pedig a serdülőkorig terjedő környezeti hatásokban keresendő. Véleményem szerint ez utóbbi valamennyivel kisebb jelentőségű, bár nehezebb vizsgálhatósága is részben magyarázhatja az ennek tulajdonított másodlagos szerepet.

Még egy gondolat az esetleges gyógyíthatósággal kapcsolatban: Habár nem teljesen kizárt, hogy az utóbb említett kialakulási ok dominanciája esetén a páciensek elenyésző kisebbségénél lehetséges a szexuális preferencia megváltoztatása, azonban ez majdnem minden esetben olyan erős negatív hatással van az alany szellemi-lelki fejlődésére, ami jó esetben kizárja a terápia alkalmazhatóságát. (Azért van ilyen nagy hatással a lelki fejlődésre, mert támogatói is a serdülőkori terápiát tartják a leghatásosabbnak.)

A kedves kollégának pedig azt üzenném: „Careful the things you say, children will listen…” – (Into the Woods) Egy tanár felelősséggel tartozik a rábízott gyermekek egészséges szellemi és lelki fejlődéséért. A tudatlanságból fakadó hibák igaz megbocsáthatóak, de sokszor nem lehet azokat helyrehozni. A tanárok felvilágosítása nagyon fontos lenne ebben a sokak érzékenységét (sajnos) sértő kérdésben.

"születéstől a serdülőkorig tartó életszakaszban formálódik, és legfőképpen a külső környezeti hatások befolyásolják"

Én még egy homoszexuális embert sem ismertem, magamat beleértve, akinek bármennyire is formálódott volna-e a szexualitása. Mi nem változtunk. Soha nem voltunk heterok, mindig melegek voltunk.

Mért nem kérdez meg senki se minket, mért mindig hetero megmondóemberkék próbálják kitotózni, hogy mi hogyan éltük ezt meg?

"Az esetek döntő többségében az apa semleges(elzárkózott, elvált, külön/távol él) vagy kifejezetten negatív(agresszív, durva, részeges, kötekedő). Akinek van testvére, az leggyakrabban azonos nemű és nagyrészt városban nőttek fel, ritka a falusi."

Magyarországon a fiatalok döntő többsége ilyen családból jött. Az arány a melegeknél is ugyan az. Ráadásul itt mindenki piál.

Vidéken is ugyan annyi meleg él, csak ott nem lehet felvállalni.

Már bocsi, de ez nem kutatás, csak felszínes maszatolás.

16:26

Az emberiségnek el kéne fogadnia, hogy nem tudhatja mindenre a választ. Még nem tartunk ott, hogy megértsük a homoszexualitás értelmét.

Nekem a válaszokból eszembe jutott egy különleges nemi identitású ember (egy "hermafrodita") mottója, miszerint az ember egy szexuális lény, sokkal több, mint csupán férfi vagy nő.

Ott van a Kinsley-skála is, egy olyan skála, aminek az egyik végén a vegytiszta hetero-, a másik végén a tiszta homoszexualitás áll, és az elmélet szerint mindenki elhelyezhető valahol a skálán (nem feltétlenül a végein). Azaz lehet, hogy valaki alapvetően hetero, de van kis mértékű homo hajlama, stb. A skála nem teljes mértékben elfogadott, de az alapvetéseit igazolták.

Amennyire én tudom, összezárt homogén egynemű közösségekben, pl. börtönökben, katonaságnál, stb. sokkal nagyobb arányban jelenik meg a homoszexualitás.

Ez a fentiek olvasatában nem más, mint a korábban kevésbé domináns viselkedési jelleg felszínre kerülése. Azaz az illető szexuális irányultsága semmit nem változik, csupán a korábban másodlagos dolog került előtérbe. (Természetes szelekció, ha ezt most Darwin hallaná! :))

Aztán.

Volt egy kutatás nemrég arra vonatkozóan, hogy embereket kérdeztek a homoszexualitáshoz való viszonyukról, köztük többen vallottan homofóbok voltak, majd filmrészleteket mutattak nekik, köztük melegpornót, és figyelték a szexuális izgalom mértékét. A semleges választ adó heterókat nem izgatta fel a melegpornó, a homofóbokat viszont igen. Hoppá. (Bort iszik és vizet prédikál...)

Így kb. összerakható a vicces vagy meglepő következtetés, hogy a homofóbok valószínűleg látens homoszexuálisok (azaz ilyen jellemzővel is bírnak a heteroszexualitásuk mellett, csak elnyomják), csak épp a társadalmi elvárásokból felépült önképüknek ez nem felel meg, és efeletti zavaruk csúcsosodik ki a jelenséggel szembeni agresszióban.

Ezen a ponton jutottam el oda a gondolatmenetben, hogy ezek az emberek nevezik a homoszexualitást betegségnek, mert számukra tényleg olyan érzés. (Őszintén)

A vallottan homo/biszexuálisok pedig próbálnak a megbélyegzettségtől szabadulni. (Ők is őszintén)

A színtiszta heterókat meg az egész ügy marhára nem érdekli. :)

A sorok szerzője egy házas férfi, akinek vannak homo- és biszexuális barátai is.