Hogyan verjek ki a fejemből egy régi, nagy szerelmet?

Nem egészen az van, amit gondolsz, és nem "mi nők" vagyunk, hanem egyes emberek egyes történetei.

Hosszú éveken át többször újrakezdtem vele, sokadszorra dobott ki és jött vissza, fogalmad nincs, miken mentem keresztül. Most sem azért írogat, hogy bocsánatot kérjen, csak hogy nehogy töröljem az emlékezetemből, mert nem szívesen veszítene el valakit, aki ennyire szerette. 09:22

Igazából most ez nagyon a sebemben vájkálás, de válaszolok.

"15:46 Valóban nincs fogalmam arról, hogy miken mentél keresztül, de most megpróbálok segíteni a megoldásban.

Nem azért irogat, hogy emlékezz rá, vagy hogy ne veszítsen el, hanem azért, mert semmibe veszed."

Ez bántja őt, de nem azért, mert szeret. Négyszer-ötször szakított ellentmondást nem tűrően és ment el "örökre". Majd jött vissza. Legutóbb 2 napig érveltem, nincs az az ésszerű vagy megható érv, amit ne mondtam volna el. Azt is, hogy bírja ki, mert mindketten tudjuk, hogy meg fognak változni az érzései. Szinte szó szerint kidobott, és hónapokig nem kommunikált velem.

Nem veszem semmibe, még mindig néha majd megdöglök, úgy fáj, de NINCS MIT mondanom. Má rmindent elmondtam, amit el lehet.

" Egy férfi számára ez utóbbi a lehető legborzasztóbb. Ha válaszolnál neki egy megfelelőt, azzal le tudnád szerelni."

Többször is válaszoltam, a baj, hogy én előre tudtam, hogy kb. mennyi idő múlva mit fog csinálni.

"1. ha azt akarod, hogy gyorsan lekopjon, akkor mondd neki azt, hogy hagyjon békén, nem vagy rá kíváncsi a továbbiakban. Ettől lehet, hogy ideges lesz, de aztán békénhagy. De a tüske megmarad, ezért később újrakezdheti, ez a személyiségétől függ."

Megvolt. Újrakezdte, de ne nagy dolgokra gondolj. Kb, olyanokra, hogy sokat gondol rám. És akkor????

"2. ha azt akarod, hogy nem maradjon tüske, akkor kérdezd meg, hogy mit szeretne tőled."

Lehet, hogy ez lesz, pont erre jutottam el a napokban. Nem fog semmi egyeneset mondani, már ismerem. Ő adta a kilincset, én meg köré építettem a házat. Eddig.

"3. ha azt akarod, hogy bocsánatot kérjen tőled: ez csak rajta múlik, de ha nem jön rá, hogy ezt várod tőle, akkor nem fog, és várhatsz örökké."

Nem ér semmit, ha meg kell mondanom. Ha valaki nem érzi ezek után (nem sorolom fel, mik után), annak nincs mit mondanom.

4. ha össze akarsz jönni vele megint, de úgy, hogy normális legyen - hát erre nem tudok megoldást.

Én se. Mert én nem tudok többet ebbe beleadni.

"A helyzet az, hogy ha valahol megakad a kommunikáció, akkor nem lehet megoldani semmilyen problémát. Mindketten lefagytok talán évekre, de ez nem jó senkinek."

Próbáltam vele, de elzárkózott.

"Továbbá talán nincs is tudatában annak, hogy mennyire megbántott, de ha megmondod neki, akkor meg kell értenie, és bocsánatot kell kérnie."

Megmondtam neki, le is írtam, egy elég hosszú levélben, amire azt reagálta, hogy úgy látja, "nem sikerült semmi pozitívat találnom", és "néhány dologgal nem ért egyet". Ennyi.

"Valójában mind ilyen nem túl bonyolult robotok vagyunk."

Hát, nekem ő eléggé az.

"De én is kérdeznék valamit. Ha nem a fentiek szerint játszol, akkor mit kellene írjon ahhoz, hogy válaszolj neki? Egyáltalán tudna olyasmit írni? Ez azért érdekel, mert én nem fogok választ kapni, de azért jó volna sejteni, hogy vajon mié"rt. :)"

Én arra válaszoltam, mikor azt írta, hogy az apja kórházba került és látogassam meg, mert nekem örülne.

Nagyon jóban voltam az apjával, de kiborultam, hogy szociális szolgáltatónak kellenék, amúgy meg hónapok óta le voltam ejtve. Nem mentem el, csak megírtam, hogy az apjára a régi szeretettel gondolok, amúgy meg nekem nincs ott a helyem, mert kizárt az életéből. Semmit nem reagált az utóbbi mondatomra, csak az apja egészségét ecsetelte.

És mikor később azt ecsetelte, mennyit gondolkodik és dilemmázik rajtam (5 éve teszi ezt!!!), valamint boldog ünnepeket kíván, akkor viszont boldog ünnepeket kívántam, de semmi másra nem reagáltam, mert nem láttam értelmét. Egyszerűen vagy nem tudja, vagy nem akarja megérteni az egésznek a lényegét.

EGész konkrétan a kérdésedre válaszolva: ha érezném, hogy őszintén rendezni akarja velem a dolgokat, hogy megértette és átérezte, mit okozott, akkor az nagyon jó volna. Arra reagálnék.

Ti. folyton én voltam a hibás, a félékeny, túlérzékeny, túlzó, stb. Mások meg kiakadtak azon, mennyi mindent lenyeltem.

De az érzelgős üzenetek arról, hogy hiányzom, meg sokat gondol rám, már nem jelentenek semmit. Túl sokszor elhangzottak. Sőt, még meg is kért, bár utólag azt mondta, viccelt.