"Annyit várok el amennyit nyújtani tudok." Mi a véleményetek erről? Ettől lesz jó egy párkapcsolat? Ha nem tudja nyújtani, de mégis beleszeret az illetőbe akkor mi van?

Nekem erről az a véleményem, hogy nem mindegy ki mondja és milyen kontextusban.

Pl. egy ocsmány ronda nő hiába mondja, hogy neki lakásai vannak, meg milliomos, és ő is ennyit vár el, mikor egy 8 osztályos közmunkás tróger sem lenne hajlandó még leköpni sem, hiszen ronda.A férfiaknak első sorban a nők külseje számít, pláne, ha milliomosok.

Hülyeség mert az emberek 70-90%-a még saját magát sem ismeri szóval fogalma sincs arról, hogy mit tud nyújtani és amit nyújt az egyenértékű-e azzal amit kap. Valljuk be, hogy mi emberek rohadtul önzőek tudunk lenni és amikor elmúlik a rózsaszín köd akkor mindjárt a másik hibáit hántorgatjuk fel. Mint mondja a mondás könnyebb másban észrevenni a szálkát mint saját magunkban a gerendát. Mégcsak párt se alkotnak együtt, de már tele vannak elvárásokkal, sőt nem is ismerik egymást és már eldöntik két szó után, hogy milyen a másik, bár néha fotó elég hozzá.

Természetesen szakítások sorozata után is az exek a rosszak és ők az ártatlan angyalok az emberek többsége szerint úgyhogy önkritika se nemhogy önfejlesztés!

A szerelmet nem kell felhozni mert mint említettem elég, hogy bizsereg a másikra és ész nélkül szexelnek nagyon sokan, annyi emberrel, hogy az már tré, de a rózsaszín felhő elmúlása után sokan amúgy se tartanak ki egymás mellett.

A szerelemről úgy beszélünk, mint ami csak úgy megtörténik egyik pillanatról a másikra. De a szerelem nem ilyen. A vonzalom az olyan ténylegesen, ami így történik meg. A szerelem akkor alakul ki, amikor már a két fél ismeri egymást... ott meg azért elég ritka az, amikor olyan embereket közel engedünk magunkhoz, akik nagyon különböznek tőlünk, főleg személyiségileg... akivel nem vagyunk igazán egy hullámhosszon, akivel más a műveltségi szintünk, érdeklődési körünk stb. Illetve ha egy ember nem teljesen hülye, azért ha aktívan ismerkedik, akkor azért bizony belegondol abba, hogy a jövőben milyen lesz az a kapcsolat, ha együtt élnek pl., és olyannal nem jön össze, akármennyire jóóóó' néz ki meg akármilyen kis cukifalat, akivel garantáltan csupa konfliktus lesz a párkapcsolat, akivel folyamatosan veszekedés lesz, akivel nem értik meg egymást, akivel mindig le kell valamiről mondani. Pl. egy értelmes, jól kereső nő, aki gyereket akar, nem fog összejönni egy 10 éve munkanélküli érettségizetlen emberkével... mert belegondol abba, hogy a gyereknek milyen. Vagy ha olyan életszínvonalon van vki, hogy szeret utazni, akkor nem jön össze olyannal, aki legszívesebben otthon ülne 24/7 (hacsak az a másik nem engedi el hiszti nélkül).

Persze az gond, ha vki ezt takkra pontosan tartja, és kicsit sem ing ki (keres ő 600e-t, olyat visszautasít, aki 580-at keres pl)... de a többség azért nem ennyire sarkosan érti ezt.