Mi értelme van ennek a viselkedésnek? Miért ilyen, jó ez egyáltalán?

Van egy nagyon jó barátnőm, most 11.es gimnáziumban. Elég furcsa a személyisége, és egyszerűen nem tudok rajta kiigazodni. Volt pár komolyabb gondja régebben, és azóta kicsit olyan, mintha nem is érdekelné szinte semmi, az egész életet egy "nagy játéknak" fogja fel. Ha bármi gond van, ő nem megoldja a problémát, hanem a saját hasznára fordítja az egész helyzetet, és valahogy szinte mindig jobban jön ki az egészből, mint előtte volt. Közben viszont nagyon segítőkész, bárkinek bármikor segít, még akkor is, ha azzal saját magának árt. Nagyon jó tanuló, közben meg szinte semmit nem készül, maximalista, de néha pont azzal szúrja el a dolgokat hogy mással foglalkozik, nem magával. Aztán meg suli után megint a saját dolgait kezdi fejben megoldani, azokat, amiket odabent csinált magának. Mintha kényszeresen akarna segíteni mindenkinek, és utána jönne csak rá, hogy ez neki rossz, és gyorsan csinálni kéne vele valamit. Alig van (sulin kívül) emberek közt, nem nagyon jár bulikba se. Mindig valamit kitalál magának, most kezdi el a 3. hangszerét tanulni, jár külön tanárhoz hogy oroszul tanuljon és idén kitalálta hogy elkezd íjászkodni. Ha meg épp nem a valamelyik pluszóráján van, akkor meg otthon ír és rajzol & zenét hallgat. Igazából nem tudom hova tenni, pedig igazából egy teljesen normális lány, amíg valaki meg nem ismeri rendesen.