Most áruló vagyok?

30.!

Érdekes értékrended van. Más SMS-ét meglátni, vagy akár direkt módon elolvasni erkölcsi métely, de a házasságtörés mindennapos, teljesen természetes jelenség, amire magadat hűségesnek tartván is megadod az esélyt, hogy ha úgy alakul és "megéri" élsz a lehetőséggel? WTF?! Nem azzal van baj, aki bűnt követ el, hanem aki felhívja rá a figyelmet, vagy lebuktatja?

Ez nem ítélkezés vagy bíráskodás, ez arról szól, hogy a lelkiismeretével hogy számol el az ember. Joga van a rendelkezésére álló információkat belátása szerint felhasználni.

Kár? Mi a kár? Legfeljebb rossz döntések sorozatának következménye; de ha már annyira károgni szeretnénk, akkor beszéljünk a hűséges fél káráról!

Én meg azt tudom, hogy inkább mástól tudjam meg, minthogy a hátam mögött folyjanak a dolgok, és nem várnám el senkitől, hogy a cinkosom legyen a bűnömben, főleg nem valakitől akit elméletileg szeretek! Többre tartok egy őszinte ellenséget, mint egy behízelgő, áruló, hazug "barátot"! Ez a baj ezzel a tetves világgal: semmi sem az aminek látszik; vigyorgó senkik tegeznek le egy reklámplakáton, hogy meggyőzzenek arról, hogy az adott profithajhász multi a barátom és jót akar nekem, nem csak a pénzemet; a képernyőkön sulykolt sztárokat istenítem, mert elhitetik velem, hogy egyszer én is olyan lehetek; a nők úgy viselkednek, mint a k*rvák, de elvárják, hogy úrhölgyként tekintsenek rájuk a férfiak, akik - mint ahogy a nők sem igazi nők - nem ois igazi férfiak; a hazugság pedig természetes, az őszinteség meg felháborító... Gyakran tényleg úgy érzem, hogy az emberiség valóban megérdemelné a pusztulását.

Senki nem vitatta azt, hogy a nagybátyád erkölcstelenül járt el.

De erkölcstelenséggel nem lehet erkölcsre nevelni. Attól, hogy a nagybátyád nem reklamált a levél feltöréséért, még erkölcstelenséget követtél el. Egyetlen hozzászólásomban sem találsz olyan mondatot, amelyik felmentette volna a nagybátyádat. Azonban ha ennyire erkölcscsősz vagy ugyan elemezd már ki a te ilyen irányú viselkedésedet . Engem nem érdekel, hogy a nagybátyád mit mondott, bár nem hiszek el neked semmit. Azt sem hiszem el, hogy a nagybátyád a vitánk alatt megtért és meakulpázott előtted. A vita során aa körülmények megváltoztak? Amíg véleményeket írtunk pro kontra lezajlott minden? Szerintem ez egy jól sikerült erkölcsi vitára sikeredett, amiből nekem az jött le, hogy az erkölcsösséget csak akkor kell számon kérni, ha azt máson lehet, még akkor is, ha te ezt erkölcstelenséggel oldod meg, mert neked szabad, másnak nem!

"vannak még tiszta gondolkodású, igaz szívű emberek! :)"

Ezt írtad az előbb! Ugye nem magadra gondoltál!

Még jó, hogy az én életembe nem kerültek porszemek, amik tönkre vágják a finom olajozott gépezetet...

Nem téged szóllak le kedves kérdező, bár én nem valószínű, hogy foglalkoztam volna vele. Csak annak örülök, hogy a ...keverő embereket el tudom kerülni. :)

Ezek után természetesen csak olyan mondjon véleményt, aki egyet ért a kérdésfeltevővel?

Komolyan belegondoltam, hogy tényleg ennyire romlott válaszokat adtam volna a számodra? Ennyire elrugaszkodott az értékrendem a valóságtól? Vagy csak a tiedtől?

Egy darabig gondolkodtam, majd megnéztem a a toplistán a pontszámokat.

Bizony több mint tíz pontot ugrott előre a besorolásom ennek a kérdésnek a megválaszolása során. Ezzel azt látom, hogy nem vagyok egyedül a véleményemmel. Sőt az utolsó válaszoló még egy pontban megerősített a véleményemben.

Azt írta, hogy bizony nem szívesen találkozna kavarásokkal az életében. Én egy zöld ponttal értékeltem Őt.

Nem a földbedöngölésed volt a célom a válaszaimmal, hanem felhívni a figyelmedet arra, hogy a cél nem szentesíti az eszközt. És ezzel a kérésednek megfelelően a véleményeim fenntartása mellett kiszálltam a vitából. Én is minden jót kívánok neked.