Lányok, ha rátok ír egy pasi és negatívan ír, mert nem jól érzi magát lelkileg, akkor miért lesztek idegesek és miért kell egyből kioktatni?

Engem ez idegenektől zavar.

Elvagyok, békésen, vidáman, majd jön egy random idegen és elkezd nekem a világfájdalmáról keseregni. Ki ő nekem? Senkim. Érdekel mi baja? Nem, k.urvára nem...

Sírjon a barátainak, ne nekem. Természetesen baráttól meghallgatom, ha van valami problémája, de egy idegennek nem érdekel az energiavámpíros, nyomasztó szövege...

Amúgy a legtöbb ember alapvetően lesza.rja a többi ember problémáit. Még ha komolyak is. Egész egyszerűen senki sem szeret a sz.r dolgokkal foglalkozni, egy vidám, optimista ember sokkal jobban bevonzza a közönségét.

Sztem az emberek nem szívesen barátkoznak egy "szar az élet" felfogású emberrel. Én is ki tudnám adni néha magamból, mégsem teszem, mert tudom h senkit nem érdekel, fordított esetben engem sem érdekelne ahogy egy számomra ismeretlen személy nyavalyog.

Barátnőm is úgy van, hogy első perctől full jókedvűen beszéltünk egymással, és valszeg ő is másképp állna hozzám, ha nem férfiként viselkednék, hanem egy nyavalygós kisbabaként.

Főleg ha a nőket nézzük, ők férfit akarnak, aki megnevetteti őket, és biztonságban érezhetik magukat mellette (gondolom én, nem értek ehhez). És hogy támaszkodhatna egy nő egy olyan pasira, aki rögtön azzal indít hogy nyavalyog és a padlóról kell felszedni érzelmileg...fordított esetben én sem szeretnék olyan embert magam mellett tudni, aki csak rám zúdítja a bajait.

És tényleg, van mindenkinek elég baja a tied nélkül is, szal semmiképp ne ezzel indíts, főleg ismerkedésnél.

Barátkozni is szívesebben barátkozok olyan emberrel aki jókedvű, jót lehet vele dumálni, mint egy olyannal aki folyton rinyál. Van pedig ilyen ismerősöm, kb havonta egyszer ha összefutok vele, de akkor rögtön jön a búslakodása hogy nincs munka, nincs pénz, messze az asszony, szar az élet...igen az, és? 1-2-szer meghallgatja az ember, de már sokadjára full unalmas még nekem is, pedig én ismerem őt, bezzeg régen mindig egy laza srác volt, és ha beszéltél vele jó kedved lett, de a folyamatos rinyálása már fárasztó.

Szal, sztem ne várd el azt hogy bárki vigasztalgasson csak úgy, sokkal többre mész azzal ha jó kedved van, és veled mosolyognak az emberek.

Én nem vitatom, hogy sz.r neki, csak nem érdekel, ezt fogd fel.

Senki nem a fájdalmát degradálja, vagy a veszteségét kérdőjelezi meg, egész egyszerűen az emberek 90%-a, MAGAS ÍVBEN sza.rik arra, hogy te szenvedsz és NEM ismétlem NEM akarnak senkinek a lelki szemetesládája lenni.

Nem tudom mi olyan felfoghatatlan ebben, a kesergéssel csak leszívják mások energiáit, rájuk ragasztják a rossz érzést, a passzivitást, a keserűséget. Az emberi természet pedig önkéntelenül ahhoz vonzódik, ahhoz hajlik, aki vidám, pozitív, lelkes, és energiát ad neked. Végső soron a siránkozó ember is ezt csinálja. Olyasvalakihez húzódik, akitől energiát nyerhet. Más kérdés, hogy azáltal, hogy a pozitív emberre próbálja áthárítani az összes lelki sz.rságát, ezt meg logikusan senki nem akarja elfogadni, mert nem jó.

De főképp nem egy vadidegen.

Ha picsogni szeretnél, hogy az életed sz.r menj el egy pszichológushoz. Azt senkitől ne várd - illetve várhatod, csak hiába - hogy önként s dalolva hallgassa végig a panaszaidat, mert N-E-M É-R-D-E-K-E-L senkit. Ezt értsd meg.