Van értelme folyton csak bízni? Hiszen tönkre megyek lelkileg

Az a típus vagyok, aki nem kelti fel a huszonéves lányok érdeklődését. (én is huszonéves vagyok)

Még sosem volt komoly kapcsolatom, pedig erre vágyok.

Másnak meg látom, hogy alig vannak egyedül. Mindig találnak valakit.

és már egyszerűen fáj, hogy le kell mondanom arról, hogy szeressek és szeretve legyek. meg a szexről is.

a legutóbbi sikk, hogy már a munkahelyemen is kérdezősködik a főnököm, hogy mi a baj, mert megváltoztam.

figyelmetlenebb is lettem.

egyszerűen nem akarom így végigélni az életemet. és nem is biztos, hogy szeretnék élni. nincs halvány reménysugár sem.