Van értelme élni magányosan, ha ugy érezzük hogy nem hiányoznék senkinek sem?

Majd jön egy másik.

Addig is menj emberek közé.

Számos olyan közösség van, ahol szívesen látnak, értelmet adnak az életednek.

Nincs. De tehetsz mást? Kb. felkötheted magad - de ezt egyetlen jobb érzésű ember sem tanácsolja senkinek sem, úgyhogy szemét dolog is ezt kiprovokálni másokból. Igaz?

Van, akinek a magány jut. Bármit is tehet, és bármilyen csodálatos ember is lehet, nem számít. Sem másokat, sem a világot nem érdekli.

Mindenki más okból magányos. Vagy elviseled, vagy igyekszel ezen változtatni. De ha eredetileg is magányos alkat vagy, akkor mindegy, hogy mit teszel: előbb-utóbb úgyis újra egyedül maradsz.

Alapvetés, hogy nem másoknak élünk, hanem magunknak.

Nem szabad másoktól függeni, az önpozícionálásunkat mások kezébe átadni. Ugyanis ki leszünk szolgáltatva!