Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A gátlásosabb lányok nem értékelik azt, ha egy fiú segít nekik "kikupálódni", önbizalmat építeni? Vagy csak én lihegem túl a dolgokat?
Figyelt kérdés
Egy időben sokat leveleztem egy lánnyal, utána személyesen is találkoztunk. Nem akartam tőle többet, elég volt a haverkodás is. Elmondta, hogy nagyon fél a visszautasításoktól, csalódásoktól, sokszor megbántották a fiúk, nem kellett nekik stb. (Kicsit lelki szemetesláda is voltam neki, de ő is meghallgatott engem, ha bajom volt.) Én biztattam őt, hogy értékes ember, egyáltalán nem csúnya, ismerkedjen nyugodtan stb. Személyesen is elmondtam neki ezeket, szerintem elég sok pozitívumot kapott tőlem. Aztán mondta, hogy elkezdett randizgatni, meg hogy összejött valami sráccal. Így aztán hónapok óta nem is foglalkozik velem, még csak annyit se írt, hogy egyáltalán élek-e. Én próbáltam fenntartani vele a kapcsolatot, de szerintem nincs értelme, nem akarok egyoldalúan csak én tenni az ügy érdekében. Nyilván nem vagyok olyan fontos neki, mint a "barátja" (nem tudom, végül is együtt vannak-e, egyszer szakítottak, akkor is nekem panaszkodott a csaj, ott sírt a szemem előtt), a távolság miatt sem vagyunk fizikai kontaktusban, és nem is akarok túl nagy szerepet tulajdonítani magamnak abban, hogy nyitott a fiúk felé, de jobban esett volna, ha mondjuk egy köszönömmel megdob a támogatásomért, bátorításomért cserébe. De lehet, hogy ez nem is jutott el a tudatáig... Szerintetek csak én csinálok a bolhából elefántot, vagy valamennyire jogosan esik rosszul, hogy le se tojja a fejem, miután segítettem neki kicsit "helyrerázódni", barátként támogattam?2013. ápr. 2. 21:56
11/14 anonim 
válasza:
válasza:állítson neked szobrot amiért elvileg önzetlenül emberként bántál vele? azzal kezdted hogy nem akartál tőle semmit, és hogy ő mennyire félénk volt és gátlásos, lehet hogy többet akart tőled mint barátságot, de nem mert kezdeményezni mert te eleve nem ezt akartad, aztán meg elvárod hogy ő keressen? örült a szerencsétlen hogy össze mert szedni annyi önbizalmat hogy bele merjen vágni egy kapcsolatba, az is lehet hogy a barátja nem nézte volna jó szemmel ha veled pajtizik közben. ha tényleg a barátodnak tartottad, akkor hogy várhatod el hogy még azután is te legyél az első, hogy végre valakivel mert kezdeni? nem szokás megköszönni azt hogy valaki nem tapos az ember lelkébe és elvileg azért foglalkozik vele mert ő is jól érzi magát.
12/14 A kérdező kommentje:
#11: Nem kívánom, hogy szobrot állítson nekem, még azt se, hogy én legyek az első az életében. De szerintem normális esetben a barátságok amolyan adok-kapok viszonyra alapulnak, ahol mindkét fél kölcsönösen tesz a másikért és a kapcsolat fennmaradásáért, illetve nem csak akkor keresi a másikat, ha éppen panaszkodni akar. Te nyilván örülsz annak, ha valaki mondjuk megkeres, mert panaszkodni akar, de semmit nem kapsz cserébe. Nem hinném, hogy a barátságok teljesen önzetlenek, nyilván mindenki szereti néha, ha meghallgatják, vagy annak, hogy néha gondolnak rá akkor is, ha nincs gond. Amúgy meg azt hiszem, hogy akit rengeteg sérelem, visszautasítás ért, annak pont hogy hatványozottan kellene éreznie azt, hogy milyen jó, ha normálisan bánnak vele. Nem azt mondom, hogy foglalja imába a nevem, de azért jobban esne, ha mondjuk időnként csak annyit írna, hogy "mi van veled, rég beszéltünk stb.". Szerintem a legtöbb ember "elvárja", hogy valamiféle viszonzást kapjon, illetve ez jólesik neki.
2013. ápr. 3. 19:17
13/14 anonim 
válasza:
válasza:Te se túlozz, kérdező. Azt írtad, te is számíthattál rá, ez hirtelen semmi lett?
14/14 A kérdező kommentje:
Nem vált semmivé, de én alapból jobban magamba fojtok mindent, nem terhelek rá másra semmit, viszont ha úgy adódik, meghallgatok másokat. A lánynak - úgy érzem - többet segítettem, mint ő nekem, de nem ez zavar. Hanem az, hogy ő nem tesz semmit a barátságunk fennmaradásáért, és valószínűleg csak akkor lennék neki fontos, ha baja lenne. Legalábbis szerintem erre utalhatott az, amikor felvetettem neki, hogy újra üljünk le beszélgetni, azt válaszolta, hogy az jó lenne, mert lenne miről panaszkodnia. Oké, nyilván meghallgatnám, de valahogy jobban esett volna, ha nem rögtön ezzel áll elő, mintha csak "lelki szemetesnek" lennék jó, és azért jobban esett volna, ha ő is keres (mondjuk a névnapomon egy e-mail, csak jelezve, hogy eszébe jutottam).
2013. ápr. 4. 21:12
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!