Miként dolgoztad fel, hogy akibe beleszerettél, az foglalt, ám rendszeresen találkozol vele és nem mondhatod el neki, nem mutathatod ki, úgy igazán, közben egyre szerelmesebb vagy belé?

Nekem egy exem volt aki mellett ezt éreztem, hogy nem adhatom ki magambol, nem mutathatom ki, mert őt irritálja, zavarja, nem igényli, nem akarok sok lenni, tapadni, nem akarom elriasztani, meg stb

Kb 1 évig vegetáltam igy mellette, hogy magamba folytok mindent.

Aztán jött az életemben olyan pasi, aki szenvedélyes, hússzor is elmondja egy nap, hogy szeretlek megőrülök érted, ömleng rajong, es maxon meg tudtam vele élni, hatalmas bombaként szabadult fel bennem mint vmi lavina, az a rengeteg érzelem, hogy kimondhatom bátran hogy szeretlek (sőt igényelte kérte is), es végre meg lehetett élnem a rengeteg oxitocint, repkedtünk mindketten, rózsaszín köd, mintha be lennénk állva miénk a világ érzést.

Nyilván lecsengett később az egész, de azóta is ugy érzem mintha életet mentett volna, vmi jégverem után végre vmiféle melegség tűz szeretet szerelem lángolás.

És akkor képedtem el magamon hogy az istenbe tudtam én eddig 1 éven át egy érzelmi fakirral élni? Észre se vettem addig mennyire toxic leépítő érzelmi sivár kapcsolatban voltam. Hogy ezaz exem egy "beteg" ember.

(Állatokat semmit nem tud szeretni valójában. Van abban az emberben vmi űr mintha vmi AI lenne csak.)

Kérdező, erre nincs jó megoldás!

Lehet, hogy csak egy szavadba kerül, és a nő rájön, hogy nem jó a párkapcsolata. Az is lehet, hogy nem kölcsönös, és akkor egy ideig kínban töltitek el azt a pár órát együtt.

Magadban kéne változtatni valamit. Imádkozz, hogy jöjjön valaki más helyette :)

"Majd, következő találkozásnál újra beleszeretek és élvezem, hogy láthatom, beszélgethetek vele."

Újra beleszeretsz? Újra nem lehetsz szerelmes egy személybe. Fellángolás az egész. Elmúlik csak ne beszéld be magadnak, hogy szerelmes vagy.