Nagyon szemét lennék, ha nem hívnám fel?

Van egy csaj, egyszer már találkoztunk többé-kevésbé barátilag (bár engedte az érintéseket is, és valószínűleg mindketten vonzódunk egymáshoz valamilyen szinten), és ma megint arrafelé volt dolgom, ahol ő tanul. A múltkor megbeszéltük, hogy hívom, ha végeztem. Én is szerettem volna találkozni vele, titkon elképzeltem, hogy mi lesz majd (ölelgetés, talán még csók is), meg ő is azt mondta, hogy jó lenne kipanaszkodnia magát. (Ugyanis volt egy "barátja", aki ki akarta őt használni, ezért egy hónap "találkozgatás" után szétmentek, de most visszament hozzá a csaj, és valószínűleg nem nagyon érzi jól magát ebben a szituban.) Hívtam, de nem vette fel a telefonját. Gondoltam, órán van, ő is mondta korábban, hogy nem nagyon akar hiányozni, én ezt meg is értettem. Egész nap vártam, hogy szól valamit, de semmi. Erre vagy egy órája küld egy sms-t, hogy hívjam fel. Én meg úgy döntöttem, hogy most nem, várjon rám, ha már én is vártam arra, hogy egyáltalán valami életjelet adjon magáról. Úgy érzem, hogy ne dirigáljon nekem, majd felhívom alkalomadtán, ha akarom. Tudom, hogy csóró, ez nem is lenne baj, megértem, hogy nincs sok pénz a telefonján, meg hogy nem akar óráról lógni, de rosszul esett, hogy így most este idelök egy sms-t, hogy hívjam fel. Szerintetek jogosan cselekszem, vagy szemétségnek éreznétek, ha benneteket egy ilyen után nem hívnának fel?