Hogyan verjek ki a fejemből egy régi, nagy szerelmet?

Összefoglalás következik :)

Ma reggel mosolyogva ébredtem, jól vagyok. :)

Tegnap úgy tűnt, hogy nem volt jó ötlet "búcsúlevelet" írni, bármilyen laza és szívből jövő is volt. Mert utána alaposan felkavart.

Viszont arra jó volt, hogy kiderült: csak visszanéztem, de nem fordultam vissza. :) Így már tudom, hogy ha bármikor vissza is nézek, akkor sem fogok visszafordulni.

Most már ő is csak egy nő a sok közül (bár annak határozottan nem rossz, de sajnos családos :) ). Amikor korábban megláttam egy hozzá hasonló nőt az utcán, mindig nagyot dobbant a szívem, hogy talán ő az. Azt hiszem, mostantól már csak elmosolyodni fogok. :)

Tehát most itt vagyok nyitott szívvel és szabadon, így kell lennie, végre eljött ennek is az ideje. Visszanézve az elmúlt hetet, látszik, hogy messziről kezdtük, de sikerült megoldani a problémámat. Az elején még nem is tudtam, hogy ez lesz a vége. Nem kötöttem le magam munkával, vagy bármi mással, hanem csak erre figyeltem, és közösen megoldottuk. Ez alatt a hét alatt sokkal közelebb kerültem az élethez. :)

Ha még egyáltalán nézi ezt valaki, minden hozzászólónak köszönöm a figyelmet, a segítséget, együttérzést, és külön köszönöm a virtuális fejbekólintásokat A-nak, aki végig mellettem volt, és akit irigyelek, hogy olyan könnyedén tudja venni az életet. És persze nagyon köszönöm a türelmet a "pillangómnak", aki már elszállt, de az elmúlt napokban több levéllel zaklattam, amire neki semmi szüksége nem volt. Bocsánat, hogy így alakult, de enélkül nem ment volna :)

VÉGE

Azt hiszem, az alábbi szám rólam szól. Ezen most komolyan megdöbbentem, viszont az orvosokat én már nem várom meg :)

http://www.youtube.com/watch?v=d2Jm44Bo200

Aki ismer valakit hasonló problémával, aki nem tudja elengedni a múltat, és akar nekik segíteni, az talán mutassa meg neki ezt a kérdést, talán segít. Én is ismerek két ilyen embert...

Nem akarok nagyképűnek tűnni, de most büszke vagyok magamra, ezért a következő számot magamraveszem :)

http://www.youtube.com/watch?v=SY4_HO1pNyA

Búcsúzóul hallgassuk meg a következő zenét is, de a videóra csak óvatosan pillantsunk:

http://www.youtube.com/watch?v=X7rudsRxlEo

A művész urat különösen szimpatikussá teszi az alábbi mondat:

"Énrólam meg azért látszik, hogy valami nem stimmel." :)

Az én pillangóm nem J volt :)

Ezt minden kalitkának a saját pillangójával kell elrendeznie. Esetleg küldd el ezt a GYK oldalt a saját kalitkádnak, kedves J, talán az segít. :)

De kedves J, nem lehet hogy nem csak pillangó, hanem kalitka is vagy?

Még megpróbálom megmagyarázni a módszer technikáját valahogy ésszerűen, ahogy nekem működött, talán működik másnak is. De csak óvatosan, nem akarom hogy bárki becsavarodjon ettől :)

A probléma az volt, hogy a szívem leragadt valahol a múltban egy olyan dologhoz kötödve, ami nem teljesült. Ezért a szívem vágyai és a valóság között óriási ellentét keletkezett, amit úgy tűnt, hogy nem lehet feloldani. A szívem a múltban ragadt, és bezárta magába azt a beteljesületlen vágyat, ott őrízgette és ragaszkodott hozzá arra várva, hogy talán teljesül valamikor, ami persze nem volt lehetséges. Az eszem persze tudta ezt, de a szívem nem. Az eszem és a testem élt és működött tovább abban a valóságban, amit a szívem nem tudott elfogadni. Zárva volt a szívem, ezért érezni sem tudtam vele jól.

A megoldás pedig az lett, hogy megtanultam kinyitni a szívemet és látni vele másokat, így megéreztem bennük azt a szépséget és boldogságforrást, amit korábban csak ahhoz az egy személyhez kötött a szívem.

A szívemet úgy nyitom ki, hogy ránézek valakire, például egy ismeretlen lányra a buszon, egy rövid ideig nézem, aztán arra gondolok, hogy körbeveszem a szívemmel és befogadom. De nem a látványra koncentrálok, hanem arra, hogy valamilyen érzést kelt bennem az illető, ez pedig eláraszt örömmel és szeretettel. Így érzem meg az illető jelenlétét, és ez borzongató. Persze segít, ha az a lány külsőleg is szép, meg az is segít, ha ruha nélkül képzelem el az illetőt, úgy könnyebb volt befogadni :) Ezt párszor gyakoroltam, és közben a szívem szép lassan elengedte azt a régi dolgot, mert meglátta a szépséget máshol is, vagyis megtanult érezni mást is. Így pedig visszakerült hozzám a szívem, és már azt hiszem, tudatosan is tudom használni, azt fogadok belé, akit akarok, és olyan mélységben, ahogy akarom. Ezentúl elengedni is könnyebben tudok majd bárkit, ha szükséges lesz. Most, hogy a szívem is jelen van, bele tudom adni azt is minden dologba, amit csinálok, nem csak a testemmel és az agyammal vagyok jelen, ezért jókedvűen csinálok bármit.

Úgy értelmezem a dolgot, hogy a szív és az ész két külön dolog, és meg kell tanulni használni a szívet is. Szerintem ez az öntudatnak fontos része, ami hiányzott. Mert lehet irányítani a szívet is, nem kell, hogy mindig csapongjon, vagy leakadjon valahol. Szerintem az emberek nagy része ennek nincs tudatában. Persze egy olyan mély érzést, mint a szerelmet, nyilván nem érdemes és nem is lehet abszolút tudatosan irányítani, az elvenné a szépségét. :) De például a szimpátia kialakulásában és a kommunikációban sokat segít, ha az ember ki tudja nyitni a szívét.

Persze még nem 100%-ban kiforrott ez a dolog, gyakorolni kell. A szívet kinyitni és látni vele fárasztó, amikor fáradt vagyok, akkor nehezebben megy.

És ezentúl tudok figyelni arra, hogy az eszem és a szívem együtt haladjon, ne maradjon le és ne szaladjon előre egyik sem.

Ez biztos sokaknak ösztönösen működik, de akinek valamiért bezáródott a szíve, annak talán jó lehet ezt így megtanulnia és tudatosan alkalmazni. Persze a suliban ilyesmit nem tanítanak, talán a vallásoknak lehet köze hozzá, de én nem onnan közelítettem meg a dolgot.

Gondolom szürreális lehetett ezt olvasni, de így tudtam megmagyarázni :)

Talán ezt majd elolvasom az új tapasztalataimra való tekintettel:

[link]

Egy ismerősöm mindig ezzel jött, de sose értettem, hogy miről beszél. Már nyilván mindent megírtak valahol, valamikor, amit újabban tapasztalok.