Önző lennék a lentiek alapján?

Mivel elég kommunikatív ember vagyok, így a barátkozással az utóbbi időben nincs problémám. Jelen pillanatban is több személlyel tartom a kapcsolatot, élőben és neten egyaránt. Viszont... Nem mondom, hogy sajnálom tőlük a boldogságot, mivel örülök neki, hogy jól alakul az életük, de valamennyire irigy vagyok arra, hogy nekik megadatik minden, harmonikus párkapcsolat, jó anyagi háttér, temérdek hobbi és lehetőség a ranglistán való felfelé kapaszkodáshoz. Pedig onnan indultak, mint én. A semmiből. Na most, nem is ezzel van a baj. Hanem hogy ők naponta lenyomják nekem a műsort, hogy számukra így tökéletes, úgy hiper-szuper és fogjam fel pozitívan a helyzetem - ami rendkívül sz*r. Régóta beteg vagyok, anyagi helyzetem miatt nemhogy egy koncertre, jóformán a boltba sem tudok menni. Az ismerősök, ha hívnak (amúgy nem szokásuk), szégyellek megjelenni, mert még egy italra sem tudnék egy nőt meghívni, ha arra kerülne a sor. Pályakezdőként a lehetőségeim ebben az országban konvergálnak a nullához. Sima érettségivel meg pláne. Így azért elég rossz meghallgatni az ömlengésük naponta. Mert ez másról nem szól...

És akkor a kapcsolat az előző bekezdéssel: ha nekem van szükségem valakire, akkor természetesen senki sincs mellettem. Nem csak anyagilag értem, hanem mondjuk egy normálisat beszélgetni sem tudtam 4-5 éve senkivel, mert mindig csak a mások cukormázas életébe való betekintésben lehet részem. Nekem nincs problémám, csak nekik, világos. Egy bizonyos szintig oké, de naponta, 5-6 embertől...

Szóval, érdekes egy helyzet, nem tudom, hogy mit gondoljak magamról, vagy akár róluk...

Tűnjek el egy időre és elmúlik ez bennem, vagy...?