Félénkebb, gátlásosabb lányok, ti mit tennétek, ha egy srác "elétek állna", és bevallaná, hogy szerelmes belétek?

Juj, hát én nagyjából az a kategória vagyok, amit leírtál, kivéve a nem szokták meg h tetszhetnek a fiúknak. Egy hajszállal magabiztosabb vagyok, mint amit leírtál, de talán még én is beleférek. Sok personal informationt nem adok meg, el kell hinned h én ilyen vagyok. ;) És szigorúan saját magamról beszélek, meg sem próbálom lefesteni az "átlagot".

Én tudom magamról, h nem megijednék, hanem túlságosan nyeregben érezném magam, jobban szeretem a titokzatosságot és a minimális bizonytalanságot, az számomra megfűszerezi a dolgokat. És nem vagyok érzelgős, engem a szerelmi vallomások kifejezetten taszítanak. Amerikai romantikus vígjátékba illő, a család most épp ilyen filmet néz, ezért is vagyok itt nem pedig a tv előtt. :P Én nem szeretem, ha túl konkrétan kimondják a fiúk az érzéseiket, jobban szeretem a szemükből kiolvasni. Na most ebből ne azt szűrd le h húúú milyen iszonyatos mennyiségben megtettem ezt már! Sokkal jobban szeretem, ha lassan közelítenek hozzám, egy ehhez hasonló dolog után: "...ti testesítitek meg azt az "ideált", akire mindig is vágyott, és hogy elfogadna benneteket olyannak, amilyenek vagytok, mert a találkozás óta is sokat gondol rátok, még mindig a mosolyotokkal álmodik stb." én nyálgépnek tartanám a srácot (a mosollyal álmodástól még mindig borsódzik a hátam). Nagyon sajnálom ha rosszul esett ezt olvasnod, de vmiért nekem ez már kicsapja a biztosítékot. :( Nem nagyon tudom az okát, de ez van, egyszerűen ki nem állhatom a sok lány által kedvelt (vagy csak a média által sulykolt?) romantikus sallangokat... De mielőtt még kőszívűnek tartanál nagyon is érzelmes vagyok, de nem érzelgős! Remélem érzed a különbséget. ;)