"Annyit várok el amennyit nyújtani tudok." Mi a véleményetek erről? Ettől lesz jó egy párkapcsolat? Ha nem tudja nyújtani, de mégis beleszeret az illetőbe akkor mi van?

Ha olyan jellegű a különbség, amivel együtt tudnak élni, akkor boldogan élnek, míg meg nem halnak, ittavégefusselvéle.

De ha nem olyan jellegű, akkor akarva-akaratlanul is kiütközik és megmérgezi a kapcsolatot, idővel tönkreteszi. Most legyen szó anyagi, szellemi, felületes, értékítéletbeli, bármilyen elvárásról, ha valaki korábbi tapasztalatai, önismerete alapján felállított egy értékrendet, amibe beletartoznak bizonyos elvárások, és beleszeret valakibe, aki ennek nem (teljesen?) felel meg, akkor idővel annak lehet olyan következménye, hogy a szerelem elmúlik, és marad utána a megbánás és az elvesztegetett idő, a sértettség, a harag, a stb. Mert VALAMI oka csak volt, hogy úgy érezte, ezeket az elvárásokat meghozza az ember. Nem lehet elvárások nélkül párt keresni, mert akkor azt se tudod, mit, kit keress. Kell egy elképzelés, hogy számodra mi lenne a jó, milyen életben, milyen ember mellett lennél boldog. Nyilván nem kell ehhez görcsösen ragaszkodni, meg nyilván jó, ha a racionalitás talaján állnak ezek az elképzelések, de attól még kell valami, máskülönben csak céltalanul forgolódsz a világban, és azt se tudod, kihez szólj hozzá, mert bárkivel elmehetnél ennyi erővel. A párkeresésben is nagyon hasznos a céltudatosság, ahogy az élet összes többi területén is, nem lehet mindent a vak szerencsére bízni. Vagyis hát, lehet, csak abból sokszor csalódás lesz, na meg igen szerény a sikerráta is.

Nem lejet ezt mérni.

Nem egy pasim pl miattam kezdett csak el tanulni, vagy pl miattam ment kulfokdre stb, vagy miattam lett veloluk vki mert motiváltam protezsaltam vagy biztattam vagy kerestem neki az utakat talpra állitottam erot adtam.

Aztán mikor beüt a karrier vagy milliok ezek azt nézték csak hogy en nem adtam a benzinbe vagy rezsibe kajába, azt meg nem hogy nelkulem még ma is munkanelkuli vagy gyárimunkás lenne 100 ezerért.

Egyik se tette mérlegre ki adott is tobbet vagy kevesebbet.

Volt akivel tinin jottem össze intezetben kezdte kilatástalanul, mellettem lett érettsegije majd diplomája mert húztam nem hagytam őt.

Annyit se kaptam a végén, hogy köszönöm.

Meg sorolhatnám az ilyeneket még.

Ilyenkor mindig az anyagiakra sarkítotok. De létezik ám más elvárás is!

Tegyük fel, hogy mondjuk munkahelyen megismersz egy nőt, kölcsönös a vonzalom, egyre többet beszélgettek. Aztán megtudod, hogy egyedül neveli a három gyerekét és az exe most ki a börtönből. Mi lesz a sztori folytatása?

Egy kapcsolatban egymást kiegészítjük, csapat vagyunk és nem ugyanazt kell adnunk, hanem épp azt, ami hiányzik. Meg szerepek is kialakulnak a kapcsolatban (nem feltétlenül arra gondolok, hogy az egyik háztartásbeli a másik meg a családfenntartó, ide tartozik az is, hogy pl az egyik fél szociálisabb és ő lesz aki a vendégségek szervezéséért felel vagy bármi)

Viszont az állítás akkor szokott elhangzani, amikor valakit azzal piszkálnak, hogy túl magasak az elvárásai. Erre jön válaszként, hogy "nem magasak, olyat várok el, amit én is tudok teljesíteni, te vagy az, aki ezt nem tudja megugrani". És ez viszont teljesen jogos. Mindenki azt vár el, amit szeretne, aztán ezt úgy alakítja, ahogy akarja. Mikor meglévő kapcsolatról beszélünk, ott már más a helyzet, mert jó eséllyel együtt fejlődnek és haladnak az emberek.