Ezért tényleg szemét lennék?

van egy lány, aki szakított velem, aztán, gondoltam, lelépek a jó édes p*csába, de marasztalt. igazából szerettem, de annyira könnyen el tudtam volna felejteni. aztán, hogy marasztalt, folyton keresett, folyton hívogatott, belelkesedtem, és rájöttem, hogy akkor küzdeni fogok érte. összejött mással, és most már nagyon szeretné, ha eltűnnék, de nem fogok, mert inkább, úgy gondolom, hogy mellette a helyem, a lány már nagyon kivan, és ez szerintem azért van, mert még valamennyire szeret, nem hagyom, hogy "feldolgozza" a szakításunk, de úgy vagyok vele, hogy nem is érdekel, mert őt akarom, és még lenne még esély. szemét vagyok ezért?