Van értelme élni magányosan, ha ugy érezzük hogy nem hiányoznék senkinek sem?

Van! Én is magányos vagyok, anya meghalt, saját család még nincs. Nemrég szakítottunk a párommal, erről egy idő után azt fogom gondolni, hogy jobb így, mert válasz és egy csomószor átb@szott és nagyon megbántott, de most még rossz érzés. Kevés barátom van, ők is távol.

De! Mindez még változhat! :-) Jön majd olyan férfi, aki tényleg szeret! Lesznek új barátok is a régiek mellett- minden rendbe jön!

És nem szabad ilyen negatívnak lenned! :-)

*Mert alkesz

Bocsi, t9 van a telefonomon! :D

Biztos, hogy nem hiányoznál senkinek? Biztos hogy magányos vagy, vagy csak te érzed annak?

Azért kérdezem, mert nekem az egyik lányom olyan, hogy "ha nincs gondunk, akkor gyártsunk magunknak".

Néha előadja a nagyhalált, hogy őt nem szeretik, így meg úgy. Egyszer láttam, hogy szenved, azt mondta, nem játszanak vele a többiek. Odamentem a gyerekekhez, megkérdeztem, beállhat-e közéjük. Ők értetlenül néztek: hát persze, miért ne???? Mentem vissza a gyerekhez, mondom hogy várnak, menj oda. De neeeeeeem. Inkább ült ott és szenvedett, hogy vele nem akarnak játszani, minthogy felkapott volna egy nyamvadt kis pónit és leült volna közéjük.

A másik esetben meg elvittem a suliból mert dolgunk volt, az úton szomorúan mondta, hogy a gyerekek biztos örülnek hogy ő nincs ott, mert nem szeretik. Elintéztük amit kell, visszavittem délre a suliba, majd este kérdeztem, hogy mi volt. Kiderült, hogy a gyerekek lelkendezve fogadták hogy még aznap visszament és az egyik gyerek meg is ölelte.... Ha megkérdezed tőle hány barátja van, akkor azt mondja, hogy nincs egy sem, holott konkrétan tudom, hogy van aki játszana vele, mert szimpatikus neki a lányom.

Azért írtam ezt le, hogy gondold végig, hogy a magányod nem csak a te fejedben van-e, és nem azon kéne agyalnod, hogy van-e értelme az életednek, hanem emeld fel a fejed és adj te értelmet az életednek.

Az én fejemben is sokszor megfordult ez a kérdés.

Aztán úgy döntöttem, a gyógyításnak szentelem az életem.

Ha nem is hiányoznék soha senkinek legalább segítek, hogy lehetőleg mások ne járjanak hasonlóan.

Így azt hiszem, van értelme az életemnek.

A kérdésben benne van a válasz. Benne van a fájdalom, a világtól való elfordulás, a lemondás és a másoktól való elzárkózás, hogy azt gondolod, úgy érzed, nem hiányoznál senkinek sem.

Van értelme egyedül élni, ha az egyedüllét nem egyenlő a totális magánnyal és a világtól való szándékos gagy kényszerű elzárkózástól. Sok ember él és tud élni egyedül - de ez nem feltétlenül magány, és főként nem jelenti azt, hogy azért él így, mert "nem hiányoznák senkinek sem". Ha már egy macskád van, annak is hiányoznál, ha nem lennél.

Ne csinálj semmi hülyeséget, inkább kérj (szak)segítséget még időben!

Tudod én már túl vagyok pár öngyilkossági kísérleten és 18 évesen meg is szöktem itthonról.De ezek után leültem beszélgetni anyukámmal és most,évekkel később örülök,hogy nem sikerültek ezek a kísérletek.

Azt nem tudhatod,hogy kinek hiányoznál-e vagy sem,biztos van olyan ember az életedben akiknek igen,csak túl borúlátó vagy ahhoz,hogy ezt meglásd.Nekem sokat segített az is,hogy anyu vett nekem egy macskát.Szerintem fontold meg,egy kisállat sokszor több szeretetet tud adni mint egy ember.És ha minden kötél szakad ne utasítsd vissza szakember segítségét.Olvass sokat,sétálgass,járj olyan helyekre ahol ismerkedni lehet.Hidd el lesz ez még jobb is.Sok sikert:) 26/N