Hogy mondjam el anyukáméknak, hogy leszbkus vagyok?

Én 14 évesen kb ugyanúgy sejtettem a dolgot, mint a kérdező, szóval simán lehet, hogy ő is leszbikus és ez nem fog megváltozni. Nálam legalábbis nem változott és már 19 vagyok.

Na tehát, kedves kérdező! Ne mondd el senkinek! Ezzel még bőven várnod kéne. Itt is volt, aki azzal jött, hogy ez majd változni fog vagy változhat. Azt nem merem állítani hogy változni fog, de igenis változhat. (feltételes módban)

Szóval anyukád ezzel jönne: "Fiatal vagy, még csak most alakul ki nálad..." stb. és igaza van. Nem kell egyből elmondanod neki csak azért, mert így érzel.

Én 17 évesen mondtam el anyunak és még akkor is azzal tömte a fejem, hogy az, hogy így érzem, még nem jelent semmit.

Mára már kezdi elfogadni. Engem sosem kezelt másképp emiatt, de éreztem, hogy reménykedik abban, hogy megváltozik a véleményem. Erre készülj föl mindenképpen!

Várj még ezzel az egésszel. Majd pár év múlva, ha továbbra is leszbikusnak érzed magad, vagy ha esetleg lesz egy barátnőd, akivel komoly kapcsolatod lesz, akkor elmondhatod neki. Csak azért tartom még fölöslegesnek, mert ha netalán mégsem vagy az, akkor fölösleges drámát csinálsz a családnak, ha pedig tényleg az vagy, akkor anyukád azzal fog szekálni, hogy "fiatal vagy még kislányom". Mindenkinek jobb, ha vársz.

Én mindig úgy terveztem, hogy csak akkor mondom el, ha lesz párkapcsolatom. Végül tök spontán nyögtem ki neki, nemrégen, mivel éppen mélyponton voltam, amiért elmondtam egy barátnőmnek, hogy szeretem, de ő nem szeret viszont (pedig leszbikus, és igen félreérthető jeleket küldött, nade mindegy) Nagyon padlón voltam, anyum észrevette, hiába mondtam neki, hogy semmi gond, meg próbáltam másra terelni...tudta, hogy itt valami más van. Így elmondtam neki, hogy szeretek egy lányt, nagyon, elárultam neki, de nem szeret viszont, sőt, kerüli is a társaságomat, amióta tudja. Anyum meglepődött kicsit, de nem zavarta, inkább sajnált, amiért szomorú vagyok. Mindig mondta, hogy nem ítéli el a leszbikusokat, és akkor sem lenne semmi gondja, ha rólam derülne ki. És valóban így van szerencsére :)

Én azt tanácsolom, hogy várj még. Pár évet biztosan, főleg azért, mert a szülők a te korodban sajna akarva-akaratlanul sem veszik komolyan a gyerekeiket...:/ azt gondolják ez egy butaság, és "kinőhető". Úgyhogy várj még :)

17/L