Mi értelme van ennek a viselkedésnek?
Konkrétan az egyik nagynénémről van szó. Nyugdíjas, de mivel sosem volt semmilyen végzettsége, ergo soha nem végzett valami magasabb kvalitású munkát, csak az alapnyugdíjat kapja meg. Van egy nagy 3 szintes több száz négyzetméteres háza, amit ugye ebből nem igazán tud fenntartani. Ő meg tudna élni, de az a ház felemészti az összes bevételét. Sokszor lehet látni az ingyenkonyhán, mert ételre már nem telik neki.
És amit nem értek. Miért ragaszkodik foggal-körömmel a házához? Miért nem adja el? Van két gyereke, őket becsülettel kiházasította, ellátta pénzzel, szerintem értük már megtett mindent. Miért nem tudja ép ésszel felfogni azt, hogy az a ház neki már nagy, nem tudja fenntartani, az árából viszont bőven tudna venni egy kisebbet, a maradékból pedig élhetne nyugodtan, anélkül, hogy azon kellene filóznia, hogy most éppen mit fognak nála kikapcsolni? A ház mostani árakon számolva, meg figyelembe véve a környéket, egyebeket kb. 40 milliót ér.
Tőle már kérdeztem. Annyi választ kaptam, hogy az az övé, attól semmi pénzért sem hajlandó megválni. Hát ettől a választól még nem igazán értem. De hátha itt van, aki érti ennek a viselkedésnek a mozgatórugóját.
Érzelmi okai lehetnek, lehet sok emlék köti a házhoz. Idősebb emberek már nem is nagyon szeretnek drasztikusan változtatni, egy költözés lehet túl nagy változás lenne a rokonod számára. És lehet az is, hogy sokat küszködtek azért a házért, és nem tudna lemondani róla.
Nekem is van egy nagynéném, aki egyedül lakik egy két szintes, 5 szobás lakásban, de totál felhúzza magát, ha valaki azt mondja, hogy cserélje kisebbre. Pedig télen be sem fűti, mert nem bírná a 100ezres gázszámlát,inkább fagyoskodik a 8-10 fokban pokrócokba bugyolálva. Mondjuk ő is 50 éve él már itt és itt is akar meghalni.
Szerintem akár hány éves, gyerekesen viselkedik. Én pár éve örököltem egy nyaralót, amihez rengeteg emlék fűzött, hiszen majd 20 nyarat töltöttem ott. Mégis fel tudtam fogni józan paraszti ésszel, hogy nem fogom tudni fenntartani, ezért eladtam.
Attól, hogy eladtam még az emlékeimet senki nem veheti el tőlem, ezért nem értem én ezt a dolgot, hogy hát az emlékek. Azok benne vannak, nem a házban.
Az meg hogy bírjam jobb belátásra, az esélytelen. A saját gyerekeire, testvéreire sem hallgat semmiben.
nem tudnám elhagyni a házam..Mint ahogy öreg fát sem lehet átültetni. Ez a multam, a jelenem. Jövőm. Mert senki nyakára nem költözöm. Mert ez a méltóság jár nekem, öregen, hülyén, de az enyém. Nem akarok kiszolgáltatott lenni.
Amíg van házam, addig nem vagyok földönfutó, mások kenyerére, kedvére rászoruló, kiszolgáltatott.
Emberi méltóságom a HÁZ. Mindegy mennyit ér.
"Mert senki nyakára nem költözöm."
Ezzel egyetértek. De neki nem kellene senki nyakára költöznie, csak magának kellene vennie egy kisebbet. Ott is ugyanúgy élhetne úgy ahogy kedve tartja.
Úgyhogy ebből a szempontból ez nem méltóság kérdése. Ugyanolyan méltósága lehetne egy kisebben is, amit még fenn tudna tartani. Szóval ezzel nem magyaráztál meg semmit.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!