A gátlásosabb lányok nem értékelik azt, ha egy fiú segít nekik "kikupálódni", önbizalmat építeni? Vagy csak én lihegem túl a dolgokat?

Egy időben sokat leveleztem egy lánnyal, utána személyesen is találkoztunk. Nem akartam tőle többet, elég volt a haverkodás is. Elmondta, hogy nagyon fél a visszautasításoktól, csalódásoktól, sokszor megbántották a fiúk, nem kellett nekik stb. (Kicsit lelki szemetesláda is voltam neki, de ő is meghallgatott engem, ha bajom volt.) Én biztattam őt, hogy értékes ember, egyáltalán nem csúnya, ismerkedjen nyugodtan stb. Személyesen is elmondtam neki ezeket, szerintem elég sok pozitívumot kapott tőlem. Aztán mondta, hogy elkezdett randizgatni, meg hogy összejött valami sráccal. Így aztán hónapok óta nem is foglalkozik velem, még csak annyit se írt, hogy egyáltalán élek-e. Én próbáltam fenntartani vele a kapcsolatot, de szerintem nincs értelme, nem akarok egyoldalúan csak én tenni az ügy érdekében. Nyilván nem vagyok olyan fontos neki, mint a "barátja" (nem tudom, végül is együtt vannak-e, egyszer szakítottak, akkor is nekem panaszkodott a csaj, ott sírt a szemem előtt), a távolság miatt sem vagyunk fizikai kontaktusban, és nem is akarok túl nagy szerepet tulajdonítani magamnak abban, hogy nyitott a fiúk felé, de jobban esett volna, ha mondjuk egy köszönömmel megdob a támogatásomért, bátorításomért cserébe. De lehet, hogy ez nem is jutott el a tudatáig... Szerintetek csak én csinálok a bolhából elefántot, vagy valamennyire jogosan esik rosszul, hogy le se tojja a fejem, miután segítettem neki kicsit "helyrerázódni", barátként támogattam?