Több mint 20 év elteltével beleszeretni valakibe szerintetek lehetséges (kifejtem lent)?

Tavaly ősszel volt a 20 éves középiskolai osztálytalálkozónk, ami igazából nem is osztálytalálkozó volt, hanem kitaláltuk, hogy legyen évfolyamtalálkozó, így mind az 5 osztály együtt volt, akik 2004-ben végeztek. Az osztálytermünkben mindenki mondott néhány mondatot, hogy mi történt vele az elmúlt időszakban, majd mind az 5 osztály közösen evett, bulizott egy étteremben. Picit rossz érzésem volt előtte, hogy nem tudok csak szakmai sikerekről beszámolni, a magánéletem romokban, tavaly januárban lett vége a 8,5 éves kapcsolatomnak. Az étteremben azonnal megakadt a szemem N-en, aki D-s volt, én pedig B-s. Évek óta nem hallottam róla semmit, a közösségi oldalakon sincs fent. Középiskolás koromban egyáltalán nem jött be, kisfiúsnak találtam, most 20 év elteltével viszont nagyon is, nagyon férfias, nem véletlen mondják, hogy a férfiak a korral érnek, mint a jó bor. Összenéztünk néhányszor, majd odajött hozzám beszélgetni, majd elolvadtam, mikor azzal bókolt, hogy a csajok közül magasan én nézek ki a legjobban, simán letagadhatok 10 évet. Kb. 1 órát beszélgettünk egymással, majd táncoltunk is. Abban maradtunk, hogy ezt mindenképp folytatni szeretnénk, cseréltünk elérhetőséget. Mondta, hogy még 3 napot van Magyarországon, utána megy vissza Amszterdamba, ugyanis ott él 13 éve. van 2 lánya, akik 16 évesek (ikrek). A feleségével folyamatban van a válásuk, elvileg idén májusban fognak hivatlosan is elválni, akkor jön újból Magyarországra emiatt. Szeptember óta mindennap beszélünk, nagyon régen éreztem azt, hogy valakivel ennyire gördülékenyen menjen a kommunikáció. Ugyanakkor kétségeim vannak, egyrészt nem szeretnék távkapcsolatot, az abszolút nem nekem való, de azt sem, hogy miattam hazaköltözzön, a gyerekek is rángatva legyenek ide-oda (az anyukájuk biztosan kint marad). Írtam neki, hogy végre el tudok menni március elején szabadságra a téli hajtás után, mire kitalálta, hogy utazzak ki hozzá, vesz nekem repülőjegyet. Ettől teljesen ambivalens érzéseim lettek, sose repültem még egyedül, ott leszek a lakásában, mikor még jóformán semmi sem történt köztünk, hogy fognak fogadni a lányai (a szakítás óta heti 3-4 napot egyik, ugyanannyi napot a másik szülőjüknél vannak). Másik oldalról pedig ez minden vágyam, hogy végre ismét lássuk egymást személyesen, ne csak kamerán keresztül.