Óriási őrültséget csináltam, most mit tegyek?

Köszönöm ismét a válaszokat, igazán sokat segítettetek a tanácsokkal, igazán jól esik!

Úgy volt, hogy Tamással megbeszéljük hogyan tovább és bevallunk mindent. Prübáltam lélekben készülni rá, mikor felhívott, hogy ő 1 percet sem tud így tovább élni,menjek át, s a teljes igazságot mondjuk el, ne várjunk, ez már jobb nem lesz attól. (éppen most írogatják a neveket rá az esküvői meghívók borítékjára és megőrül ebben a szituációban..

Hát összeszedtem minden bátorságomat.Átmentem és mindent elmondtam..Tamás is bekapcsolódott...A barátnőm pedig kitört a röhögésben...Kb 15 percre volt szükség, mire elhitte, hogy ez most nem vicc..

óriási jelenetre, toporzékolásra számítottam, kiborulásra, stb. Ehelyett megmerevedett és egy szót sem szólt. Semmit. Ezen meglepődtem, mert elég hirtelen típus..de most csak ült nyugodtan.

Azt mondta, menjünk el, próbáltuk magyarázni, de nem szólt semmit..egy szót sem..

Eljöttem...Tamás is...De mi sem beszéltünk, mindenki ment a maga útjára.

Nagyon féltem őt, szerintem ez a keserves hallgatás a leghangosabb veszekedésnél is borzasztóbb. Olyan, mint aki sokkot kapott..Próbálom hívni, de nem veszi fel.

Azt kívánom, csak küldjön el a fenébe, mondja,soha többé nem akar látni, de szóljön hozzám valamit..

Sziasztok!Nos igen, ez mostmár sokadik álmatlan éjszakám volt..Tamás hazament este.Addigra senkit nem talált a lakásban.Hajnali 2-ig várt, de semmi..Nem is tudtuk őt elérni.Aztán egyszer reagált az smsemre.."A gimi háta mögötti parkban ülök" Rohantam oda veszettül..

Azt mondta, nehéz kérdezni bármit is, de miért tettem?Próbáltam neki elmagyarázni.Kiborult, elszaladt, öngyilkosságot emlegetett..Mért tette, ezt vele? Ö mindig mindenben mellettem állt..igy is volt tényleg..

Aztán lenyugodott.Vettünk egy doboz cigit (egyikünk sem dohányzik) és pöfékeltünk órákat, mint a régi szép kamasz időkben..

Boldog voltam, hogy beszél velem!

Aztán azt mondta, ezt muszáj volt így megbeszélnünk, mert nem akarja, hogy bármelyikünk is hívogassa egymást, mert még valamit nem mondtunk el egymásnak valami fontosat. Így most mindennek vége. Nem érdekli mért tötént, neki a körülmények nem fontosak..Nincs bocsánat.

Megkért, minden maradjon titokban, nem akarja, hogy a rokonok csámcsogjanak a témán, elég annyit tudni, hogy ők szakítottak.

Esküvő le lesz mondva, Tamást otthagyja, vele együtt engem is. Nem tudom mi lesz, mert közösen vették a lakást.

Aztán hazament,nem tudom ők ketten mire jutottak..Nagyjából ugyanerre gondolom.

Nem tudok beletörődni..