Most kéne visszakozni, nem bánni, nem habozni? Jajjj.

Mit tennétek? Képzeljétek el ezt a helyzetet: egy lapos, kiüresedett kapcsolatban éltek, amiben nem vagytok boldogok, régóta, de a gyerekek miatt nem lehet abbahagyni. Egy nap jön valaki, akivel egyre közelebb kerültök egymáshoz, és aki szeret, feltétel nélkül. A gond annyi, hogy messze van, de évente 3-4 alkalommal lopott napokat együtt tudtok lenni. És olyankor semmi más nem számít. Aztán elváltok, és újra számoljátok a hónapokat, és vártok, vártok egymásra, újra és újra, pénzt és energiát nem kímélve. Amikor tiszta fejjel belegondoltok, tudjátok hogy lehetetlen- nektek ott ( van még ) a "hivatalos " kapcsolat, de nem tudok nem a másikra gondolni, vele kapcsolatban pedig tudjátok, hogy felesleges, mert nem lehet évekig ezt játszani, 8 000 km távolsággal. Mit tennétek, ha Ti lennétek ebben a helyzetben?

( oké, tudom, hogy kapok majd hideget-meleget,várom a " köveket")